“Avatara” egy súlyos eset. Ugye ő az a Bácsfi Diána, aki “megrögzött hungaristaként” kiváló alkalmakat teremtett az örökös rettegőknek a nácizásra, egy önjelölt nyilasvezér volt a Magyar Jövő Csoport nevű gittegylet élén. (A valódi hungaristák a 90-es években elhíresült Szabó Albert szerepéhez hasonlították az övét, akit egy ügynöknek tartottak). Ezekben az időkben nyilatkozta:
“Én kizárólag mint hungarista létezem, még álmomban is. Anyám tudja, hogy a hungarizmust szolgálta azzal, hogy testet adott nekem. A létezésem ünnep, ezért nekem minden cselekedetem szakrális cselekedet.”
Közben, mivel intellektusa, vagy legalábbis emlékezőképessége kétségkívül elég fejlett, felszedett ő minden ezoterikus szirt-szert, mint kutya a bogáncsbozótban. Egy ideig a tradicionális létszemlélettel is szemezett, de láthatóan a lényegéből semmit nem értett meg, vagy nem akarta megérteni. Aztán látványosan megtagadta Szálasit, hungarizmust, mindent, talán belátta, hogy ezzel aztán nem lehet túl nagy bevételre szert tenni, és mit tesz Isten, néhány év múlva már mint a “nagy “Avatara” (ehhez is mi ego kell már, Istenem) osztotta az észt, megint tanítványai lettek, még az állami televízióba is meghívták, nyomatták a médiában, a Hihetetlen nevű new ages magazint meg kb. felerészt ő írja.
Talán nem is az ő szemmel láthatólag igen zaklatott személyisége a fontos, hanem az, hogy tipikus példája az álgurunak, az álszellemi áltanítóknak. Egy nagyon veszélyes terjesztője az őrültmagyar-ezosámán-mágusasszony-felemelkedés.felébredés-jön az a aranykor-indigógyerekek-még egykicsit bírjuk ki és itt a kánaán – téveszméknek. Vagyis az ál és ellentradíciónak. Néhány kicsiny igazságba csomagolva őrült nagy hazugságoknak.
B.D. egyik előadásán magam is részt vettem úgy 10-12 évvel ezelőtt.
Egyenruhában, karszalaggal lépte át az előadóterem küszöbét és a úgy emlékszem, hogy a karja is furcsa szögben állt. 🙂
Mondom, gyerekek itt nagy bajok vannak… Évekkel később láttam a televízióban nyilatkozni, miszerint eltévelyedés áldozatává vált és szeretne új lapokkal indulni.
Lexikális tudása egyébként rendkívüli és lenyűgöző.
Minden szavaddal teljes mértékben egyetértek.
Mellesleg érdekelne a véleményetek “Tolle mesterről”. Én csak muszájból érintettem néha-néha. Mindenesetre számomra túl népszerű ahhoz, hogy komolyabban foglalkozzam vele. A rajongói táborának a kommentjei meg egyenesen kivettek az észből. Szóval? A majdnem igaz vonal lenne?
Ki veszélyesebb? Kati néni vagy Tolle?
Szubjektív véleményem szerint 🙂
legfeljebb alulról súrolja a neo-advaita jelenség szintjét, ami egy modern s éppen ezért torzult, advaita tanításokra emlékeztető rendszer.
“A neoadvaita úgy stílusában, nyelvezetében, megfogalmazásaiban, mint tágabb intellektuális
igényesség tekintetében nagyon messze áll a vedāntától. Érdeklődésének horizontja összehasonlíthatatlanul
szűkebb, teológiai színvonala jóval alacsonyabb. Témáit tekintve egyes fogalmak átvétele és ismétlése jellemzik.
…
A neoadvaita – szemben az advaita vedānta jñāna-yogájával – túlságosan gyakran tagadja az előfeltételt képező tulajdonságok, az erőfeszítések és a gyakorlás fontosságát. Általánosítja és
horizontálisan terjeszti ki a végső igazságokat, őszintétlenségben és hamisságban maradva azok
alkalmiságát illetően. (Ennyiben – és csakis ennyiben – a szolipszizmus nyugati filozófiai kinyilvánításaihoz
hasonlítható.) A neoadvaita módszertelen, nélkülözi az upāya princípiumát – míg más irányvonalak és személyek, prajñā nélkül, a puszta módszerek hálójában és útvesztőjében
tévelyegnek. A neoadvaita a „semmit nem kell tenni” illuzórius ígéretét és a „már Az (brahman, ātman) vagy” féligazság-vigaszát nyújtja híveinek.”
Ahogy írtad, elgondolkoztató az is, hogy üzletet csinált az egészből, könyvei ezo-bestsellerek, tanításaira elő lehet fizetni 20 dolcsi + hónap vagy 100 dolcsi/6 hónap áron, így korlátlan hozzáférést kapsz a napi Tolle-ra. http://www.eckharttolletv.com/#package-options
A bolondnak is megéri, nem? 🙂
Nem tudnám elképzelni pl. Sri Ramana Maharsit vagy Nisargadattat, hogy először beszedi a pénzt, aztán juthat csak tanításához az ember. Abszurd dolog ez.
Virág László egyik előadásában érinti a témát (Tolle):
„…tulajdonképpen igazságokat csomagol úgy, mintha az magától értetődő lenne. Ez a neoadvaita, hogy nem kell elérni semmit, hanem csak »jelen kell lenni«…”
Tolle népszerűsége valóban olyan mérvű, hogy az önmagában is gyanakvásra ad okot.
A kérdésre válaszolva: Kati néni kevésbé veszélyes, mivel esetében a veszély könnyen felismerhető.
Akkor ez pontosan az a kényelmes és süppedős fotel, amire már sokszor tettünk utalást. Viatorral már többször szóba hoztuk Tollét és igazából véve majdnem ugyanezekre a következtetésekre jutottunk.
Már eleve gyanús az olyan tanító, aki anyagi javakat fogad el “ellenszolgáltatásként”. Még leírni is borzasztó. “Ellenszolgáltatás”. A Cunci Szótárban a helye. Ha emlékezetem nem csal még László András is kitér az egyik előadásában Tolléra.
Köszönöm a válaszokat!
Egy megközelítés szerint, a Kaly Yuga a becsapók és a becsapottak világa lesz. Ha látjuk a fenti gyűjteményt mennyiféle formája, aspektusa is van a becsapásnak a lelki piacon, csak épp más más réteg számára. Különben maga a becsapó személy, a saját elhivatottságán túl, mindig hordoz egy-egy szinte farkasordító ellentmondást, amit fel kellene tudni ismerni, de a becsapottak erre képtelenek.(pl. számomra szinte hihetetlen az, hogy Bácsfi Diána, Szabó Albert hogyan volt képes nyilvánvaló származása ellenére eladni magát, mint hungarista, komolyan ilyen hogy létezik?) Mély depresszió és öngyilkosság szélére sodródott Tolle, hogyan fordított és eladta magát, mint korunk kikiáltott legnagyobb tanítója, talán pont úgy csak más mértékben, formában, ahogyan Kati néni, aki tényleg színvonalon aluli, szétesett személy, de megváltotta önmagát és mindjárt mások számára közkincsé is akarja ezt tenni … szinte végtelen a valamiféle megváltást kínáló, de valójában másokat becsapó személyek sora….
Akik mindezekre a sületlenségekre és nyilvánvaló ellentmondások ellenére vevő, egyszerűen buta és becsapottak oldalán ténferegve tölti a drága idejét.
”Szellemi úton sokféle akadály lehetséges, de abszolút akadály csak egy van: a butaság.”
(László András)
Érdekes, hogy a sok debilség ellenére csak elmennek a hozzászólások komoly irányba. 🙂
A deviacionológia jó időtöltés egy darabig. Az eltévelyedésnek több szintje van, a felszínen vannak ezek a nevetnivaló debilek, innen sok szinten a legundorítóbb csalókon át elérkezünk a biblikus „nagy jeleket és nagy csodákat tevő álkrisztusokhoz és álprófétákhoz” (illetve azokhoz, akiket az iszlám terminológia „a sátán szentjeinek” nevez).
Ezerféle vonatkozása van ennek a témának, de a legtöbb dolog csak egyszerűen illusztrációra jó. Figyelemreméltó egyébként, hogy hol mennyire tudatos a „felforgatás”. Csak érdekességképpen írom a következőket. Az említett Hihetetlen c. magazin nagy elődje a Színes UFO c. folyóirat volt (avagy később párhuzamosan futottak, majd maradt a Hihetetlen, miután az ezredfordulóig tartó csodavárás lehűltével már eladhatatlan lett minden, ami névleg UFO-bulvár). De a Színes UFO-t megelőző rivális, a legelső „ufós” lap az Ufómagazin volt Mo-on (pontosabban nem tudom, létezik-e még, mert már régesrég nem követem figyelemmel a „szakirodalmat”). Ezt rögtön a rendszerváltás után hozták létre, és főszerkesztője nem reklámozott módon egy egykori titkosszolgálati tiszt volt. Egész szédítő gárda gyűlt köré, persze a „nagy nevek” legtöbbje mind már vagy alapból nem volt normális, vagy változó gyorsasággal hülyült el. A rivális Színes UFO köre se volt jobb, bár ők inkább az amerikaiasabb vonalat képviselték (míg az Ufómagazinban minden előfordult, pl. az őrültmagyarkodás is). A szerkesztőpáros nevéhez (bár álnéven adták ki) kapcsolódik a Hitler csészealjai c. könyv, ami a „szakirodalom” egy divatos irányzatát (ún. náci UFO-k) volt hivatott Mo-on népszerűsíteni: összehordtak benne hetet-havat, tényeket és fantáziát. Vicces példa a tájékozatlanságra, hogy még Guénon neve is említésre került benne, pontosabban a Világkirály c. műve, de persze csak többszörös, összeollózott hivatkozások révén (kb. „ez is ezt írja ebben a művében”).
Egyébként Guénon maga ugye két könyvet is írt a korabeli deviáns irányzatokról. Nem hiszem, hogy Mo-on valaha is kiadják, de a lényeg, amit levontam következtetésnek ezeket olvasva, hogy meglepő a „felforgató erők” pofátlansága: gyakorlatilag ugyanazok a témák és felvezetések, amelyek már a spiritizmust is bevezették a világba a XIX. században, szinte hajszálpontosan ismétlődtek meg a XX. században is, csak a korszellem(telenség)nek megfelelő külalakban. Tehát mindaz, amit ő „neospiritualizmusnak” nevez, és a XX. sz. első felében még csak épp megjelent, a II. vh. után pont ugyanúgy bontakozott ki, mint korábban a spiritizmus. (Jean Robin írt még a „csészealjizmusról” később, bár ő kicsit túllőtt a célon a könyvével, túl messzemenő következtetéseket vont le.)
Egy tévéműsor a rendszerváltás(?) környékéről. Itt már jócskán túl voltunk a “kocka ladák” okozta orgazmuson és az ügyesebb magyarok még Ford Sierra-ra is pályázhattak, miközben olyan remek műsorokat nézhettek, mely a primitív majomembereket állította párhuzamba a gömbvillámizmus és a csészealjizmus (csodás kifejezések) kimeríthetetlen territóriumaival.
A 90-es évek példaértékű volt abból a szempontból, hogy a kommunizmus hírhedt szellemi vákuuma után röpke egy évtized alatt majdnem képes volt behozni azt a lemaradást „new age” terén, ami nyugaton a II. vh. óta fokozatosabban ment végbe. Ma már talán felfoghatatlan, de ez a műsor is olyan népszerű volt, hogy pl. osztályfőnöki órán is szóba került. Elképesztő, hogy nem csak ún. „humán”, hanem „reál” (tehát elvileg kemény szcientifista beállítottságú) tanárok is a hatása alá kerültek ennek a „korszellemnek” (pl. a pánspermia elmélete, hogy mást ne mondjak, tehát hogy „földönkívüliek” termékenyítették meg a Föld bolygót stb.). Vagy az Ufómagazin által is népszerűsített témák mellett a konkrétan „new age”-es Édesvíz Kiadó álszellemi szennyáradata is hallatlanul népszerű volt.
„A stílus maga az ember” ebben is nagyon sok az igazság , hasonlóan a „nem adhatok mást mint lényegem” . Érdemes megfigyelni azt a személyt, aki megnyilvánul (a fenti esetekben tanítóként, segítőként, felvilágosítóként) megfigyelni, és nem csak mint személyt, hanem mint egy jelenséget, egy megnyilvánulást , ami „képileg” is hordozza a világ alászállását.
(pl. B. Diána hiába váltott markánsan irányt, és hiába tesz esetleg igaz megállapításokat pl. a magyarságról egy előadásában, ha mindezt egy Mickey egeres pólóban teszi, de ez pontosan ugyanaz a jelenség, mintha valaki ugyanezt , csakis talpig “magyarban” tudja megtenni, sámán dobbal a kezében) 🙂
Végleg elveszett a fókusz, nincs meg a valódi középpont, a jelenkor felkent tanítói a periférián mozgatnak fél igazságokat, amiből azért a többség remekül meg is él.
