Evola interjú (angol felirattal)

“Evola interjú (angol felirattal)” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Pár nappal ezelőtt a Meglovagolni a tigris utolsó oldalait lapozgatva, melyeken különböző Evola interjúk találhatóak, kíváncsiságból rákerestem a youtubeon, hogy található-e valami mozgóképes anyag a mesterrel és hát sikeresen kikötöttem én is ennél a fentebb említett Solar Warrior csatorjáján. Rögtön eszembe is jutott, hogy egy-két bejegyzéssel lejjebb mennyire örömtelien konstatáltad, hogy hálisten’ erre az oldalra nem jutnak el a témát félreértelmezők, illetve ha pontosabban akarok fogalmazni a témát képtelen megértők, akkor úgy gondoltam, hogy aki már eleve erre adta a fejét és ilyen vizeken evez abban van azért egy bizonyos mértékű affinitás és intellektus ami fenntartja, hogy egy bizonyos szintél lejjebb azért ne tudjon “hozzáérni” a témához az adott személy, mert hát valljuk be igencsak nehéz ennyi ésszel akárcsak végigolvasni a témával kapcsolatos akármilyen művet, nemhogy azt megfelelő módon értelmezni, de sajnos tévedtem. A bazári majmok szomorú módon még itt is megtalálhatóak, “semmi sem szent”.

  2. A nemértők kétségtelenül mindenhová beszivárognak, de nem mindegy, hogy milyen arányban. Evola jóval olvashatóbb és messze élvezhetőbb szerző, mint mondjuk Guénon oldalak átívelő és nehezen értelmezhető összetett mondatainak garmadája. Sajnos különböző, magukat nacionalistaként feltüntető körök (főleg külföldön) szeretnek Evola mögé bújni, de arról már fogalmuk sincsen, hogy mit értett Evola azon, amikor azt mondta, hogy: “Fascism was not right enough” -mely valljuk meg őszintén még ma is igen gyakran zavarja össze a jobboldaliakat és baloldaliakat egyaránt. Természetesen, mint az KÖZTUDOTT Nietzsche és Guénon ősnáci, Evola vérbeli náci, Hamvas pedig látens náci volt. Ennyit a modern kor elfogadó és roppant toleráló margójára.
    És hogy tetszett a Meglovagolni a tigrist?

  3. Anno először angol nyelven olvastam el a könyvet elektronikus formában, aztán pár hónappal ezelőtt beszereztem a magyar fordítást is, mert hát csak komfortosabb egy könyvet kézbe tartani, mint egy monitort bámulni, ha éppen át akarok futni egy fejezetet frissítés gyanánt. Az első olvasás előtt is tudtam, hogy mire számíthatok a könyvel kapcsolatban, ezért aztán számomra nem is hatott olyan monumentális erővel, mint amivel amúgy maga a mű rendelkezik, mert már előtte magaménak tudhattam a benne tárgyalt gondolatokat. Amit kiemelnék talán belőle az az, hogy mennyire tisztán képes értelmezni Nietzsche látszólagos kettős és ellentmondásos gondolatait, nem ragad le egy bizonyos aspektusánál, mint sok más “gondolkodó”, hanem (helyesen) egységben képes azt szemlélni és megérteni, bár ez talán el is várható egy a létben ilyen magasan kvalifikált személytől.

    1. Le a kalappal, hogy idegen nyelven. Nekem az első egynegyede izzadva és fogcsikorgatva, de aztán szép lassan kinyílt. Újra fogom olvasni, mert nem sikerült teljes mértékben elsajátítanom. Mindenesetre én Evola legjelentősebb művének ezt a könyvet tartom.

  4. Hej, azok a megvezetett és jobbra érdemes fiatalok! 🙂
    Mindig figyelmesen olvasom a hazai tradicionalista kritikákat. Közös bennük, hogy szerzőik nem ismerik igazán azt, amit kritizálnak, de ezen nem szabad egy olyan világban csodálkozni, ahol már senki nincs az őt megillető helyén. Az újságírók lassan analfabéták lesznek, igaz már a kőművesek sem ismerik a derékszöget. Ma valahogy úgy születnek a kritikák, hogy a “Google kereső” segítségével elolvassuk azokat a kritikákat, amiket mások megírtak már előttünk szintén mások tollából, hogy mi is összetákolhassuk a saját bírálatunkat a bírálatok bírálatának a bírálatairól. Kíváncsi lennék hány olyan ember van ma Magyarországon, aki végigrágta volna magát a tradicionalista szerzők művein, csak azért, hogy egy tisztességes kritika napvilágot láthasson.
    http://mandiner.hu/cikk/20140311_farkas_attila_marton_az_evola_virus_a_beteg_nemzettestben
    http://fenteslent.blog.hu/2013/10/11/kossuth-kutyak_akiket_jogosan_vegeztetett_ki_a_hos_haynau_szelsojobboldaliak_a_szabadsagharcrol_es_a
    http://archivum.magyarhirlap.hu/haynau-az-ikon

  5. Értetlenek vagy érteni nem akarók mindenhol vannak. Ahogy az egyszerű evoliánus nem érti pl. Evola metapolitikai állásfoglalását, úgy nem érti az egyszerű guénoniánus pl. azt, amit Guénon a beavatásról írt.

