2015.07.19.
“Ó, azok a lusta és ingyenélő görögök!” -sopánkodott a minap az egyik hígvelejű ismerősöm-, akinek csak odáig futotta, hogy a média által sulykolt okosságokat tudálékosnak tűnő módon böfögje fel.
Más:
Már évek óta fogalmazódik bennem “az a mondat”, amit a fentebb látható videók “komment sávjában” olvastam.
“Nem magát a valóságot látjuk, hanem a valóság mérőeszközeink által befolyásolt képét.”
Gyönyörű, tökéletes és befejezett. Már a főmondat felér egy megváltással -főleg, ha sikerül a legmélyebben értelmezni-, de ami a mellékmondatban következik az maga a tökély. Nem, most nem arról beszélek, hogy a média torzítja a valóságot. Most arról beszélek, amit egy hatalmas tömegből talán egy képes magában megragadni. Mert egy ilyen mondat után összeomlik minden.
Manapság gyakran beszélgetek ismerősökkel a környezetvédelemről. Globális felmelegedés, üvegházhatás, szemetelés, ökológiai lábnyom, UV sugárzás, takarékos ledek és a szokásos közhelyek. Néhány hónapja merő kíváncsiságból elszívtam egy szál cigit (csak kocáztam), majd a csikket nagy ívben elhajítottam a szép zöld és üde pázsitra. Munkatársam (az egyik mókás tudati objektumon) rögtön felcsattant, hogy nem ezt gondolta rólam és én magamban azt gondoltam, hogy nem ezt gondoltam magamról. “Mérőműszereink által befolyásolt képét.” Olyan gyönyörű ez a kurta mondatocska, hogy nem is értem, hogy miért nem tudtam eddig kiolvasni magamból. Az emberek szeretnek babrálni a dolgokkal. Van aki csikket pöcköl el és van aki ózonlyukat mér. Utóbbi jóval ártalmasabb az előbbinél. Hogy miért? Tessék megkérdezni René Guénontól! Mindenesetre van valami bizarr és jóleső érzés abban, ahogy életem első és talán utolsó csikkét a természet lágy ölére bíztam. De csak azért, mert nekem szabad.
atyafipeca.hu 
Görög válsághoz:
Nem minden az aminek látszik vagy látjuk vagy látni szeretnénk vagy látatják velünk. De mégis csak az…
Szaniszló Ferencet néha túlzottan paranoiásnak és belemagyarázósnak tartom, nem is beszélve a túláradó nemzeti szentimentalizmusáról, de ennek ellenére vannak jó műsorai. Példának okáért ez utóbbi is azok közül való. Köszönöm.
Néha? Szaniszló kifelé hitelteleníti a jobboldalt, befelé pedig tévutakra vezet, olyannyira, hogy minden további nélkül be lehet sorolni a Pap Gáborok és Szántai Lajosok elmebeteg hada közé. Mondom ezt úgy, hogy amikor először láttam az öreget, úgy meg voltam lepve, mint az egyszeri borsodi proli, aki először hall Vona-beszédet: “Jézusom, ez az ember igazat mond a szájával!” Cimboráméknál voltunk, amikor is a nappaliból felfigyeltem pár hangfoszlányra. Szaniszló éppen 9/11 gyanús körülményeit taglalta, emlékszem, naivan azt hittem, hogy ha ez elhangozhat a TV-ben, akkor az már valami változás előszele. Fiatalság, bolondság. Ha valaki kimond egy igazságot, mellette pedig két további hazugságot, akkor az konkrétan egy lépés előre, kettő hátra.
“Most arról beszélek, amit egy hatalmas tömegből talán egy képes magában megragadni. Mert egy ilyen mondat után összeomlik minden.”
Azért nem olyan bonyolult ez, a kinek értelme van, a médiakritikától eljut idáig (ezt lehet felgyorsítani az olyan filmekkel, mint a Dark City, Mátrix stb.). Nemrég akadtam egy cikkre, ami szépen összeköti a “média torzítja a valóságot” felismerést azzal, amiről beszélsz (valójában nem mondja ki, de innentől már csak egy lépés): http://mediavadasz.blog.hu/2015/02/23/_az_onok_allitolagos_mindenrol_valo_tudasa_csak_illuzio
A c(s)ikkeddel kapcsolatban is felbukott egy emlék, amikor egy kocsmában találkoztam a tipikus fiatallal, “akinek csak odáig futotta, hogy a média által sulykolt okosságokat tudálékosnak tűnő módon böfögje fel.” Ő éppen a bálnákat akarta megmenteni. Megkérdeztem tőle, hogy minek? Amit utána levágott, azt nem nevezném válasznak, viszont rettenetesen komikus volt, mert onnantól bármit mondott, annak az ellenkezője mellett érveltem és a srác csakis helyeselni tudott. Alig hittük el a jelenlévő öcsémmel, hogy létezik olyan ember, akinek ilyen könnyű szétverni a világképét. No persze az a “világkép” egy kártyavár volt, a különlegességét az adta, hogy emberünk nem ragaszkodott foggal-körömmel hozzá. Már nem tudom felidézni, mit ittunk, de remélem, Drehert, mert nagyon illett a helyzethez a mottójuk: “Annyi a világ, amennyit beletöltesz!”