Virág László nem túloz, mikor “koboldnak” nevezi Tollét. Tolle követői körében is felbukkannak hasonló elnevezések. Egyesek “kis manónak”, mások “édes kis teknősbékának” is nevezik.
Tolle egy advaita köntösbe öltözött dualista “tanító”. Figyeljük meg mit tanít a kényszeres gondolkodásról, az elme illegitim hatalmáról. Szó sem esik az előbbiek bármiféle transzmutációjáról.
Érdekesek az “egységélménnyel” kapcsolatos meglátásai. Tanítványai körében tetten érhető, hogy egy ilyen “óceánélmény” felületes megélése után némelyek már hazaérkezettnek tekintik önmagukat. Más dolog belekóstolni a forma- és időfelettibe és nagyon más dolog az önazonosságot erre a szintre transzmutálni. Miért nem tér ki erre a “mester”?
Tolle úgy tünteti fel a változatlan és a változó világ közötti falat, mintha az egy gipszkarton felület lenne, amellyel kapcsolatban az emberiség legnagyobb mulasztása mindössze az, hogy “nem veszi észre”. Persze a “csúnya katolikus egyház” is sokat tett azért, hogy erről elterelje az elnyomott tömegek figyelmét. Az embert elképzelhetetlenül hatalmas erők tartják jelenlegi léthelyzetébe, elvárható lenne Tollétól, hogy erre is nyomatékot helyezzen. Sajnos nem helyez.
Talán a legvégzetesebb hibája Tollénak, hogy a létszintek hierarchiáját teljes egészében figyelmen kívül hagyja. Emiatt joggal nevezhető tanítása egyfajta “demokratikus nemkettősség” doktrínájának (bocs). Felébredést a tömegeknek. Attól még, hogy az ember időszakosan visszavonja érzékszerveit és képes egyfajta benső szemlélődésre nem válik felébredetté, mivel a létállapotokat generáló gyökérfolyamatok lényegileg érintetlenek maradnak.
A “csúnya katolikus egyház” kapcsán eszembe jutott ez:
A “lényeg” 10:20 és 10:45 között hangzik el. Annak idején az atya megszólalását nagyon badassnek tartottam, mert nem nagyon érdekelt az Egyház. Mostanában volt balszerencsém megismerni az ortodox szerb nép babonáit, például hogy a Vatikán a NATO-val együtt akarja egy keresztes háború keretein belül megszerezni a Balkánt. Próbáltam bizonygatni, hogy a Katolikus Egyház nem egyenlő a “nyugattal” és nem gonosz, de lassan igazából már azt sem lehet rá mondani, hogy jó. Inkább jelentéktelen. Megdöbbentő, hogy mekkora részt vállal a saját ellehetetlenítésében.
Apropó, Magyarország mintha le lenne maradva a tradicionalizmus lejáratásában. Nyugaton az “evolafag” kifejezés elég gyorsan terjed, (http://ironmarch.org/index.php?/topic/416-ideological-and-forum-memes/?p=95726) nekünk meg még csak Új Hajnal lovagrendünk van (az Attila akadémiáról kirúgott pár szerencsétlen gittegylete). 😥
Ha az ember figyelmesen személi ezeket az embereket, akkor már a legelején észre kell vennie, hogy valami nem stimmel a fizimiskájukkal. A tekintetre, a beszédkészségre és a testbeszédre érdemes kellő figyelmet fordítani és ha netán egy bestseller könyvbe nyúlnánk, akkor már nagy ejthetjük is ki a kezünkből. Az eredetiség és a mennyiség soha nem járhat kéz a kézben egymással és itt még kivételek sem létezhetnek. Nem félek kimondani, hogy ami a tömegnek tetszik az minőség szempontjából csakis valami talmi huncutság lehet.
Nem akarom ezt a menedéket fényezni, de sosem gondoltam volna, hogy a “tradicionalitás szűrője” ilyen remekül és szinte hibátlanul működik, hiszen valahogy ide nem tudnak bejutni azok az elemek, akikről beszélünk. Moderálnom még nem igazán kellett és a hozzászólások nívója nagyon magas, annak ellenére, hogy nem büszkélkedhetem százezernyi kommentelővel, ami talán már egy jó kis megélhetésre is elég lenne.
Egy dolgot még fontos lenne kiemelni. Az átlagpolgár a metafizikát arra szeretné felhasználni, hogy jobban, teljesebben, kiegyensúlyozottabban, szeretetteljesebben éljen itt és most, de ha valahogy el lehet intézni, akkor ott is és akkor is. Bújtatott cunciságok, ostoba közhelyek, kényelmes fotelek és anyagi jólét. Az, hogy nyakig ül a pácban és a borzalmak borzalmai várhatnak rá meg sem fordul a fejében, mert benne az egyetemes és csodálatos és szeretetteljes önvaló ketyeg.
Bennem egyre szilárdabban tartja magát az az álláspont, hogy a “tradicionalitás tutajánál” eredetibb “fogódzkodó” egyszerűen nem létezik. Guénon, Evola, Hamvas, László, Baranyi, Buji, Vukics, Virág és még talán egy fél tucat szerző. Ezeket kell olvasni minduntalan, minél többször, körömszakadtáig.
Mérhetetlenül és kimondhatatlanul hálás vagyok a fenti szerzőknek azért, hogy egy: sosem néztek hülyének és mondandójuk lényegét olyan magasra helyezték, amiért hegyet kellett másznom, kettő: sosem neveztek szépnek, hanem rögtön nevemen neveztek: nyomorúság. Három: sosem, egyetlen egy alkalommal sem papoltak a szeretet csodálatos hatalmáról és nem öntötték rám a cunciságos gélségek langyos áradatát és végül négy: a szemembe mondták, hogy olyan mérhetetlen nagy csávában vagyok, amiből kitörnöm szinte lehetetlen.
Hamvas szerint a pácban mindenki benne van, de tőle tudjuk azt is, hogy csak azt érdemes megpróbálni, ami lehetetlen. Én ezt nevezem szellemi tanításnak és minden, ami ezen kívül esik huncutság, hamisítvány, talmi csecsebecse. Az igazi tanítás ugyanis nem egy szép gondolat, egy jóleső meglátás, egy zseniális idézet, hanem egy olyan felemelő csoda, amibe szinte belenyomorodik az ember. Aki ezt még nem érezte meg a saját bőrén, az sosem fogja megtudni miről beszélek.
A feltámadáshoz meg kell halni. Más út nincs.
Több, mint élet és inkább élni. A mai spirituális utak 99.99%-a ez utóbbit takarja. Van aki azért megy (pénzzel) a mesterhez, hogy jobban éljen és van aki azért, hogy meghaljon.
A hozzászólások nívójáért pedig köszönettel tartozom. Abban mindenképpen megerősít, hogy jó úton vagyok.
Végezetül egy vulgáris és gyermeteg példa:
Viator! Látja ott a gyepen azt a Mitsubishi Zérót? Üljön bele, szálljon fel vele, majd 300 mérföld per órás sebességgel repüljön neki egy sziklaszirtnek! Ha Ön így tesz, meg fog világosodni és elnyeri az örök élet titkát! Tegyük fel egy pillanatra, hogy ez valóság. Vajon hányan ülnének bele abba a bizonyos repülőgépbe a magukat megvalósítani szándékozók közül? He?
Amikor még csak Hamvast ismertem (hiszen még az ő életműve is döcögősen lett kiadva, a mívesebb könyvkiadásról nem is beszélve), tehát még csak keresgéltem erre-arra, már akkor is szerettem „élőben” is megnézni a „neves” embereket. (Ne feledjük, akkor még messze nem volt szélessávú internet, közösségi oldalak, videomegosztás stb.) Egyrészt pont ez volt az észrevételem, hogy van egy csomó megszállott (nem feltétlenül rosszhiszeműek amúgy) — másrészt meg van még több megtévesztett, aki jobb híján csak ment utánuk.
Pontosan. Szinte az összes neospirituális irányzat a “betegség ” nyelvén akar az “egészségről” beszélni. Már pusztán ez az attitűd képes ellenhierarchiát létrehozni.
Említenék még egy olyan nevet, amely – emlékezetem szerint – még nem idézetett meg ezen a blogon. Dr. David Hawkinsról van szó. Ismerős valakinek? Ez a figura “számszerűsítette a tudati objektumok “spirituális értékét ” /???/ . Nem emlékszem pontosan a metodikájára, de arra igen, hogy ezen “számértékek” alapján az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat, sőt a humanizmus /?/, és általában a demokratikus alapelvek Lao Ce, vagy Jézus Krisztus tanításának szintjére esnek. Mindezt úgy, hogy egyébként olykor igencsak helyénvaló kijelentéseket tesz extraszamszárai valóságokkal kapcsolatban. Ez a “tanító” igazi csemege lett volna Guénon számára.
Voltak néhányan, akik úgy vélték, hogy beszálltak ebbe a Zeroba. Gyakran eszembe jut Teréz anya esete. Klasszikus példa arra, hogy egy apró félreértés hogyan vezet egy élet teljes csődjéhez. Az ő esete talán a legjobb példa arra, hogy hogyan képes elsodorni, és végső soron felemészteni a világ egy olyan embert, aki nem volt képes személyiségét megszilárdítani egy olyan nagy szabású misszió előtt, amelyet felvállalt. A következőket vastagon kiemelném.
Az önfeladásnak csak akkor lehet spirituális hozadéka, ha startkőre felálló aktuális önazonosság szikla szilárd, karakteres és helyesen kibontakoztatott, ellenkező esetben bármely önmeghaladásra irányuló tevékenység kíméletlenül el fogja sodorni az illetőt. Gyakorlatilag ki fog hullani saját magából.
Erős személyiség nélkül minden önfeladásra irányuló tett a pokolba vezető biztos útnak tekinthető. Ezért a jelenkorban minden spirituális törekvés első lépése a modern, szétzilált ego archaizálása, rendbetétele kell legyen. No. Erről a fontos dologról sem beszél Tolle.
Nagyon jó felvetés Teréz anya! Továbbgondolva, amennyiben mégis feltételezzük, hogy az illetőnek az „aktuális önazonosság sziklaszilárd, helyesen kibontakozott”, vajon a mai korban, számára valóban az önmeghaladás útja-e, önmaga üdve lehet-e egy másokat megmenteni, segíteni igyekvő tevékenység? A valódi önfeláldozás, az önmeghaladás az egész mást jelent, és nem biztos, hogy annak útja a karitatív, másokat jobb helyzetbe emelni igyekvő törekvés. Sajnos a metafizikai alapállás a jelenlegi vallásos keretekből mára elveszett, így ezek a tevékenységek, pusztán humanitárius akciók, semmi más. Az igazi önfeláldozás útja, az nem másokért van, az nem mások megmentését jelenti. Ha veszünk egy másik önmeghaladási irányt pl. a hősiességet, aminek hozadéka lehet, vagyis a hősiesség által úgymond megmenekülhetnek mások is, de a valódi fókusza, középpontja az egyén önmeghaladása és önmaga üdve. Mivel ez a kardinális alappillér hiányzik, minden ilyen segítő irányú tevékenység, olyan mintha egy éppen összeomló épületen az egyik szobabelsőt igyekezne valaki esztétikusabbá varázsolni, miközben a ház meg rádől az illetőre. Ha valaki a lényegi Önmagasága abszolút nem értésével igyekszik másokat segíteni, akkor valójában nincs nagy különbség, hogy azt Jézus iránti elhivatottságból, szeretetből, pénzért, hírnévért vagy népszerűségért teszi. 🙂
Olvastam olyan véleményt is korábban, hogy Teréz anya útja a “bodhiszattvai ideál” keresztény megfelelője. Éppen az általad leírtak világítanak rá, hogy mennyire nem az!
A jelek szerint Teréz anya motivációi mögött valóban nem egy metafizikai alapállás, sokkal inkább egy erősen emocionális attitűd érhető tetten. A fentebb említett párhuzam szószólói éppen a legfontosabb összefüggést hagyják figyelmen kívül, mely szerint egy bodhiszattva nem méltó címére, amíg meg nem érti, hogy nincs senki, akit bármitől is meg kellene mentenie.
A bodhiszattvaiság ugyanis lényegében a heteron autonná történő transzmutációjának egyik útja. Görögül “apokatastasis ton panton”. Jézus szavaival: “Ha én felmentem az Atyához, mindeneket magamhoz vonzok.”
Tehát az igazi “kharitas” mögött valójában egy intenzív Önmagamra irányulásnak, és transzmutatív szándéknak kell jelen lennie.
Pontosan, ahogy írod … 🙂
Megfogalmazhatjuk így is:
Csupán egyetlen megmentésre rászoruló van az egész univerzumban, de az, az aki, mások által meg nem menthető, csakis Önmaga által.