    Az meg, hogy a többé-kevésbé öntudatlan felforgatók miket irkálnak, a végső kérdéseket nem igazán érinti. Mint írod, nem arról írnak, ami a tárgy, hanem amit annak hisznek vagy állítanak be. Mint az ateisták: azt mocskolják, amit vallásnak hisznek – vagy állítanak be a tájékozatlan nagyközönség előtt. (Csak példának: Mo-on is, aki a lényegtelen bulváron túl bármit is képes komolyan venni az Origo és az Index holdudvarának „cikkei” közül, sőt forrásként ezekre hivatkozik, azzal nem igazán van mit kezdeni. Pedig ezek nem is az ún. tanulatlan emberek, akik hőzöngenek mindenen, hanem olyanok, akik büszkék a tudásukra. Mégse veszik észre, hogy ezek az orgánumok az 50-es évek gyakorlata alapján manipulálják a közvéleményt. Leplezetlenül. Csak a szólamok mások, a technika ugyanaz.)

    Érdekes, de én Evolát tartom nehezen olvashatónak. Bár ebben talán az is közrejátszott, hogy Evolát csak Guénon után olvastam, lévén az ő művei még kevésbé voltak hozzáférhetőek, nem is sokat olvastam tőle. Guénon – mint maga is többször megjegyzi – olyan ideákról beszél, amilyeneket nehéz a modern nyugati nyelveken közölni, lévén maguk az ideák hiányoznak a modernségből. Egyszerűen brilliáns, hogy ezt mégis sikerrel vitte végbe.

    Egyébként erre a hiányra és az értetlenségre a legjobb példák Darabos Pál Guénon-fordításai, épp a legdoktrinálisabb művek közül kettőbe kontárkodott bele. Ha az embernek nincs előzetes tudása, hogy megértse (magyarul!), hogy miről is van szó, katasztrofális. Már a cím is: „Az ember és sorsa a Védanta szerint” – vö. helyesen: Az ember és létesülése a Védanta szerint. Illetve „A Lény sokféle állapotának metafizikája” – vö. helyesen A létállapotok soksága/sokfélesége. (Ez utóbbi problémáról Horváth Róbert írt egy cikket, mivel a magyar szakkifejezéseknél tekintetbe kell venni, hogy a nyugati nyelvekben ugyanazt a szót használják arra, amit a magyarban három szóval fejezünk ki: létező („lény”), létezés, lét.)

    Hogy Guénon mégis át tudta adni (még ha sok védantikus és iszlám kifejezéssel is kiegészítve) egy tökéletlen emberiség tökéletlen nyelvén azt, ami egy egész kalpát átfogó ősiség… Mint amikor egy icinyke-picinyke fénycsík áramlik be a vaksötétbe, még ha a lyukon át kilátni már nem is lehet.

    1. Nagyon jó, amit írsz! Viator szóról-szóra ugyanezt szokta nekem elmondani.
      Számomra rendkívül nagy erőfeszítésbe kerül Guénon elsajátítása.
      A mennyiség uralma és az idők jelei még úgy, ahogy, de a többi már szinte hozzáférhetetlen a számomra. Igaz, még teljes erőbedobással nem futottan nekik.
      A lény sokféle állapota itt van a polcon, de csak szemezünk egymással.

      1. Pedig jó Guénon. Nekem is érthetőbb volt, mint Evola.
        Evola nekem úgy tünt sokszor csak a keretet írta le. Tartalmat meg kell keresni hozzá.
        Bár régen olvastam őket, de lassan újra sorba jönnek.
        Most Hamvas “új” kötete jön, azt várom. Ördöngösök.☺

    2. Ha az érthetőségre helyezzük a hangsúlyt, akkor – megítélésem szerint – László András áll az első helyen. Tiszta princípiumok, céltudatos, koherens, precíz gondolatok és fogalmazás jellemzi, nagyon könnyen megérthető.