Szaniszlóval kapcsolatban szándékosan voltam finom és mikor leírtam, hogy “néha”, már borítékoltam is magamban, hogy valaki ezt szóvá fogja tenni. 🙂
Igazából véve nem tudok semmiben sem ellentmondani Neked, mert ezeket magam is pontosan így látom és gondolom.
Ezt jó jelnek veszem. 😀 Egész jó és ennél sokkal ritkább érzés, ha értik, hogy mit ír le az ember.
Nem is Szaniszló miatt tettem be…ezek a műsorok is csak adat, infomorzsák szedegtésre jók.
Van jó pár megmondó ember a “jobb” oldalon akik pont a bomlasztást, zavarkeltést segítik. Zavarossá teszik a tisztánlátást.
Szívesen Atyafi!☺
Az énközpontú világszemléletet leváltotta a geocentrikus, majd a heliocentrikus világkép. Jelenleg a pénzcentrikus világkép a nyerő.
2015-re odáig fajultak a dolgok, hogy Isten helyét átvette a szent kamat és a szent árfolyam. Manapság már nem is nevezhető szörnyűségnek mondjuk egy népirtás (vannak kivételek persze) vagy egy 250 000 áldozatot követelő földrengés. A legfontosabb dolog ma a világegyetemben, hogy reggel nyolckor kinyissanak a bankok, mert különben a világ összeomlik. Az a világ, aminél jobbat eddig még senki sem tudott csinálni. Állítólag. Nos, ha netán a bankok kedd reggeltől mondjuk soha többet nem nyitnának ki és bedőlne ez a csodálatosnak hazudott művilág, akkor számomra semmi szörnyűség nem történne. Ez biztos.
Nevetséges, ahogy egyes körök magukat a legmagasabb piedesztálra szeretnék emelni, mondván mi vagyunk a nagybetűs élet (pszeudo-élet) alfája és ómegája.
De álljon itt egy médiából felidézett mondat, amiben a mai kor emberének minden nyomorúsága és abszurditása benne foglaltatik: “Szerda reggel még nem dől be a görög gazdaság.”
Csak a gyenge elméjűek nem látják, hogy ez a világ már annyira hitvány és talmi, hogy bedőlni sem tud. Annyira rossz, hogy képtelen elromlani. Lélegeztetőgépen tartott tetszhalott. Bomladozó tetem, semmi több. A dolgok végérvényesen a visszájukra fordultak. A fogalmak felcserélődtek.
Szóval mi történne, ha ez a világ a szó klasszikus és profán értelmében bedőlne és eljönne a világvége? Tulajdonképpen semmi, azon kívül, hogy friss levegő áradna be a kórterem ablakán. A média ma minden csatornán azt sugallja, hogy a pénzvilág és a gazdaság az úr. Ebben igazuk is van. Egy álvilágban(alvilágban) biztosan. Egy normális világban semmi esetre sem.
Mintapéldája ennek a “megújult” M1, ahol minden este Pozitív Peti(én így hívom) fülig érő vigyorral számol be kormányunk legújabb gazdasági teljesítményeiről. Ha nincs gazdasági mutató, akkor semmi sincs! Mi kell az élethez? Tető, kevés élelem, egy kis víz, pár darab ruha, pár tucat könyv, egy rakás tűzifa és csókolom. A többi merő szemfényvesztés és mellébeszélés. Ma a világnak arra van szüksége, hogy valaki megnyomja a centrifuga stop feliratú gombját.
“Régen azt hittem, hogy rossz világ van.
Azóta kiderült, hogy a világ jó volt.”