🙂
Az általad felsorolt pontok (melyekért én is hálálkodom) miatt mondta pár ember körülöttem, hogy ezek a szerzők mennyire “negatívak”. A cukiság annyira beleivódott a mindennapokba, hogy ha valaki nem műveli, az minimum agresszornak tűnik a polgárok szemében.
,, Annak okáért mondám az én elmémben: bolondnak állapota szerint lesz az én állapotom is, miért valék tehát én is bölcsebb? és mondék az én elmémben: ez is hiábavalóság!
Mert nem lesz emlékezete sem a bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké; mivelhogy a következendő időkben már mind elfelejtetnek: és miképpen meghal a bölcs, azonképpen meghal a bolond is.
Azért gyűlöltem az életet; mert gonosznak látszék nekem a dolog, ami történik a nap alatt; mert mindez hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!” ( Prédikátor könyve 2,16-18)
,,Mert van sok beszéd, amely a hiábavalóságot szaporítja; és mi haszna van az embernek [abban]?
Mert kicsoda tudhatja, mi legyen az embernek jó e világon, az ő hiábavaló élete napjainak száma szerint, amelyeket mintegy árnyékot tölt el? Kicsoda az, aki megmondhatná az embernek, mi következik ő utána a nap alatt?” (Prédikátor könyve 6,11-12 )
Lőrincz Gabriella még nagybetűs műsorvezető volt a mai beszédhibások gyülekezete mellett. Elég bizarr dolog látni, hogy még az a bizonyos 50 évnyi átkos alatt is mennyivel magasabban volt szellemileg az ország, mint az elmúlt negyed századnyi mélyrepülés alatt.
Szerintem a műsor alacsony színvonalon állt, ennek ellenére néha-néha ilyennel is találkozott az ember:
Ha szabad így mondani: valóban Dúl Antal vitte a “prímet”. A műsor finoman szólva is eklektikus. A “spirituális vélemények sokszínűsége”, mint szerkesztési elv oda vezetett, hogy a sorozat szellemi szintje – Dúl Antal ide vagy oda – Müller Péterhez lett beszintezve. (nivelláció)
Érdemes még ebben a cikkben ezt a videot is megjeleníteni. Tragikommikum amit a “hallgatóság” művel. Jól példázza a mai értelmisség önteltségét.
Dúl Antal higgadtsága példamutató.
Nem adhattak mást csak mi lényegük.
Mindenki elárult magáról minden elárulhatót.
Ez egy minden szempontból magán messze túlmutató előadás. A kedvenceim egyike.
Az értelmiség krémje a felszínre tört.
Személy szerint csak belepillantottam, türelmem nem volt végig nézni. Azt hiszen bőven elég a film leírása:
“A Titok végre feltárul az egész világ számára! A Titok című film felfedi az univerzum Nagy Titkát. A Titkot, melyet korszakok adtak tovább, mely századokon keresztül vándorolt, hogy elérjen hozzád, és az egész emberiség javát szolgálhassa.
Ez a Titok, a mindenség Titka – a titok a végtelen boldogsághoz, egészséghez, pénzhez, kapcsolatokhoz, szerelemhez, fiatalsághoz: mindenhez, amire vágysz.
Ebben a bámulatos filmben minden információt megtalálsz ahhoz, hogy megérthesd és megélhesd a Titkot. Most először a történelem során, a világ vezető tudósai, írói, filozófusai, felfedik Neked azt a Titkot, amely véglegesen megváltoztata mindazok életét, akik valaha is tudtak erről. Hogy csak néhány példát említsünk, Plato, Newton, Beethoven, Shakespeare, Einstein.
Most te is megtudhatod a Titkot. És ez örökre megváltoztathatja az életed!”
Ebben minden benne van 🙂 Milyen kifordított logika kellett ahhoz, hogy Platont és Shakespeare-t Einsteinnel egy kategóriába lehessen beszuszakolni? Bámulatos.
🙂 Én anno láttam a filmet, aminek rövid lényege szerintem:
A filmben megnyilatkozó tanítók hazug, önáltató manipulátorok, akik önnön hazugságaikat táplálják a tudatlan keresők-követők eltévelyítésével, és magukat próbálják egyre „magasabbra emelni”, de valójában egyre mélyebbre süllyesztik magukat és a világot.
(Egy kis ízelítő legyen itt azért a filmbeli úgynevezett híres tanítók titok tanításából, lehet kapaszkodni 🙂 :
„Végül megértettem, hogy Isten arra teremtett, hogy megéljem a lét örömét. Azóta csak olyan dolgokat csinálok, amelyek örömmel töltenek el.”
„Öröm szeretet, szabadság, vidámság, nevetés. Erről szól az élet”
„Amikor a cicámat cirógatom vagy a természetet járom, örömöt érzek. Ez az érzés, amelyet mindig keresek, hiszen ha sikerül átélnem, csak annyit kell tennem, hogy a vágyaimra gondolok, és azok teljesülnek.”
„Kövesd a boldogságod és az univerzum ajtókat tár ki előtted ott is, ahol eddig falak fogadtak.”)
A fenti ragyogó gondolatokhoz, már csak az alábbit lehet hozzáfűzni:
„Csekély túlzással azt lehet mondani, hogy mindaz, amit jelenleg a világban képviselnek, hamis vagy teljesen értéktelen vagy kifejezetten sötét ellenértéket képvisel.”
„Ahogy a betegség által eluralt élet nem csak egyszerűen beteg, hanem betegségeket terjeszt, éppúgy a sötét ember nem csak sötét, hanem elsötétítő is.
(Dr. László András)
Nagyon cunci idézetek. Pontosan ez kell a népnek. Meghagyni azon a nullponton (bárcsak ott lenne), ahol leledzik, miközben betolunk egy kényelmes fotelt a feneke alá. Ildi! Ön a végtelen szeretet és a pozitív teremtő gondolatok segítségével már meg is valósította önmagát! Gratulálunk! Menjen ki a természetbe, öleljen át egy fát és képzelje el, hogy mától minden a hatalmában áll!
“a nullponton (bárcsak ott lenne)” Az ilyeneken tényleg sokszor nem tudom, hogy sírjak-e, vagy nevessek. Valószínű, hogy a világvégén is hasonló lesz a dilemmám.
Egyébiránt köszönöm a reakciókat, de kicsit sajnálom, hogy ilyen gyorsan ki lett végezve a film, úgymond egy sortűzzel. Már készítettem a spanyolcsizmát, meg a júdásbölcsőt. 🙂
Viatornak van egy mozgólépcső hasonlata. Ha megállsz egy lefelé haladó mozgólépcsőn, akkor az óhatatlanul lefelé visz. Már az egy helyben maradáshoz jelentős erőkifejtésre van szükség, ami csak úgymond a nullponttal egyenrangú. Persze haladhatunk lefelé is. Alászállási sebességünkhöz hozzá fog adódni a mozgólépcső sebessége. Micsoda száguldás!
A sortűz tényleg könyörtelen volt, de ezek nagyon átlátszó “alkotások”, melyekbe kétségtelenül szorult némi igazság.
Párszor megjátszottam, hogy fölrohantam a lefelé tartó mozgólépcsőn, de akkor nem gondoltam rá, hogy ez micsoda heroikus tett. 🙂 A Titok számomra egyébként azért valami hihetetlenül gusztustalan, mert mintha a szolipszizmust próbálná a lehető legprimitívebb szinten – félreértve! – artikulálni. Volt már, hogy valakinek megmutattam Baranyi egyik előadását és a srácnak annyi esett le belőle, hogy “ez olyasmi, mint a Titok, nem?” …
Próbálkozom vele, de nem tudom 2 percnél tovább nézni. 🙂
Jó amit felhozol. Kicsit olyan, mint amikor egy gyengeelméjű egy szép virágra ezt mondja: “Jé, hát ez pont olyan szép, mint egy művirág!”
🙂 … ja, a fa ölelgetése után pedig mindenkit, mert nemcsak a szeretetem és boldogságom lett határtalan, hanem a szociális érzékenységem és empátiám is mások iránt, úgy, de úgy megnövekedett, hogy csak, na… 🙂
… meg is hirdetem gyorsan a Galaktikus Tolerancia és Egyenlőség Napját, mert hiszem, hogy csakis mások elfogadásával lesz jobb, szebb és boldogabb a világ … 🙂
Vajon szétválasztható-e az “ezoterikus” tanító az “ezoterikus” tanításra nyitott embertömegtől, azaz e tömeg más tudatossági szintre ugrana-e, ha pl. Hamvast olvasna? De vajon a hamvasi tanításokat igaznak érzők Hamvas tanításaitól kerültek-e magasabb szintre, vagy csak rácsodálkoznak, hogy egy szövegből kiemelkedik valami AHA-élmény, hogy ugyanazt gondolom, amit valaki oly jól megírt. De vajon ez a magasabb tudatossági szint nem tartalmazza-e az alacsonyabbat? Nincs-e része abban, amikor tükrözi azt? Mert ugyanezen logika mentén létezik-e önmagában alacsony es magas? Amig úgy érzem, igen, eszreveszem-e, amikor ugyanazon a szinten reflektalok, ahol szerintem a probléma van, különválasztással, egóból, még néha Dúl Antalt is csodálom, hogy milyen türelmes volt “ezekkel”. Vagy ő már képes egysegben lenni azzal, ami történik körülötte? Köszönöm a blogot, es a hozzászólási lehetőséget, ez a mostani bejegyzés olyan élő lett a sok hozzászólástól, hiszen beszelgetni, írni is fontos. Hiszem, hogy pl. Hamvas celja sem a tanítas volt, hanem gondolatainak magasabb szintre rendezese, ezzel megis tanitott, ezt a rendszerezési módszert. Mostanaban tetszenek az olyan momentumok, ahol rajtakapom, hogy jelzi, felismerte magát a tükör mögött, de ez még csak önreflexió lenne, innen azonban általában jön az ugrás abba a bizonyos Egységbe. Szerintem ez az ugrás mellesleg bármelyik fenti videó megnézése alatt megtörténhetik. 🙂
A kettőtök (Kiss Ákos, Atyafi) által írtakhoz egy idézetet hadd szúrjak be kiegészítésképpen, mert tömören összefoglalja a „problémát”:
A teljes és végső tudás közölhetetlen karaktere egyfelől annak köszönhető, hogy a metafizikai rend a külsőleg nem megnyilatkozó ideákat öleli fel, másrészről pedig ha e tudás valóban felöleli mindazt, ami hozzátartozik, akkor nem állhat meg a puszta teóriánál, hanem a megfelelő realizációra is ki kell terjednie; e tudás emiatt csak egy bizonyos pontig tanítható, amely megszorítás a teóriára és a realizációra egyaránt vonatkozik, sőt az utóbbival kapcsolatban e korlát minden kétséget kizáróan leküzdhetetlen. (…) Másrészről minden megértés, még a legkezdetlegesebb szintek elméleti megértése is, szükségképpen személyes erőfeszítést követel, és a tudás befogadása annak az individuumnak a képességeitől függ, akivel a tudást közölték: teljesen nyilvánvaló, hogy ezt a mester, bármennyire is felkészült, a tanítvány helyett nem értheti meg, és egyedül a tanításban részesült tanítvány teheti bensővé. Erre azért van szükség, mert az igazi tudás akkor hordozza magában saját igazságát, ha valóban bensővé lett (…) másképpen az ember nem mondhatná Arisztotelésszel, hogy egy lény „az, amit tud”. Ami minden realizáció tisztán személyes karakterét illeti, a következő kissé furcsának tetsző, de egyúttal megdönthetetlen megjegyzéssel írható le egyszerűen: a létező nem lehet más, mint önmaga, és mindig az, ami egyedül csak ő lehet; az ilyen elemi igazságok megfogalmazása amiatt szükséges, mivel éppen ezek a leginkább elfelejtettek, noha sokkal messzemenőbb következményeket hordoznak, mint amelyeket a felszínes és analitikus észjárással rendelkező emberek valaha is gyaníthatnak.
(René Guénon: Általános bevezetés a hindu doktrínák tanulmányozásához)
Az embertömegek általában nem nyitottak az ezotéra, de még az exotéria irányában sem. Amiről az esetükben beszélhetünk az az álexotéria és álezotéria igenlése. Lefokozott és nivellált exotéria, illetve ezotéria.
“hogy ugyanazt gondolom, amit valaki oly jól megírt.”
Magaslesről nézve (horribile dictu):
Hogy ugyanazt gondolom, amit olyan jól megírtam.
Az ugrás valóban megtörténhet bármelyik videó megtekintése alatt, főleg, ha az emberbe szorult némi intellektuális intuíció. Csakhogy ugrani lehet lefelé is.
Dúl Antal Pünkösdi előadása minden szempontból etalon. Minden fogyatékosságával és nyomorult statisztájával együtt maga a nagybetűs valóság. Mert a valóság nem az, hogy honnan (milyen magasról) zuhantam idáig. A valóság az a mélység, amiben vagyok. Ez az illúzió már annyira megszilárdult, mint a legjobb minőségű beton.