      Felmerül a kérdés, hogy vajon Guénon eredetiben is ilyen körülményes, vagy a fordítások sikeredtek ennyire félre? Megvizsgáltam eredeti nyelven, angolul, németül, sőt oroszul is, és azt kell mondjam elsősorban nem a fordításokban van a hiba. Sajnos Guénon fogalmaz ilyen körülményesen. Atyafival azon az állásponton vagyunk, hogy esetében két lépcsős fordítás lenne a követendő metódus. Két ilyen fordítást ismerek, egyik Buji Ferencé, a “Mennyiség uralmának” a második fordítása, illetve a “Létállapotok sokféleségének” egyik fejezetének Virág László által magyarra ültetett változata (Hasta II.) Minden elismerésem a két említett fordítóé.

      Tehát ha Guénon nehezen olvasható az elsősorban nem a princípiumok helytelen, vagy pontatlan alkalmazása miatt, hanem az elképesztően komplikált mondatszerkezetek megértésére fordított aránytalanul sok energia miatt van.

  6. Vicces, de maga László András jegyzi meg, hogy hiába fogalmaz egyértelműen, akkor is pl. olyanokat mondanak az emberek (az E/1-et félreértve), hogy „László András azt mondta, hogy ő Isten”.

    Tényleg ő a legkönnyebben érthető, mert közvetlenül magyarul fogalmazza meg, amit mond – noha épp a túl sok „idegen szó” használata miatt szokták szidni! (Pedig a görög-latin neologizmusokat vagy szanszkrit szakkifejezéseket sosem öncélúan, hanem az ideák mélyebb kifejtése miatt használja.) Ennek ellenére csak nagyon nehezen lehetne lefordítani pl. angolra. (Léteznek kísérletek, de a Solum Ipsum „angolosításáról” is lerí a szótári angolság. Pl. a létszemlélet és a létszemlélés magyarul kristálytiszta, de angolra így lefordíthatatlan a két szó különbsége.)

    Akkor annyiban maradok, hogy Guénon vagy Evola preferálása személyes diszpozíció kérdése. (Hogy én is idegen szavakat használjak.) Nekem Evola könyvei olyanok, mintha követ fejtenék. 🙂 De ismétlem, kevés művét ismerem, és a cikkeivel sosem volt ilyen problémám.

    A „körülményesség” egyik oka, hogy Guénon nagyon vigyázott rá, hogyan fogalmaz: mindig inkább kevesebbet mond, mint többet (és nem csak a krizeológiai műveire igaz ez). De ha figyeltétek, érdekes a fenti interjúban Evola válasza is, amikor Guénon Világkirály c. művéről kérdezik, ami szerintem is a legmegközelíthetetlenebb mű, a legnehezebben emészthető, mert abszolúte nem a „nagyközönségnek” íródott.

    „A lény sokféle állapota” előtt érdemes A kereszt szimbolikáját elolvasni, mert úgymond bevezetője. Más kérdés, hogy ez még a Hagyomány és Transzcendencia Iskolája-féle kiadásban, egy kötetben A modern világ válsága első kiadásával jelent meg közel húsz éve, és azóta sem adták ki többet, sajnos digitálisan nincs meg… Esetleg kölcsönadni tudnám, bár a Dunántúlon ritkán járok. 🙂 Nekem ez volt az első olyan mű, amitől előbb tótágast állt, majd végül helyrezökkent az egész világértelmezésem-szemléletem, bár úgymond még ma sem merem felfogni teljesen. Addig se felületesen olvastam Guénon műveit, de onnantól kezdve értettem meg igazán, hogy itt bizony fókuszálni kell, nem csak falni mindent, mint a bestsellereket.

    Sorban így íródtak ezek a doktrinálisabb jellegű művek: Az ember létesülése, A kereszt szimbolikája, A létállapotok sokasága.

    Némileg ebbe a sorba tartozik a későbbi „Az infinitezimális kalkulus princípiumai” is. (Ezt ne keressétek magyarul.) Volt egyszer egy valaha volt levlistán egy érdekes vita, ahol eleai Zénón híres „nehéz kérdései” is szóba kerültek. Akkor kissé kutyafuttában lefordítottam ebből a műből Guénon erre vonatkozó megjegyzéseit. Most megnézve szerintem érthető. Ha felveszi az ember a gondolat fonalát.