“Valamikor évszázadok alatt történt érezhető alászállás; ma már évtizedek alatt történik, és egyre inkább afelé közeledünk, hogy években, majd hónapokban, hetekben, sőt napokban is mérhető lesz a változás. És eljöhet az az idő is, amikor az érzékeny ember reggel arra fog ébredni, hogy éjszakai nyugodalma alatt a világ jelentékeny mértékben alászállt, este pedig azzal a tudattal fogja álomra hajtani fejét, hogy egy lényegesen degeneráltabb világban alszik el, mint amiben felébredt.” László András
“Ha én ördög lennék, és kapnék egy megbízást egy még nagyobb ördögtől, hogy tegyem tönkre az Isten által teremtett világot, pontosan azt csinálnám, amit most az ember: siettetnék. Gyorsítanám a fejlődést, az élményeket, az információkat, a történéseket, az érzelmi hatásokat, és mint tehetséges Sátán, pörgetni kezdeném a világot. És addig pörgetném, amíg ennek a pörgésnek a sebessége meghaladja az emberi agy élmény-feldolgozási képességét, az emocionális teherbírását. Amíg minden tönkre nem megy.” Popper Péter*
(* Popper Péter tevékenysége a tradicionális irányultsággal a legkevésbé sem egyeztethető össze, de ez most kivételesen eredeti volt tőle.)
A modernista zombiember hullának és semminek érzi magát, ha nem kapaszkodik fel a 1000-es fordulatszámra a Világ Nagy Centrifugájában. Pörgés, sürgés, forgás. Ezt elvárja mindenkitől, és bolondnak, vagy legalábbis nagyon furcsának, gyanúsnak tartja azokat, akik ebből, köszönik, de mégsem kérnének.
És természetesen azt gondolja, hallucinálja, hogy ez minden lehető világok legfejlettebbike, minden más korszak és a régiség emberei primitívek, sajnálnivalók, szerencsétlen flótások voltak.
Ennek hangot is ad , pl. a szélsőséges, origo nevezetű lapban:
http://www.origo.hu/filmklub/blog/kritika/20150316-nem-marad-mas-csak-az-ongyilkossag-orult-szerelem-kritika-jessica-hausner-christian-friedel.html
Érdemes beleolvasni, nagyszerű cuncik és fenyegető létrontásdarabok röpködnek belőle. Persze a film, az Őrült szerelem alkotói is hasonló táptalajon tenyészhettek:
“A romantika egyik legtehetségesebb írója, Heinrich von Kleist 1811 novemberében közös öngyilkosságot követett el Henriette Vogellel a Berlinhez közeli Kleine Wannsee tó partján. Előbb homlokon lőtte a hölgyet, majd egy másik pisztollyal önmagát, halántékon. ”
…
“Az Őrült szerelem-nek már a címe is ironikus, szó sincs semmiféle szenvedélyről, de még szeretetről se – legalábbis nem a két főhős között. Az egész sztori abszurd, legalábbis a mai nézőpontunkból, ahogy maga a kor is.”
És a lényeg, amikor a “kritika” szerzője saját fensőbbrendűségének hamis tudatában szinte elélvez eme nagyszerű tudattól, hogy milyen jó, hogy ezt a “sötét kort” már megtagadtuk, túlhaladtuk (pedig nem is a “sötét középkorról”, csak a “sötét XIX. sz elejéről” van szó:
“Elképzelhetetlenül ingerszegény, sivár világ volt, amiben Kleist hiába kereste a helyét. Nem voltak képek, se zajok, zene csak élőben, és emberek is jóval kevesebben, mint ma. A filmben először is ez válik hangsúlyossá: vértelen és hangtalan. Hausner világában tétlen, unatkozó nemesek társalognak különféle díszletekben: hol egy szalonban, hol a természetben, és próbálják elütni az időt. Hiteles ez az üresség, hiszen dolgozni csak annak kellett, aki rászorult, vagy akit személyes elhivatottság fűtött. A többiek a hobbijuknak hódoltak. ”
(Tényleg, milyen szörnyű, ó borzalom! Primitív bunkók voltak ezek, ahogy ezt a továbbiakban kifejti):
“A gondolkodásuk ennek megfelelően sekélyes és tompa, habár ez Hausner részéről erőteljes vélemény, hiszen mindazok, akiknek korlátolt beszélgetéseit követjük a filmben, a kor értelmiségéhez tartoztak. A többször felbukkanó Adam Müller például közgazdasági elméleteket dolgozott ki – ha ortodox nézeteket vallott is -, de Henriette férje, Friedrich Louis Vogel is közismert entellektüell volt. A filmbeli diskurzusok mégis megdöbbentően naivul és primitíven csengenek a mai fülnek.”
És a végkövetkeztetés: a nagyszerű drámaíró és kedvese unalomból lett öngyilkos…mivel abban primitív korban ugye…mást nem is lehetett tenni.