Egyébként új fogalmakra lenne szükségünk. A mágia, az ezotéria, a metafizika végérvényesen lejáratódott. A hölgyek és urak megdolgoztak érte, hogy az a bizonyos renomé és annak a bizonyos mundérnak a becsülete el legyen cseszve. A metafizika tekintetében pontos és szabatos kórképre lelünk, ha végigkövetjük azt, hogy mit tesz a nép egyszerű gyermeke, ha ne adj isten igazgyöngyöt talál. Összekeveri azt a saját béltartalmával, majd felböfögi, hogy ismét megforgassa a szájában. A repedt prizma megfelelő fénytörésre alkalmatlan, mint ahogy egy jó keresőtávcső lencséjének a deformálódása torzításhoz vezet. “Vulgus vult decipi.” “A köznép azt szereti, ha becsapják.”-mondták már az ókori klasszikusok; és bár sosem annyian, mint korunkban, kétségtelenül mindig is voltak emberek, akik készek voltak rámondani: “ergo decipiatur!” -“csapják hát be!” René Guénon
Én köszönöm az eredeti meglátásokat. http://www.tradicio.org/horvath/exoteriaezoteria.htm
A nemrég itt közzétett előadásban elhangzik, hogy az általunk tapasztalt világban tulajdonképpen mi hozza létre azokat a jelenségeket, amik itt példaként összegyűltek. Az eredetükből kiforgatott, álezoterikus, gyökértelen, megtévesztő, szentimentális stb. irányokat tulajdonképpen „az Istentől leválasztott tudat” generálja.
Valamint, hogy mi az Egység, az honnan értelmezhető és beszélhetünk-e Egységről, mert az a jelenlegi tapasztalásunkban inkább csak a megosztottság, leválasztottság által van jelen, és nem benne, szóval az ugrás az Egységbe nem egyszerű, mert könnyen lehet, ahogy Atyafi írja a „lefelé” a mélységbe ugrunk.
Feltételezhető, hogy biztonságosabb egyelőre az elválasztás viszonylag stabilabb talaján maradni, ráadásul ez sem könnyű. 🙂 https://atyafipeca.wordpress.com/2015/06/28/realitas-illusoria-2/
„Minden megnyilvánulás süllyedés, de nem a megnyilvánító oldaláról, hanem a megnyilvánult oldaláról. Isten nem csökken le a teremtésben, de az istentől elválasztott tudat igen. Az alany nem csökken le azáltal, hogy önmagát önmagától elválasztja és megtöri a kontinuitást. De a megtört kontinuitás kapcsán a létezők identifikálódott tudat viszont valóban süllyedésként, elválasztottságként, lecsökkenésként és sérülésként értelmezheti és élheti át önmagát. Az alany a lét teljességében megbonthatatlan, megsérthetetlen és kikezdhetetlen. De az alany a létezőkkel kapcsolatos identifikációiban és ezekből a pozíciókból tapasztalhatja és tapasztalja is, átélheti és megfigyelheti saját létének korlátozott, megsérült, megosztott, eredetéből és középpontjából kiforgatott és gyökértelen helyzetét. Sokszor beszéltem már arról, hogy a végső egység csak a végső egység értelmében az ami, hogy a nirvána és a sansara egysége csak a nirvánából egység, hogy a felébredett és fel nem ébredett állapotok egysége, csak a felébredettségből egység. Egyébként ezek teorémák, de az egység minden megosztottságban jelen van abban az értelemben, hogy intuitíve felismerhető és ez a felismerés egy visszavezetésnek a kezdete lehet, amikor önmagamat önmagamhoz visszavezetem.” (L.A)
Az “Egység” fogalmat nem egység-megosztottság ertelmezési tartomanyban hasznaltam, hanem Egység-Dualitás-ban, bár, azt tökéletes gondolatnak erzem, hogy az egység mindkét ertelmezésben mindig jelen van. Szamomra a tudatossag nem valamit gondolni valamit, mast meg nem, a tudatossag nem intellektualis kerdes, ahol valakik fölött állva masok ítelője es kritikusa vagyok, sőt, meg a zuhanast is elvezem, amikor tudom, hogy az csakis belőlem fakad.. Mielőtt bárkit Istentől lkeválasztottnak ereznek, megvizsgalom, hogy en epp akkor levalasztott-e vagyok, es ha nem, akkor mas sem. Atyafi, köszönöm a sok-sok olvasnivalót, mostanaban ez a blog a sorvezetőm, csak lemaradasban vagyok, korabban pedagóguskent dolgoztam, naponta egy könyv is megvolt. Ma a Te blogod, keves könyv, keves beszed, alkotómunka, kizárólag kompetenciaban levő problemák megoldasa. Jó munkát!
(és akko jött ez az izé, ez a gazdag srác b. meg és aszonta, hogy izé, hogy b. meg, itt az a csávó, aki osztja az igét b. meg, meg vízen jár kisapám.)
Körülbelül ennyi. Milyen értékeket képviselhet egy olyan ember, akinek minden második, vagy harmadik szava az izé, meg a b. meg?
Puzsérnak régebben már szenteltem egy vázlatbejegyzést, aztán végül is nem tettem közzé, mert hiba lenne ezzel a fajta minőséggel kontaminálni a blogot, igaz a leválasztásban jól jöhet az effajta muníció. Mindenki csak azt adhatja, ami lényege és minden ember a maga által szőtt hálójának a rabja. A puzsér- félék kritizálják a tömeget, de annyi tisztesség már nincs bennük, hogy saját magukat is a tömegből eredeztessék. A puzsér-félék szociopatáznak, de eszükbe sem jut, hogy lehetséges, hogy éppen ők a …… Nem folytatom. Az általad belinkelt előadás olyan mélységekben leledzik, ahol még a legmélytengeribb élőlények is összeroppannának az elviselhetetlen szellemi nyomás (űr) alatt. Beszéljünk meg a megbeszélhetetlen dolgokat, szigorúan a modernizmus szemüvegén keresztül. Relativizáljunk, nivelláljunk és profanizáljunk péppé mindent, amit csak lehetséges.
Szemlátomást a főváros szürkeállománya vevő erre a fajta szellemi magaslatra és a puzsér-félék szépen megélnek a tömegből. És mindezt teljes hangerővel, eszelős vehemenciával…
A fényt mindenki a saját minősége szerint töri meg. 🙂
Egy részlet valahonnan: “Ahogy egy helyütt remekül megfogalmazták: „Voltaképp Farkas Attila Márton az a sárban fetrengő szerencsétlen, aki fogja a bokádat, hogy nehogy fel tudj kelni a földről. Ő attól retteg, hogy valaki több lesz nála, és annak tükrében kiderül az ő alantassága. Semmi más motivációja nincs, csak, hogy másokat is benne tartson abban a hazug álszellemiségben, amiből ő sose tudott (talán nem is akart) kiemelkedni. Ennyi a célja: maradjon mindenki olyan nyakig szaros, mint ő. Sőt, még kicsit be is ken azzal, amit az arcáról levakar. Ekkor rajtad több lesz, és így már ki is tűnik a többiek közül! Így már ő lesz a megmondó ember!
A giccs az, amikor a szerző vagy alkotó rosszhiszeműsége találkozik a befogadó alacsonyrendűségével. Az álbuddhista egyiptológus „keresztény” Farkas Attila ilyen giccs. Rosszhiszemű. És csak alacsonyrendűségben talál tenyésztelepet magának.” http://mediavadasz.blog.hu/2015/04/09/puzser_robert_szot_kert_de_minek
Megmondom őszintén, hogy Puzsérral kapcsolatban volt némi /igen pici/ illúzióm. Ezidáig. Azt legalább megtudhattuk tőle, hogy a test transzmutációja a szájban kezdődik, a nyál közreműködésével … Bravó.
Most szívesen elemezgetnék hosszabban, de sajnos alig van időm (nem saját a gép). Röviden: Puzsér valószínűleg még menthető. Hihetetlen zavar van a fejében, de benne van a képesség arra, hogy belássa a hibáit, ami azért elég ritka manapság. Az eddigi munkásságát én is szörnyen szemléltem, mégis igazából sokszor hallgatom, mert nagyon jó kórképet ad egy egész generációról – és nem olyan rég elkezdett emelkedni. Persze olyan sötétségből nem nehéz feljebb lépni, de akkor is meglepő, amikor egyes adásaiban már egyenesen a feudalizmust védi:
(1:19:25-től csatlakozik Puzsér, addig igazából egyáltalán nem érdemes nézni.)
Azt meg kár tagadni, hogy annak ellenére, hogy mennyire képzetlen a teológia és a filozófia terén, a liberális ideológiának és politikának talán ő a “legtisztább” képviselője Magyarországon, jelentsen ez bármit is. 😀 Emellett a médiakritikája nagyrészt érvényes. Ne értsétek félre, nem voltam sosem követője, vagy ilyesmi, csak megakadt a szemem rajta, hogy a liberális oldalról is valaki látja azt a válságot, amiről itt is nem egyszer szó esik.
Ezt teljes mértékben osztom. Puzsér bizonyos erők fogságában állhat. A gesztikulása elárul róla mindent. Valóban vannak “eredeti” meglátásai, de ez nem mentség a számára. Sőt. Súlyosbító körülmény.
Azok a “bizonyos erők” talán két szóban összefoglalhatók: frusztráció, illetve társaság. Na mármost, a társaságot nem igazán kell részleteznem, elég, ha valaki meghallgat egy monológot FAM szájából. A frusztrációt általában a balliberális körök használják egyfajta érvelési Jolly Jokerként, mintha ezzel bárkit is hitelteleníteni lehetne. Ez azért érdekes, mert sokszor Puzsér is élt ezzel az “érvvel”, az antidepresszánsok mellett… A frusztráció nem feltétlenül rossz, sőt, nekem olybá tűnik, Puzsért is az ideális és az aktuális világ közötti különbség gyötri, ami egy alsóbb fokozaton szinte alapkövetelménye annak, hogy az ember elkezdjen bármit is komolyan akarni. Persze ha valódi, megingathatatlan cél nem jelenik meg és a relativizmus, mint a kétely és a tagadás ideológiája válik a világnézet alapjává, akkor a frusztrációt nem hogy átlépni, de mérsékelni sem lehet és az ott tör ki, ahol az ember gyengeségében nem tudja visszatartani. Ezt a jelenséget mellesleg ugyanúgy beépítik a szemléletükbe, természetesen Freud (eredetileg “Fraud”-ot írtam, de mondhatjuk, hogy az talán még találóbb is) közvetítésével, amikor az elfojtás károsságát ecsetelik. Ezt sosem értettem, már csak azért sem, mert a legalapvetőbb modern jelenségek jelzik, hogy a “szabadon engedés” bizony csak ront a helyzeten, alá károsanyag-kibocsátás. Nekem triviálisnak tűnik, hogy ha beteg dolgokat gondol valaki, akkor azok kibocsátva nem szertefoszlanak, hanem kiszabadulva a palackból immáron az egész kollektívát támadják, a vírusokhoz hasonlóan terjedve. Ejj. Nem ártana, ha Róbert nyitott lenne ezekre a kritikákra is.
Puzsér olyan, mint amikor egy hülyegyerek csúzlit vagy légpuskát kap: össze-vissza lövöldöz, és ettől májernek képzeli magát. A nagy összevisszaságban nyilván el is talál néha valamit, és rögtön keres új célpontot.
atyafipeca.hu 
🙂 🙂 🙂 Igazán “gyönyörű” csokor, amiből Kati néni egyszerűen nem maradhat ki:
Mintha Kati néne “előadás” módjáról szólna az alábbi versike:
Juli néni, Kati néni
-letye-petye-lepetye!
üldögélnek a sarokba,
jár a nyelvük, mint a rokka
-letye-petye-lepetye!
Bárki inge, rokolyája
-letye-petye-lepetye!
lyukat vágnak közepébe,
kitûzik a ház elébe
-letye-petye-lepetye!
(Weöres S.)
Olyan mintha nem tudná utolérni magát, gondolatrohamai vannak (a pszichikus megszállottság árulkodó jele).
“Avatara” egy súlyos eset. Ugye ő az a Bácsfi Diána, aki “megrögzött hungaristaként” kiváló alkalmakat teremtett az örökös rettegőknek a nácizásra, egy önjelölt nyilasvezér volt a Magyar Jövő Csoport nevű gittegylet élén. (A valódi hungaristák a 90-es években elhíresült Szabó Albert szerepéhez hasonlították az övét, akit egy ügynöknek tartottak). Ezekben az időkben nyilatkozta:
“Én kizárólag mint hungarista létezem, még álmomban is. Anyám tudja, hogy a hungarizmust szolgálta azzal, hogy testet adott nekem. A létezésem ünnep, ezért nekem minden cselekedetem szakrális cselekedet.”
Közben, mivel intellektusa, vagy legalábbis emlékezőképessége kétségkívül elég fejlett, felszedett ő minden ezoterikus szirt-szert, mint kutya a bogáncsbozótban. Egy ideig a tradicionális létszemlélettel is szemezett, de láthatóan a lényegéből semmit nem értett meg, vagy nem akarta megérteni. Aztán látványosan megtagadta Szálasit, hungarizmust, mindent, talán belátta, hogy ezzel aztán nem lehet túl nagy bevételre szert tenni, és mit tesz Isten, néhány év múlva már mint a “nagy “Avatara” (ehhez is mi ego kell már, Istenem) osztotta az észt, megint tanítványai lettek, még az állami televízióba is meghívták, nyomatták a médiában, a Hihetetlen nevű new ages magazint meg kb. felerészt ő írja.
Talán nem is az ő szemmel láthatólag igen zaklatott személyisége a fontos, hanem az, hogy tipikus példája az álgurunak, az álszellemi áltanítóknak. Egy nagyon veszélyes terjesztője az őrültmagyar-ezosámán-mágusasszony-felemelkedés.felébredés-jön az a aranykor-indigógyerekek-még egykicsit bírjuk ki és itt a kánaán – téveszméknek. Vagyis az ál és ellentradíciónak. Néhány kicsiny igazságba csomagolva őrült nagy hazugságoknak.
B.D. egyik előadásán magam is részt vettem úgy 10-12 évvel ezelőtt.
Egyenruhában, karszalaggal lépte át az előadóterem küszöbét és a úgy emlékszem, hogy a karja is furcsa szögben állt. 🙂
Mondom, gyerekek itt nagy bajok vannak… Évekkel később láttam a televízióban nyilatkozni, miszerint eltévelyedés áldozatává vált és szeretne új lapokkal indulni.
Lexikális tudása egyébként rendkívüli és lenyűgöző.
Minden szavaddal teljes mértékben egyetértek.
Mellesleg érdekelne a véleményetek “Tolle mesterről”. Én csak muszájból érintettem néha-néha. Mindenesetre számomra túl népszerű ahhoz, hogy komolyabban foglalkozzam vele. A rajongói táborának a kommentjei meg egyenesen kivettek az észből. Szóval? A majdnem igaz vonal lenne?
Ki veszélyesebb? Kati néni vagy Tolle?
Szubjektív véleményem szerint 🙂
legfeljebb alulról súrolja a neo-advaita jelenség szintjét, ami egy modern s éppen ezért torzult, advaita tanításokra emlékeztető rendszer.
“A neoadvaita úgy stílusában, nyelvezetében, megfogalmazásaiban, mint tágabb intellektuális
igényesség tekintetében nagyon messze áll a vedāntától. Érdeklődésének horizontja összehasonlíthatatlanul
szűkebb, teológiai színvonala jóval alacsonyabb. Témáit tekintve egyes fogalmak átvétele és ismétlése jellemzik.
…
A neoadvaita – szemben az advaita vedānta jñāna-yogájával – túlságosan gyakran tagadja az előfeltételt képező tulajdonságok, az erőfeszítések és a gyakorlás fontosságát. Általánosítja és
horizontálisan terjeszti ki a végső igazságokat, őszintétlenségben és hamisságban maradva azok
alkalmiságát illetően. (Ennyiben – és csakis ennyiben – a szolipszizmus nyugati filozófiai kinyilvánításaihoz
hasonlítható.) A neoadvaita módszertelen, nélkülözi az upāya princípiumát – míg más irányvonalak és személyek, prajñā nélkül, a puszta módszerek hálójában és útvesztőjében
tévelyegnek. A neoadvaita a „semmit nem kell tenni” illuzórius ígéretét és a „már Az (brahman, ātman) vagy” féligazság-vigaszát nyújtja híveinek.”
In: http://www.lastexit.hu/fileok/dokumentum/horvathrobertneoadvaita.pdf
Ahogy írtad, elgondolkoztató az is, hogy üzletet csinált az egészből, könyvei ezo-bestsellerek, tanításaira elő lehet fizetni 20 dolcsi + hónap vagy 100 dolcsi/6 hónap áron, így korlátlan hozzáférést kapsz a napi Tolle-ra. http://www.eckharttolletv.com/#package-options
A bolondnak is megéri, nem? 🙂
Nem tudnám elképzelni pl. Sri Ramana Maharsit vagy Nisargadattat, hogy először beszedi a pénzt, aztán juthat csak tanításához az ember. Abszurd dolog ez.
Virág László egyik előadásában érinti a témát (Tolle):
„…tulajdonképpen igazságokat csomagol úgy, mintha az magától értetődő lenne. Ez a neoadvaita, hogy nem kell elérni semmit, hanem csak »jelen kell lenni«…”
Tolle népszerűsége valóban olyan mérvű, hogy az önmagában is gyanakvásra ad okot.
A kérdésre válaszolva: Kati néni kevésbé veszélyes, mivel esetében a veszély könnyen felismerhető.
A Tolle-témához még, az előadásról készült hangfelvétel linkje: http://lastexit.hu/hangfelvetelek/Virag_Laszlo_2014_i_felev/
Az utolsó előadásban (Politológia, politika, jobboldaliság) 51:47-től 53:40-ig.
Akkor ez pontosan az a kényelmes és süppedős fotel, amire már sokszor tettünk utalást. Viatorral már többször szóba hoztuk Tollét és igazából véve majdnem ugyanezekre a következtetésekre jutottunk.
Már eleve gyanús az olyan tanító, aki anyagi javakat fogad el “ellenszolgáltatásként”. Még leírni is borzasztó. “Ellenszolgáltatás”. A Cunci Szótárban a helye. Ha emlékezetem nem csal még László András is kitér az egyik előadásában Tolléra.
Köszönöm a válaszokat!
Egy megközelítés szerint, a Kaly Yuga a becsapók és a becsapottak világa lesz. Ha látjuk a fenti gyűjteményt mennyiféle formája, aspektusa is van a becsapásnak a lelki piacon, csak épp más más réteg számára. Különben maga a becsapó személy, a saját elhivatottságán túl, mindig hordoz egy-egy szinte farkasordító ellentmondást, amit fel kellene tudni ismerni, de a becsapottak erre képtelenek.(pl. számomra szinte hihetetlen az, hogy Bácsfi Diána, Szabó Albert hogyan volt képes nyilvánvaló származása ellenére eladni magát, mint hungarista, komolyan ilyen hogy létezik?) Mély depresszió és öngyilkosság szélére sodródott Tolle, hogyan fordított és eladta magát, mint korunk kikiáltott legnagyobb tanítója, talán pont úgy csak más mértékben, formában, ahogyan Kati néni, aki tényleg színvonalon aluli, szétesett személy, de megváltotta önmagát és mindjárt mások számára közkincsé is akarja ezt tenni … szinte végtelen a valamiféle megváltást kínáló, de valójában másokat becsapó személyek sora….
Akik mindezekre a sületlenségekre és nyilvánvaló ellentmondások ellenére vevő, egyszerűen buta és becsapottak oldalán ténferegve tölti a drága idejét.
”Szellemi úton sokféle akadály lehetséges, de abszolút akadály csak egy van: a butaság.”
(László András)
Érdekes, hogy a sok debilség ellenére csak elmennek a hozzászólások komoly irányba. 🙂
A deviacionológia jó időtöltés egy darabig. Az eltévelyedésnek több szintje van, a felszínen vannak ezek a nevetnivaló debilek, innen sok szinten a legundorítóbb csalókon át elérkezünk a biblikus „nagy jeleket és nagy csodákat tevő álkrisztusokhoz és álprófétákhoz” (illetve azokhoz, akiket az iszlám terminológia „a sátán szentjeinek” nevez).
Ezerféle vonatkozása van ennek a témának, de a legtöbb dolog csak egyszerűen illusztrációra jó. Figyelemreméltó egyébként, hogy hol mennyire tudatos a „felforgatás”. Csak érdekességképpen írom a következőket. Az említett Hihetetlen c. magazin nagy elődje a Színes UFO c. folyóirat volt (avagy később párhuzamosan futottak, majd maradt a Hihetetlen, miután az ezredfordulóig tartó csodavárás lehűltével már eladhatatlan lett minden, ami névleg UFO-bulvár). De a Színes UFO-t megelőző rivális, a legelső „ufós” lap az Ufómagazin volt Mo-on (pontosabban nem tudom, létezik-e még, mert már régesrég nem követem figyelemmel a „szakirodalmat”). Ezt rögtön a rendszerváltás után hozták létre, és főszerkesztője nem reklámozott módon egy egykori titkosszolgálati tiszt volt. Egész szédítő gárda gyűlt köré, persze a „nagy nevek” legtöbbje mind már vagy alapból nem volt normális, vagy változó gyorsasággal hülyült el. A rivális Színes UFO köre se volt jobb, bár ők inkább az amerikaiasabb vonalat képviselték (míg az Ufómagazinban minden előfordult, pl. az őrültmagyarkodás is). A szerkesztőpáros nevéhez (bár álnéven adták ki) kapcsolódik a Hitler csészealjai c. könyv, ami a „szakirodalom” egy divatos irányzatát (ún. náci UFO-k) volt hivatott Mo-on népszerűsíteni: összehordtak benne hetet-havat, tényeket és fantáziát. Vicces példa a tájékozatlanságra, hogy még Guénon neve is említésre került benne, pontosabban a Világkirály c. műve, de persze csak többszörös, összeollózott hivatkozások révén (kb. „ez is ezt írja ebben a művében”).
Egyébként Guénon maga ugye két könyvet is írt a korabeli deviáns irányzatokról. Nem hiszem, hogy Mo-on valaha is kiadják, de a lényeg, amit levontam következtetésnek ezeket olvasva, hogy meglepő a „felforgató erők” pofátlansága: gyakorlatilag ugyanazok a témák és felvezetések, amelyek már a spiritizmust is bevezették a világba a XIX. században, szinte hajszálpontosan ismétlődtek meg a XX. században is, csak a korszellem(telenség)nek megfelelő külalakban. Tehát mindaz, amit ő „neospiritualizmusnak” nevez, és a XX. sz. első felében még csak épp megjelent, a II. vh. után pont ugyanúgy bontakozott ki, mint korábban a spiritizmus. (Jean Robin írt még a „csészealjizmusról” később, bár ő kicsit túllőtt a célon a könyvével, túl messzemenő következtetéseket vont le.)
Egy tévéműsor a rendszerváltás(?) környékéről. Itt már jócskán túl voltunk a “kocka ladák” okozta orgazmuson és az ügyesebb magyarok még Ford Sierra-ra is pályázhattak, miközben olyan remek műsorokat nézhettek, mely a primitív majomembereket állította párhuzamba a gömbvillámizmus és a csészealjizmus (csodás kifejezések) kimeríthetetlen territóriumaival.
A 90-es évek példaértékű volt abból a szempontból, hogy a kommunizmus hírhedt szellemi vákuuma után röpke egy évtized alatt majdnem képes volt behozni azt a lemaradást „new age” terén, ami nyugaton a II. vh. óta fokozatosabban ment végbe. Ma már talán felfoghatatlan, de ez a műsor is olyan népszerű volt, hogy pl. osztályfőnöki órán is szóba került. Elképesztő, hogy nem csak ún. „humán”, hanem „reál” (tehát elvileg kemény szcientifista beállítottságú) tanárok is a hatása alá kerültek ennek a „korszellemnek” (pl. a pánspermia elmélete, hogy mást ne mondjak, tehát hogy „földönkívüliek” termékenyítették meg a Föld bolygót stb.). Vagy az Ufómagazin által is népszerűsített témák mellett a konkrétan „new age”-es Édesvíz Kiadó álszellemi szennyáradata is hallatlanul népszerű volt.
„A stílus maga az ember” ebben is nagyon sok az igazság , hasonlóan a „nem adhatok mást mint lényegem” . Érdemes megfigyelni azt a személyt, aki megnyilvánul (a fenti esetekben tanítóként, segítőként, felvilágosítóként) megfigyelni, és nem csak mint személyt, hanem mint egy jelenséget, egy megnyilvánulást , ami „képileg” is hordozza a világ alászállását.
(pl. B. Diána hiába váltott markánsan irányt, és hiába tesz esetleg igaz megállapításokat pl. a magyarságról egy előadásában, ha mindezt egy Mickey egeres pólóban teszi, de ez pontosan ugyanaz a jelenség, mintha valaki ugyanezt , csakis talpig “magyarban” tudja megtenni, sámán dobbal a kezében) 🙂
Végleg elveszett a fókusz, nincs meg a valódi középpont, a jelenkor felkent tanítói a periférián mozgatnak fél igazságokat, amiből azért a többség remekül meg is él.
Virág László nem túloz, mikor “koboldnak” nevezi Tollét. Tolle követői körében is felbukkannak hasonló elnevezések. Egyesek “kis manónak”, mások “édes kis teknősbékának” is nevezik.