“Az Őrült szerelem tehát azt állítja: nincs itt semmiféle romantika. Egy depressziós férfi és egy félrediagnosztizált nő kétségbeesett menekülése volt a közös öngyilkosság, amiből aztán legendát gyártottak. A valóság kiábrándítóan prózai, és alapvetően határozza meg a kor, amiben a gyógyítás ugyan megdöbbentően kezdetleges szinten állt, a tekintélye azonban megkérdőjelezhetetlen volt.”
A végére persze a “kritikus” még jól benyal kedvenc fétisének, a felvilágosodásizmusnak:
“Jessica Hausner a tizenkilencedik század elejét egy olyan korszaknak láttatja, amely már megszabadult a vallásos hittől, és az abból fakadó babonás gondolkodástól, de a felvilágosodás eszméitől még idegen, és azok befogadására nem készült fel. Ennek megfelelően a mi racionális agyunk csak álmélkodva tudja letapogatni, hogyan éltek és milyen motivációk mentén cselekedtek a korabeli emberek. Hogyan működött egy házasság, és mit jelentett a hűség vagy a lojalitás.”
A “kritikus” csak azt nem veszi észre, hogy az ő agya sokkal sötétebb és vésztjóslóbb babonákkal van tele, mint az éppen leköpdösött korban élőknek.
Ezt a bámulatos filmkritika Gyárfás Dóra nevéhez fűződik, az egykoron befolyásos véleményipari mágnás, Gyárfás Tamás lánya.
Figyeld meg ezt a káprázatos hozzászólást:
“Kettős oka van azaz volt (bár itt-ott még a világon ahol maradt még szignifikáns arisztokrácia, előfordul) ennek a jelenségnek. Az egyik a köztudott belterjesség, emiatt a mentális deffektusok gyakoribbak (voltak) az arisztokratáknál… A másik pedig az agresszív “nevelés”, azaz lelketlen barom jellegű, tipikus arisztokrata képzés ill agymosás, ennek a sémának a ráerőszakolása minden tagjára ennek a körnek (ez a módszer elengedhetetlen volt, hogy fenn tudják tartani ezt az aljas, emberellenes maffia-intézményt, ti. az arisztokráciát mint olyat). Ebből középszerű ember nem nagyon tudott kitörni, és nagyon szenvedett tőle. Néhány tehetségesebb arisztokrata, viszont képes volt hosszabb távon a maga javára fordítani ezt és ki tudott hozni az életéből elég sokat, pl Széchenyi vagy Engels… nemesek akik az emberiség javára ténykedtek… sajnos fehér hollók voltak… ”
Ennek az embernek a Lenin-fiúk közt a helye… Káprázatos. És ezek után merje még valamelyik ellen-baloldali zsurnaliszta azt mondani, hogy “huszonöt évvel a rendszerváltás után nem értem, hogy… “
Világ folyását már nem a szentéletű tekintélyek és a szentségek iránti tisztelet irányítják, hanem holmi nyerészkedő kufárok és a “szent kamat és a szent árfolyam”.
” Ez az alvilági “sárkány” mint “hamis próféta”, vagyis mint a hazugság szelleme is szerepel, aki/ami “elhiteti a földnek lakosait”, és “azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek”. A kéz a fizikai, a homlok a szellemi cselekvés és tevékenységre való képesség szimbóluma, a “bélyeg” pedig e helyütt az antitradicionális–antikrisztusi ellenerőket képviseli. Ennek konkrét megnyilatkozása lehet maga a pénz is (vagy bármi, ami a helyét átveszi), ami napjainkra – amikorra szinte maradéktalanul kvantifikálódott – újra és egyre inkább egyfajta “minőségi” jelleget ölt, ám ez a “minőségi” jelleg a valódi minőség pontos ellenképe. Miközben a pénz (vagy a virtuális pénzpótlék) egyre inkább az emberek közötti egyetlen értékmérővé válik, a megszerzéséhez – mondani sem kell – az antikrisztusi életvitel, a létrontásban való részvétel (vagyis a par excellence érték megtagadása) gyakorlatilag elengedhetetlen.
Az antikrisztus továbbá azt is teszi, hogy “senki se adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét, vagy nevének számát”. Az “adhasson-vehessen” a legtágabb értelemben vett lélegzés szimbolizálója, ami az élet és a lét alapfeltétele, és ezáltal az történik, hogy aki nem szolgálja a fenevad által szimbolizált erők uralmát, jóformán egyetlen földi, emberi életterületen sem tud részt venni, és testi–lelki értelemben úgyszólván “megfullad”.
(Baranyi Tibor Imre)
Jól mondtad. Túlélés 3-as alapja : víz, menedék, tűz.☺