Tolle egy advaita köntösbe öltözött dualista “tanító”. Figyeljük meg mit tanít a kényszeres gondolkodásról, az elme illegitim hatalmáról. Szó sem esik az előbbiek bármiféle transzmutációjáról.
Érdekesek az “egységélménnyel” kapcsolatos meglátásai. Tanítványai körében tetten érhető, hogy egy ilyen “óceánélmény” felületes megélése után némelyek már hazaérkezettnek tekintik önmagukat. Más dolog belekóstolni a forma- és időfelettibe és nagyon más dolog az önazonosságot erre a szintre transzmutálni. Miért nem tér ki erre a “mester”?
Tolle úgy tünteti fel a változatlan és a változó világ közötti falat, mintha az egy gipszkarton felület lenne, amellyel kapcsolatban az emberiség legnagyobb mulasztása mindössze az, hogy “nem veszi észre”. Persze a “csúnya katolikus egyház” is sokat tett azért, hogy erről elterelje az elnyomott tömegek figyelmét. Az embert elképzelhetetlenül hatalmas erők tartják jelenlegi léthelyzetébe, elvárható lenne Tollétól, hogy erre is nyomatékot helyezzen. Sajnos nem helyez.
Talán a legvégzetesebb hibája Tollénak, hogy a létszintek hierarchiáját teljes egészében figyelmen kívül hagyja. Emiatt joggal nevezhető tanítása egyfajta “demokratikus nemkettősség” doktrínájának (bocs). Felébredést a tömegeknek. Attól még, hogy az ember időszakosan visszavonja érzékszerveit és képes egyfajta benső szemlélődésre nem válik felébredetté, mivel a létállapotokat generáló gyökérfolyamatok lényegileg érintetlenek maradnak.
A “csúnya katolikus egyház” kapcsán eszembe jutott ez:
A “lényeg” 10:20 és 10:45 között hangzik el. Annak idején az atya megszólalását nagyon badassnek tartottam, mert nem nagyon érdekelt az Egyház. Mostanában volt balszerencsém megismerni az ortodox szerb nép babonáit, például hogy a Vatikán a NATO-val együtt akarja egy keresztes háború keretein belül megszerezni a Balkánt. Próbáltam bizonygatni, hogy a Katolikus Egyház nem egyenlő a “nyugattal” és nem gonosz, de lassan igazából már azt sem lehet rá mondani, hogy jó. Inkább jelentéktelen. Megdöbbentő, hogy mekkora részt vállal a saját ellehetetlenítésében.
Apropó, Magyarország mintha le lenne maradva a tradicionalizmus lejáratásában. Nyugaton az “evolafag” kifejezés elég gyorsan terjed, (http://ironmarch.org/index.php?/topic/416-ideological-and-forum-memes/?p=95726) nekünk meg még csak Új Hajnal lovagrendünk van (az Attila akadémiáról kirúgott pár szerencsétlen gittegylete). 😥
Evola fag és Guénon ősnáci. 🙂
Én ehhez már hozzászoktam.
Ha az ember figyelmesen személi ezeket az embereket, akkor már a legelején észre kell vennie, hogy valami nem stimmel a fizimiskájukkal. A tekintetre, a beszédkészségre és a testbeszédre érdemes kellő figyelmet fordítani és ha netán egy bestseller könyvbe nyúlnánk, akkor már nagy ejthetjük is ki a kezünkből. Az eredetiség és a mennyiség soha nem járhat kéz a kézben egymással és itt még kivételek sem létezhetnek. Nem félek kimondani, hogy ami a tömegnek tetszik az minőség szempontjából csakis valami talmi huncutság lehet.
Nem akarom ezt a menedéket fényezni, de sosem gondoltam volna, hogy a “tradicionalitás szűrője” ilyen remekül és szinte hibátlanul működik, hiszen valahogy ide nem tudnak bejutni azok az elemek, akikről beszélünk. Moderálnom még nem igazán kellett és a hozzászólások nívója nagyon magas, annak ellenére, hogy nem büszkélkedhetem százezernyi kommentelővel, ami talán már egy jó kis megélhetésre is elég lenne.
Egy dolgot még fontos lenne kiemelni. Az átlagpolgár a metafizikát arra szeretné felhasználni, hogy jobban, teljesebben, kiegyensúlyozottabban, szeretetteljesebben éljen itt és most, de ha valahogy el lehet intézni, akkor ott is és akkor is. Bújtatott cunciságok, ostoba közhelyek, kényelmes fotelek és anyagi jólét. Az, hogy nyakig ül a pácban és a borzalmak borzalmai várhatnak rá meg sem fordul a fejében, mert benne az egyetemes és csodálatos és szeretetteljes önvaló ketyeg.
Bennem egyre szilárdabban tartja magát az az álláspont, hogy a “tradicionalitás tutajánál” eredetibb “fogódzkodó” egyszerűen nem létezik. Guénon, Evola, Hamvas, László, Baranyi, Buji, Vukics, Virág és még talán egy fél tucat szerző. Ezeket kell olvasni minduntalan, minél többször, körömszakadtáig.
Mérhetetlenül és kimondhatatlanul hálás vagyok a fenti szerzőknek azért, hogy egy: sosem néztek hülyének és mondandójuk lényegét olyan magasra helyezték, amiért hegyet kellett másznom, kettő: sosem neveztek szépnek, hanem rögtön nevemen neveztek: nyomorúság. Három: sosem, egyetlen egy alkalommal sem papoltak a szeretet csodálatos hatalmáról és nem öntötték rám a cunciságos gélségek langyos áradatát és végül négy: a szemembe mondták, hogy olyan mérhetetlen nagy csávában vagyok, amiből kitörnöm szinte lehetetlen.
Hamvas szerint a pácban mindenki benne van, de tőle tudjuk azt is, hogy csak azt érdemes megpróbálni, ami lehetetlen. Én ezt nevezem szellemi tanításnak és minden, ami ezen kívül esik huncutság, hamisítvány, talmi csecsebecse. Az igazi tanítás ugyanis nem egy szép gondolat, egy jóleső meglátás, egy zseniális idézet, hanem egy olyan felemelő csoda, amibe szinte belenyomorodik az ember. Aki ezt még nem érezte meg a saját bőrén, az sosem fogja megtudni miről beszélek.
A feltámadáshoz meg kell halni. Más út nincs.
Több, mint élet és inkább élni. A mai spirituális utak 99.99%-a ez utóbbit takarja. Van aki azért megy (pénzzel) a mesterhez, hogy jobban éljen és van aki azért, hogy meghaljon.
A hozzászólások nívójáért pedig köszönettel tartozom. Abban mindenképpen megerősít, hogy jó úton vagyok.
Végezetül egy vulgáris és gyermeteg példa:
Viator! Látja ott a gyepen azt a Mitsubishi Zérót? Üljön bele, szálljon fel vele, majd 300 mérföld per órás sebességgel repüljön neki egy sziklaszirtnek! Ha Ön így tesz, meg fog világosodni és elnyeri az örök élet titkát! Tegyük fel egy pillanatra, hogy ez valóság. Vajon hányan ülnének bele abba a bizonyos repülőgépbe a magukat megvalósítani szándékozók közül? He?
Amikor még csak Hamvast ismertem (hiszen még az ő életműve is döcögősen lett kiadva, a mívesebb könyvkiadásról nem is beszélve), tehát még csak keresgéltem erre-arra, már akkor is szerettem „élőben” is megnézni a „neves” embereket. (Ne feledjük, akkor még messze nem volt szélessávú internet, közösségi oldalak, videomegosztás stb.) Egyrészt pont ez volt az észrevételem, hogy van egy csomó megszállott (nem feltétlenül rosszhiszeműek amúgy) — másrészt meg van még több megtévesztett, aki jobb híján csak ment utánuk.
Pontosan. Szinte az összes neospirituális irányzat a “betegség ” nyelvén akar az “egészségről” beszélni. Már pusztán ez az attitűd képes ellenhierarchiát létrehozni.
Említenék még egy olyan nevet, amely – emlékezetem szerint – még nem idézetett meg ezen a blogon. Dr. David Hawkinsról van szó. Ismerős valakinek? Ez a figura “számszerűsítette a tudati objektumok “spirituális értékét ” /???/ . Nem emlékszem pontosan a metodikájára, de arra igen, hogy ezen “számértékek” alapján az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat, sőt a humanizmus /?/, és általában a demokratikus alapelvek Lao Ce, vagy Jézus Krisztus tanításának szintjére esnek. Mindezt úgy, hogy egyébként olykor igencsak helyénvaló kijelentéseket tesz extraszamszárai valóságokkal kapcsolatban. Ez a “tanító” igazi csemege lett volna Guénon számára.
Voltak néhányan, akik úgy vélték, hogy beszálltak ebbe a Zeroba. Gyakran eszembe jut Teréz anya esete. Klasszikus példa arra, hogy egy apró félreértés hogyan vezet egy élet teljes csődjéhez. Az ő esete talán a legjobb példa arra, hogy hogyan képes elsodorni, és végső soron felemészteni a világ egy olyan embert, aki nem volt képes személyiségét megszilárdítani egy olyan nagy szabású misszió előtt, amelyet felvállalt. A következőket vastagon kiemelném.
Az önfeladásnak csak akkor lehet spirituális hozadéka, ha startkőre felálló aktuális önazonosság szikla szilárd, karakteres és helyesen kibontakoztatott, ellenkező esetben bármely önmeghaladásra irányuló tevékenység kíméletlenül el fogja sodorni az illetőt. Gyakorlatilag ki fog hullani saját magából.
Erős személyiség nélkül minden önfeladásra irányuló tett a pokolba vezető biztos útnak tekinthető. Ezért a jelenkorban minden spirituális törekvés első lépése a modern, szétzilált ego archaizálása, rendbetétele kell legyen. No. Erről a fontos dologról sem beszél Tolle.
És még be sem indítottuk a Mitsubishi motorjait…
Nagyon jó felvetés Teréz anya! Továbbgondolva, amennyiben mégis feltételezzük, hogy az illetőnek az „aktuális önazonosság sziklaszilárd, helyesen kibontakozott”, vajon a mai korban, számára valóban az önmeghaladás útja-e, önmaga üdve lehet-e egy másokat megmenteni, segíteni igyekvő tevékenység? A valódi önfeláldozás, az önmeghaladás az egész mást jelent, és nem biztos, hogy annak útja a karitatív, másokat jobb helyzetbe emelni igyekvő törekvés. Sajnos a metafizikai alapállás a jelenlegi vallásos keretekből mára elveszett, így ezek a tevékenységek, pusztán humanitárius akciók, semmi más. Az igazi önfeláldozás útja, az nem másokért van, az nem mások megmentését jelenti. Ha veszünk egy másik önmeghaladási irányt pl. a hősiességet, aminek hozadéka lehet, vagyis a hősiesség által úgymond megmenekülhetnek mások is, de a valódi fókusza, középpontja az egyén önmeghaladása és önmaga üdve. Mivel ez a kardinális alappillér hiányzik, minden ilyen segítő irányú tevékenység, olyan mintha egy éppen összeomló épületen az egyik szobabelsőt igyekezne valaki esztétikusabbá varázsolni, miközben a ház meg rádől az illetőre. Ha valaki a lényegi Önmagasága abszolút nem értésével igyekszik másokat segíteni, akkor valójában nincs nagy különbség, hogy azt Jézus iránti elhivatottságból, szeretetből, pénzért, hírnévért vagy népszerűségért teszi. 🙂
Olvastam olyan véleményt is korábban, hogy Teréz anya útja a “bodhiszattvai ideál” keresztény megfelelője. Éppen az általad leírtak világítanak rá, hogy mennyire nem az!
A jelek szerint Teréz anya motivációi mögött valóban nem egy metafizikai alapállás, sokkal inkább egy erősen emocionális attitűd érhető tetten. A fentebb említett párhuzam szószólói éppen a legfontosabb összefüggést hagyják figyelmen kívül, mely szerint egy bodhiszattva nem méltó címére, amíg meg nem érti, hogy nincs senki, akit bármitől is meg kellene mentenie.
A bodhiszattvaiság ugyanis lényegében a heteron autonná történő transzmutációjának egyik útja. Görögül “apokatastasis ton panton”. Jézus szavaival: “Ha én felmentem az Atyához, mindeneket magamhoz vonzok.”
Tehát az igazi “kharitas” mögött valójában egy intenzív Önmagamra irányulásnak, és transzmutatív szándéknak kell jelen lennie.
Pontosan, ahogy írod … 🙂
Megfogalmazhatjuk így is:
Csupán egyetlen megmentésre rászoruló van az egész univerzumban, de az, az aki, mások által meg nem menthető, csakis Önmaga által.
🙂
Az önző! 🙂
🙂 🙂 🙂
Az általad felsorolt pontok (melyekért én is hálálkodom) miatt mondta pár ember körülöttem, hogy ezek a szerzők mennyire “negatívak”. A cukiság annyira beleivódott a mindennapokba, hogy ha valaki nem műveli, az minimum agresszornak tűnik a polgárok szemében.
,, Annak okáért mondám az én elmémben: bolondnak állapota szerint lesz az én állapotom is, miért valék tehát én is bölcsebb? és mondék az én elmémben: ez is hiábavalóság!
Mert nem lesz emlékezete sem a bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké; mivelhogy a következendő időkben már mind elfelejtetnek: és miképpen meghal a bölcs, azonképpen meghal a bolond is.
Azért gyűlöltem az életet; mert gonosznak látszék nekem a dolog, ami történik a nap alatt; mert mindez hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!” ( Prédikátor könyve 2,16-18)
,,Mert van sok beszéd, amely a hiábavalóságot szaporítja; és mi haszna van az embernek [abban]?
Mert kicsoda tudhatja, mi legyen az embernek jó e világon, az ő hiábavaló élete napjainak száma szerint, amelyeket mintegy árnyékot tölt el? Kicsoda az, aki megmondhatná az embernek, mi következik ő utána a nap alatt?” (Prédikátor könyve 6,11-12 )
A Világokon át című sorozatról mi a véleményetek?
Lőrincz Gabriella még nagybetűs műsorvezető volt a mai beszédhibások gyülekezete mellett. Elég bizarr dolog látni, hogy még az a bizonyos 50 évnyi átkos alatt is mennyivel magasabban volt szellemileg az ország, mint az elmúlt negyed századnyi mélyrepülés alatt.
Szerintem a műsor alacsony színvonalon állt, ennek ellenére néha-néha ilyennel is találkozott az ember:
Ez nagyon tetszett. Egyszerűen felüdít, ha egy ember valódi.
Igen. Az ilyen részekért érdemes nézni. Elhangzik a sorozatban egy pár jó dolog.
Ha szabad így mondani: valóban Dúl Antal vitte a “prímet”. A műsor finoman szólva is eklektikus. A “spirituális vélemények sokszínűsége”, mint szerkesztési elv oda vezetett, hogy a sorozat szellemi szintje – Dúl Antal ide vagy oda – Müller Péterhez lett beszintezve. (nivelláció)
Érdemes még ebben a cikkben ezt a videot is megjeleníteni. Tragikommikum amit a “hallgatóság” művel. Jól példázza a mai értelmisség önteltségét.
Dúl Antal higgadtsága példamutató.
Parancsolj, kérlek alássan! 🙂 Azt hiszem egy húron pendülünk… 🙂
https://atyafipeca.wordpress.com/2014/12/04/dul-antal-es-a-napkeleti-bolcsek/
Az a bitang Dúl Antal, hogy nem adta meg a Mennyországba vezető ajtónak a számát!!
Szomorú vagy nem, de én néha majdnem sírva nevettem. Olyan, mint egy előre megírt bohózat, néha beesik egy új szereplő… Igazi KARNEVÁLi hangulat. ☺
Nem adhattak mást csak mi lényegük.
Mindenki elárult magáról minden elárulhatót.
Ez egy minden szempontból magán messze túlmutató előadás. A kedvenceim egyike.
Az értelmiség krémje a felszínre tört.
A Titok és a Zeitgeist című förmedvények már pellengérre állíttattak itt? Azok aztán megérnének pár misét.
Személy szerint csak belepillantottam, türelmem nem volt végig nézni. Azt hiszen bőven elég a film leírása:
“A Titok végre feltárul az egész világ számára! A Titok című film felfedi az univerzum Nagy Titkát. A Titkot, melyet korszakok adtak tovább, mely századokon keresztül vándorolt, hogy elérjen hozzád, és az egész emberiség javát szolgálhassa.
Ez a Titok, a mindenség Titka – a titok a végtelen boldogsághoz, egészséghez, pénzhez, kapcsolatokhoz, szerelemhez, fiatalsághoz: mindenhez, amire vágysz.
Ebben a bámulatos filmben minden információt megtalálsz ahhoz, hogy megérthesd és megélhesd a Titkot. Most először a történelem során, a világ vezető tudósai, írói, filozófusai, felfedik Neked azt a Titkot, amely véglegesen megváltoztata mindazok életét, akik valaha is tudtak erről. Hogy csak néhány példát említsünk, Plato, Newton, Beethoven, Shakespeare, Einstein.
Most te is megtudhatod a Titkot. És ez örökre megváltoztathatja az életed!”
Ebben minden benne van 🙂 Milyen kifordított logika kellett ahhoz, hogy Platont és Shakespeare-t Einsteinnel egy kategóriába lehessen beszuszakolni? Bámulatos.
Csak Neked, csak most! A TITOK! 🙂
Ha ezt megnézed tuti agyf@szt kapsz.
🙂 Én anno láttam a filmet, aminek rövid lényege szerintem:
A filmben megnyilatkozó tanítók hazug, önáltató manipulátorok, akik önnön hazugságaikat táplálják a tudatlan keresők-követők eltévelyítésével, és magukat próbálják egyre „magasabbra emelni”, de valójában egyre mélyebbre süllyesztik magukat és a világot.
(Egy kis ízelítő legyen itt azért a filmbeli úgynevezett híres tanítók titok tanításából, lehet kapaszkodni 🙂 :
„Végül megértettem, hogy Isten arra teremtett, hogy megéljem a lét örömét. Azóta csak olyan dolgokat csinálok, amelyek örömmel töltenek el.”
„Öröm szeretet, szabadság, vidámság, nevetés. Erről szól az élet”
„Amikor a cicámat cirógatom vagy a természetet járom, örömöt érzek. Ez az érzés, amelyet mindig keresek, hiszen ha sikerül átélnem, csak annyit kell tennem, hogy a vágyaimra gondolok, és azok teljesülnek.”
„Kövesd a boldogságod és az univerzum ajtókat tár ki előtted ott is, ahol eddig falak fogadtak.”)
A fenti ragyogó gondolatokhoz, már csak az alábbit lehet hozzáfűzni:
„Csekély túlzással azt lehet mondani, hogy mindaz, amit jelenleg a világban képviselnek, hamis vagy teljesen értéktelen vagy kifejezetten sötét ellenértéket képvisel.”
„Ahogy a betegség által eluralt élet nem csak egyszerűen beteg, hanem betegségeket terjeszt, éppúgy a sötét ember nem csak sötét, hanem elsötétítő is.
(Dr. László András)
Nagyon cunci idézetek. Pontosan ez kell a népnek. Meghagyni azon a nullponton (bárcsak ott lenne), ahol leledzik, miközben betolunk egy kényelmes fotelt a feneke alá. Ildi! Ön a végtelen szeretet és a pozitív teremtő gondolatok segítségével már meg is valósította önmagát! Gratulálunk! Menjen ki a természetbe, öleljen át egy fát és képzelje el, hogy mától minden a hatalmában áll!
“a nullponton (bárcsak ott lenne)” Az ilyeneken tényleg sokszor nem tudom, hogy sírjak-e, vagy nevessek. Valószínű, hogy a világvégén is hasonló lesz a dilemmám.
Egyébiránt köszönöm a reakciókat, de kicsit sajnálom, hogy ilyen gyorsan ki lett végezve a film, úgymond egy sortűzzel. Már készítettem a spanyolcsizmát, meg a júdásbölcsőt. 🙂
Viatornak van egy mozgólépcső hasonlata. Ha megállsz egy lefelé haladó mozgólépcsőn, akkor az óhatatlanul lefelé visz. Már az egy helyben maradáshoz jelentős erőkifejtésre van szükség, ami csak úgymond a nullponttal egyenrangú. Persze haladhatunk lefelé is. Alászállási sebességünkhöz hozzá fog adódni a mozgólépcső sebessége. Micsoda száguldás!
A sortűz tényleg könyörtelen volt, de ezek nagyon átlátszó “alkotások”, melyekbe kétségtelenül szorult némi igazság.
Párszor megjátszottam, hogy fölrohantam a lefelé tartó mozgólépcsőn, de akkor nem gondoltam rá, hogy ez micsoda heroikus tett. 🙂 A Titok számomra egyébként azért valami hihetetlenül gusztustalan, mert mintha a szolipszizmust próbálná a lehető legprimitívebb szinten – félreértve! – artikulálni. Volt már, hogy valakinek megmutattam Baranyi egyik előadását és a srácnak annyi esett le belőle, hogy “ez olyasmi, mint a Titok, nem?” …
Próbálkozom vele, de nem tudom 2 percnél tovább nézni. 🙂
Jó amit felhozol. Kicsit olyan, mint amikor egy gyengeelméjű egy szép virágra ezt mondja: “Jé, hát ez pont olyan szép, mint egy művirág!”
🙂 … ja, a fa ölelgetése után pedig mindenkit, mert nemcsak a szeretetem és boldogságom lett határtalan, hanem a szociális érzékenységem és empátiám is mások iránt, úgy, de úgy megnövekedett, hogy csak, na… 🙂
… meg is hirdetem gyorsan a Galaktikus Tolerancia és Egyenlőség Napját, mert hiszem, hogy csakis mások elfogadásával lesz jobb, szebb és boldogabb a világ … 🙂
Ha már „Nyári nevetni való… ” akkor az alábbi „jobbító” metódus pedig egyszerűen kihagyhatatlan:
http://indavideo.hu/video/Gyogyito_nevetes
Nem tudok degeneráltabb dolgot elképzelni, minthogy “vadidegen embereket” ölelgessek.
A gyógyító nevetésnek már komoly rajongótábora van:
Vajon szétválasztható-e az “ezoterikus” tanító az “ezoterikus” tanításra nyitott embertömegtől, azaz e tömeg más tudatossági szintre ugrana-e, ha pl. Hamvast olvasna? De vajon a hamvasi tanításokat igaznak érzők Hamvas tanításaitól kerültek-e magasabb szintre, vagy csak rácsodálkoznak, hogy egy szövegből kiemelkedik valami AHA-élmény, hogy ugyanazt gondolom, amit valaki oly jól megírt. De vajon ez a magasabb tudatossági szint nem tartalmazza-e az alacsonyabbat? Nincs-e része abban, amikor tükrözi azt? Mert ugyanezen logika mentén létezik-e önmagában alacsony es magas? Amig úgy érzem, igen, eszreveszem-e, amikor ugyanazon a szinten reflektalok, ahol szerintem a probléma van, különválasztással, egóból, még néha Dúl Antalt is csodálom, hogy milyen türelmes volt “ezekkel”. Vagy ő már képes egysegben lenni azzal, ami történik körülötte? Köszönöm a blogot, es a hozzászólási lehetőséget, ez a mostani bejegyzés olyan élő lett a sok hozzászólástól, hiszen beszelgetni, írni is fontos. Hiszem, hogy pl. Hamvas celja sem a tanítas volt, hanem gondolatainak magasabb szintre rendezese, ezzel megis tanitott, ezt a rendszerezési módszert. Mostanaban tetszenek az olyan momentumok, ahol rajtakapom, hogy jelzi, felismerte magát a tükör mögött, de ez még csak önreflexió lenne, innen azonban általában jön az ugrás abba a bizonyos Egységbe. Szerintem ez az ugrás mellesleg bármelyik fenti videó megnézése alatt megtörténhetik. 🙂
A kettőtök (Kiss Ákos, Atyafi) által írtakhoz egy idézetet hadd szúrjak be kiegészítésképpen, mert tömören összefoglalja a „problémát”:
A teljes és végső tudás közölhetetlen karaktere egyfelől annak köszönhető, hogy a metafizikai rend a külsőleg nem megnyilatkozó ideákat öleli fel, másrészről pedig ha e tudás valóban felöleli mindazt, ami hozzátartozik, akkor nem állhat meg a puszta teóriánál, hanem a megfelelő realizációra is ki kell terjednie; e tudás emiatt csak egy bizonyos pontig tanítható, amely megszorítás a teóriára és a realizációra egyaránt vonatkozik, sőt az utóbbival kapcsolatban e korlát minden kétséget kizáróan leküzdhetetlen. (…) Másrészről minden megértés, még a legkezdetlegesebb szintek elméleti megértése is, szükségképpen személyes erőfeszítést követel, és a tudás befogadása annak az individuumnak a képességeitől függ, akivel a tudást közölték: teljesen nyilvánvaló, hogy ezt a mester, bármennyire is felkészült, a tanítvány helyett nem értheti meg, és egyedül a tanításban részesült tanítvány teheti bensővé. Erre azért van szükség, mert az igazi tudás akkor hordozza magában saját igazságát, ha valóban bensővé lett (…) másképpen az ember nem mondhatná Arisztotelésszel, hogy egy lény „az, amit tud”. Ami minden realizáció tisztán személyes karakterét illeti, a következő kissé furcsának tetsző, de egyúttal megdönthetetlen megjegyzéssel írható le egyszerűen: a létező nem lehet más, mint önmaga, és mindig az, ami egyedül csak ő lehet; az ilyen elemi igazságok megfogalmazása amiatt szükséges, mivel éppen ezek a leginkább elfelejtettek, noha sokkal messzemenőbb következményeket hordoznak, mint amelyeket a felszínes és analitikus észjárással rendelkező emberek valaha is gyaníthatnak.
(René Guénon: Általános bevezetés a hindu doktrínák tanulmányozásához)
Köszönöm. Ezt elmentem.
Az embertömegek általában nem nyitottak az ezotéra, de még az exotéria irányában sem. Amiről az esetükben beszélhetünk az az álexotéria és álezotéria igenlése. Lefokozott és nivellált exotéria, illetve ezotéria.
“hogy ugyanazt gondolom, amit valaki oly jól megírt.”
Magaslesről nézve (horribile dictu):
Hogy ugyanazt gondolom, amit olyan jól megírtam.
Az ugrás valóban megtörténhet bármelyik videó megtekintése alatt, főleg, ha az emberbe szorult némi intellektuális intuíció. Csakhogy ugrani lehet lefelé is.
Dúl Antal Pünkösdi előadása minden szempontból etalon. Minden fogyatékosságával és nyomorult statisztájával együtt maga a nagybetűs valóság. Mert a valóság nem az, hogy honnan (milyen magasról) zuhantam idáig. A valóság az a mélység, amiben vagyok. Ez az illúzió már annyira megszilárdult, mint a legjobb minőségű beton.
Egyébként új fogalmakra lenne szükségünk. A mágia, az ezotéria, a metafizika végérvényesen lejáratódott. A hölgyek és urak megdolgoztak érte, hogy az a bizonyos renomé és annak a bizonyos mundérnak a becsülete el legyen cseszve. A metafizika tekintetében pontos és szabatos kórképre lelünk, ha végigkövetjük azt, hogy mit tesz a nép egyszerű gyermeke, ha ne adj isten igazgyöngyöt talál. Összekeveri azt a saját béltartalmával, majd felböfögi, hogy ismét megforgassa a szájában. A repedt prizma megfelelő fénytörésre alkalmatlan, mint ahogy egy jó keresőtávcső lencséjének a deformálódása torzításhoz vezet.
“Vulgus vult decipi.” “A köznép azt szereti, ha becsapják.”-mondták már az ókori klasszikusok; és bár sosem annyian, mint korunkban, kétségtelenül mindig is voltak emberek, akik készek voltak rámondani: “ergo decipiatur!” -“csapják hát be!” René Guénon
Én köszönöm az eredeti meglátásokat.
http://www.tradicio.org/horvath/exoteriaezoteria.htm
Click to access buji2_02.pdf
A nemrég itt közzétett előadásban elhangzik, hogy az általunk tapasztalt világban tulajdonképpen mi hozza létre azokat a jelenségeket, amik itt példaként összegyűltek. Az eredetükből kiforgatott, álezoterikus, gyökértelen, megtévesztő, szentimentális stb. irányokat tulajdonképpen „az Istentől leválasztott tudat” generálja.
Valamint, hogy mi az Egység, az honnan értelmezhető és beszélhetünk-e Egységről, mert az a jelenlegi tapasztalásunkban inkább csak a megosztottság, leválasztottság által van jelen, és nem benne, szóval az ugrás az Egységbe nem egyszerű, mert könnyen lehet, ahogy Atyafi írja a „lefelé” a mélységbe ugrunk.
Feltételezhető, hogy biztonságosabb egyelőre az elválasztás viszonylag stabilabb talaján maradni, ráadásul ez sem könnyű. 🙂
https://atyafipeca.wordpress.com/2015/06/28/realitas-illusoria-2/
„Minden megnyilvánulás süllyedés, de nem a megnyilvánító oldaláról, hanem a megnyilvánult oldaláról. Isten nem csökken le a teremtésben, de az istentől elválasztott tudat igen. Az alany nem csökken le azáltal, hogy önmagát önmagától elválasztja és megtöri a kontinuitást. De a megtört kontinuitás kapcsán a létezők identifikálódott tudat viszont valóban süllyedésként, elválasztottságként, lecsökkenésként és sérülésként értelmezheti és élheti át önmagát. Az alany a lét teljességében megbonthatatlan, megsérthetetlen és kikezdhetetlen. De az alany a létezőkkel kapcsolatos identifikációiban és ezekből a pozíciókból tapasztalhatja és tapasztalja is, átélheti és megfigyelheti saját létének korlátozott, megsérült, megosztott, eredetéből és középpontjából kiforgatott és gyökértelen helyzetét. Sokszor beszéltem már arról, hogy a végső egység csak a végső egység értelmében az ami, hogy a nirvána és a sansara egysége csak a nirvánából egység, hogy a felébredett és fel nem ébredett állapotok egysége, csak a felébredettségből egység. Egyébként ezek teorémák, de az egység minden megosztottságban jelen van abban az értelemben, hogy intuitíve felismerhető és ez a felismerés egy visszavezetésnek a kezdete lehet, amikor önmagamat önmagamhoz visszavezetem.” (L.A)
Az “Egység” fogalmat nem egység-megosztottság ertelmezési tartomanyban hasznaltam, hanem Egység-Dualitás-ban, bár, azt tökéletes gondolatnak erzem, hogy az egység mindkét ertelmezésben mindig jelen van. Szamomra a tudatossag nem valamit gondolni valamit, mast meg nem, a tudatossag nem intellektualis kerdes, ahol valakik fölött állva masok ítelője es kritikusa vagyok, sőt, meg a zuhanast is elvezem, amikor tudom, hogy az csakis belőlem fakad.. Mielőtt bárkit Istentől lkeválasztottnak ereznek, megvizsgalom, hogy en epp akkor levalasztott-e vagyok, es ha nem, akkor mas sem. Atyafi, köszönöm a sok-sok olvasnivalót, mostanaban ez a blog a sorvezetőm, csak lemaradasban vagyok, korabban pedagóguskent dolgoztam, naponta egy könyv is megvolt. Ma a Te blogod, keves könyv, keves beszed, alkotómunka, kizárólag kompetenciaban levő problemák megoldasa. Jó munkát!
Köszönöm!
Mindenféle kommentár nélkül, engedjétek meg, hogy linkeljem ezt a hanganyagot. A címe lehetne az, hogy: A legalja.
(és akko jött ez az izé, ez a gazdag srác b. meg és aszonta, hogy izé, hogy b. meg, itt az a csávó, aki osztja az igét b. meg, meg vízen jár kisapám.)
Körülbelül ennyi. Milyen értékeket képviselhet egy olyan ember, akinek minden második, vagy harmadik szava az izé, meg a b. meg?
Puzsérnak régebben már szenteltem egy vázlatbejegyzést, aztán végül is nem tettem közzé, mert hiba lenne ezzel a fajta minőséggel kontaminálni a blogot, igaz a leválasztásban jól jöhet az effajta muníció. Mindenki csak azt adhatja, ami lényege és minden ember a maga által szőtt hálójának a rabja. A puzsér- félék kritizálják a tömeget, de annyi tisztesség már nincs bennük, hogy saját magukat is a tömegből eredeztessék. A puzsér-félék szociopatáznak, de eszükbe sem jut, hogy lehetséges, hogy éppen ők a …… Nem folytatom. Az általad belinkelt előadás olyan mélységekben leledzik, ahol még a legmélytengeribb élőlények is összeroppannának az elviselhetetlen szellemi nyomás (űr) alatt. Beszéljünk meg a megbeszélhetetlen dolgokat, szigorúan a modernizmus szemüvegén keresztül. Relativizáljunk, nivelláljunk és profanizáljunk péppé mindent, amit csak lehetséges.
Szemlátomást a főváros szürkeállománya vevő erre a fajta szellemi magaslatra és a puzsér-félék szépen megélnek a tömegből. És mindezt teljes hangerővel, eszelős vehemenciával…
A fényt mindenki a saját minősége szerint töri meg. 🙂
Egy részlet valahonnan:
“Ahogy egy helyütt remekül megfogalmazták: „Voltaképp Farkas Attila Márton az a sárban fetrengő szerencsétlen, aki fogja a bokádat, hogy nehogy fel tudj kelni a földről. Ő attól retteg, hogy valaki több lesz nála, és annak tükrében kiderül az ő alantassága. Semmi más motivációja nincs, csak, hogy másokat is benne tartson abban a hazug álszellemiségben, amiből ő sose tudott (talán nem is akart) kiemelkedni. Ennyi a célja: maradjon mindenki olyan nyakig szaros, mint ő. Sőt, még kicsit be is ken azzal, amit az arcáról levakar. Ekkor rajtad több lesz, és így már ki is tűnik a többiek közül! Így már ő lesz a megmondó ember!
A giccs az, amikor a szerző vagy alkotó rosszhiszeműsége találkozik a befogadó alacsonyrendűségével. Az álbuddhista egyiptológus „keresztény” Farkas Attila ilyen giccs. Rosszhiszemű. És csak alacsonyrendűségben talál tenyésztelepet magának.”
http://mediavadasz.blog.hu/2015/04/09/puzser_robert_szot_kert_de_minek
Megmondom őszintén, hogy Puzsérral kapcsolatban volt némi /igen pici/ illúzióm. Ezidáig. Azt legalább megtudhattuk tőle, hogy a test transzmutációja a szájban kezdődik, a nyál közreműködésével … Bravó.
Ez a “szélsőközép” narratíva ördögibb, mint a liberális “létújrafogalmazás”.
Erre kb. ezt tudom mondani:
Most szívesen elemezgetnék hosszabban, de sajnos alig van időm (nem saját a gép). Röviden: Puzsér valószínűleg még menthető. Hihetetlen zavar van a fejében, de benne van a képesség arra, hogy belássa a hibáit, ami azért elég ritka manapság. Az eddigi munkásságát én is szörnyen szemléltem, mégis igazából sokszor hallgatom, mert nagyon jó kórképet ad egy egész generációról – és nem olyan rég elkezdett emelkedni. Persze olyan sötétségből nem nehéz feljebb lépni, de akkor is meglepő, amikor egyes adásaiban már egyenesen a feudalizmust védi:
(1:19:25-től csatlakozik Puzsér, addig igazából egyáltalán nem érdemes nézni.)
Azt meg kár tagadni, hogy annak ellenére, hogy mennyire képzetlen a teológia és a filozófia terén, a liberális ideológiának és politikának talán ő a “legtisztább” képviselője Magyarországon, jelentsen ez bármit is. 😀 Emellett a médiakritikája nagyrészt érvényes. Ne értsétek félre, nem voltam sosem követője, vagy ilyesmi, csak megakadt a szemem rajta, hogy a liberális oldalról is valaki látja azt a válságot, amiről itt is nem egyszer szó esik.
Ezt teljes mértékben osztom. Puzsér bizonyos erők fogságában állhat. A gesztikulása elárul róla mindent. Valóban vannak “eredeti” meglátásai, de ez nem mentség a számára. Sőt. Súlyosbító körülmény.
Azok a “bizonyos erők” talán két szóban összefoglalhatók: frusztráció, illetve társaság. Na mármost, a társaságot nem igazán kell részleteznem, elég, ha valaki meghallgat egy monológot FAM szájából. A frusztrációt általában a balliberális körök használják egyfajta érvelési Jolly Jokerként, mintha ezzel bárkit is hitelteleníteni lehetne. Ez azért érdekes, mert sokszor Puzsér is élt ezzel az “érvvel”, az antidepresszánsok mellett… A frusztráció nem feltétlenül rossz, sőt, nekem olybá tűnik, Puzsért is az ideális és az aktuális világ közötti különbség gyötri, ami egy alsóbb fokozaton szinte alapkövetelménye annak, hogy az ember elkezdjen bármit is komolyan akarni. Persze ha valódi, megingathatatlan cél nem jelenik meg és a relativizmus, mint a kétely és a tagadás ideológiája válik a világnézet alapjává, akkor a frusztrációt nem hogy átlépni, de mérsékelni sem lehet és az ott tör ki, ahol az ember gyengeségében nem tudja visszatartani. Ezt a jelenséget mellesleg ugyanúgy beépítik a szemléletükbe, természetesen Freud (eredetileg “Fraud”-ot írtam, de mondhatjuk, hogy az talán még találóbb is) közvetítésével, amikor az elfojtás károsságát ecsetelik. Ezt sosem értettem, már csak azért sem, mert a legalapvetőbb modern jelenségek jelzik, hogy a “szabadon engedés” bizony csak ront a helyzeten, alá károsanyag-kibocsátás. Nekem triviálisnak tűnik, hogy ha beteg dolgokat gondol valaki, akkor azok kibocsátva nem szertefoszlanak, hanem kiszabadulva a palackból immáron az egész kollektívát támadják, a vírusokhoz hasonlóan terjedve. Ejj. Nem ártana, ha Róbert nyitott lenne ezekre a kritikákra is.
Már a Puzsérékre értettem persze.
Puzsér olyan, mint amikor egy hülyegyerek csúzlit vagy légpuskát kap: össze-vissza lövöldöz, és ettől májernek képzeli magát. A nagy összevisszaságban nyilván el is talál néha valamit, és rögtön keres új célpontot.