    https://goo.gl/OMOV6G

    1. Próbáltam felvenni és egy “pillanatra” meg is volt, de már tovaszállt. Este még megpróbálom ismételten felvenni, de félő, hogy ebből talán hétvégére lesz valami. 🙂
      Köszönöm.
      László Andrásra visszatérve… Már sokszor elmondtam, hogy nálam nagyon fontos az első benyomás. A karakter, a hangsúly, a megjelenés, az önuralom, a tekintet (tekintély), a testbeszéd és sorolhatnám tovább. Ott van például Dúl Antal “pünkösdi” “pokoljárása” is. Állta a sarat, nem is akárhogyan. És akkor még nem is beszéltünk Baranyi Tibor Imre már-már nem emberi önuralmáról. Ezek a dolgok már önmagukban véve is figyelmet és tiszteletet érdemelnek. A korábbiakban szóba került annak a bizonyos kér úrnak az esete, akik szeretnek nagyokat rúgni a tradicionalistákon. Nézzük meg őket jobban! Mélyedjünk el a karakterükben. Ahogy ülnek, ahogy gesztikulálnak. Nézzünk mélyen a szemükbe! Keressük az éberséget és a fényt. Homály, zavaros tekintet és sanda pillantások. Úgy néznek ki a fejükből, mintha fedezék mögül sandítanának az ellenségre. És akkor még ki sem nyitották a szájukat, hogy ez buggyanjon ki belőle: b. meg, lóf@sz, izé, bigyó, f@szom, csávó és sorolhatnám a sok profán-trágár nyalánkságot. Ők még mindig ott tartanak, hogy azt hiszik, hogy attól lesz valami hiteles, ha önként és dalolva agyonrelativizálják. Figyeljétek csak meg! Érdemes! Én is voltam hasonló cipőben:
      “A királynak is csak büdös a lába és ő is tud büdöset sz@rni. Sőt, még a legjobb nőnek is izzadtságszagú a hónalja és valószínűleg már unja is valaki.” Mit mondott a buddhista Richard Gere egy interjújában? “Fogalmam sincs ki vagyok én, sőt még azt sem tudom, hogy létezem-e egyáltalán.” Ezt bírta mondani vénségére. Idáig jutott. “Azt sem tudom, hogy létezem-e egyáltalán.” Hát ha valamiben biztos lehetek, akkor az pont ennek az ellenkezője. Első és legfontosabb pont. Létezem, gondolkodom, szemlélek, vagyok. Valaki szemlél bennem. Ennél biztosabb dolog nem létezhet és pont ezt dobják ki a kukába. Hogy miért? Mert azt hiszik, hogy a becsületes alapállás az, ha disztanciálják magukat önmaguktól. Ha feloldják magukat a bazi nagy és táguló világegyetemben. Ha a kutyaszar és a fonalférgek alá helyezik önmagukat. A modern ember imádja magára üríteni a vizes veder tartalmát, de erre nagyon jól rímel a mostanában divatos “bucket challenge” műfaja. Egyébként már sikerült egyeseknek továbbfejlesztenie azt és a vödrökbe víz helyett fekália került, mert úgy még eredetibb és hitelesebb. Minél nagyobb szarhalmaz vagyok, annál hitelesebb leszek mások és önmagam szemében. Jöjjön egy személyes példa, tőlem. Régebben igen gyakran hangoztattam, hogy az intelligens ember egyik ismérve, hogy képes magát kívülről szemlélni. Ez valahol igaz, de magasabb aspektusból nézve tévútra visz, mert az ember nem szemlélheti magát kívülről, ugyanis nem létezik külső pozíció.
      “Csak porszemek vagyunk a végtelen Univerzumban.” Ez sem igaz. Ezek mind önmegalázó perspektívák. Elveszejtő aspektusok. És ha elég éles a szemünk, akkor pontosan láthatjuk, hogy azok a személyek, akik efféle gondolatokkal ostorozzák magukat, bizonyos idővel el is fognak veszni, mert az Univerzum középpontja olyannyira én vagyok, hogy még egy szánalmas megmondóember sem létezhetne nélkülem. Éppen ezért az ő nyomoruk, az én nyomorom. Na, pontosan ez az alapállás lesz hiánycikk azoknál, akik a tradicionalistákat kritizálják. Van egy vadász ismerősöm. Tériszonya van. Még sosem volt magaslesen. 🙂

      1. Erről eszembe jutott az egyik leglényeglátóbb idézet tőle:

        „Általában ha valakit kellőképpen megtör az élet, vagy aki nagy horderejű impressziókkal találkozik, legyenek azok természeti jellegűek is, könnyen saját kicsinységére következtet azokból. Például nemrég hallottam, hogy valakinek a Niagarát kellett meglátnia ahhoz, hogy saját porszem voltára ráébredjen. Némelyek saját porszem voltuk felismerésének egyenesen különös jelentőséget tulajdonítanak. Lehet, hogy különböző jelenségek sokkal hatalmasabbak nálam, de azt a jelenséget én veszem észre, és csak annyiban van léte, amennyiben azt észreveszem, amennyiben azt látom, amennyiben azt tapasztalom. Semmiféle más értelemben nem létezik. Én mindig több vagyok, mint az, amit látok. Mindig több vagyok annál is, amit feltételezek. És a cél nem valahol ott van. Ez a mélységes különbség a latentia és a potentia között. A cél nem ott rejtőzik valahol, amit én majd aztán el fogok érni. Nem. A cél azáltal valósul meg, hogy elérem. Nincs egy olyan cél, ami várakozna. A célt nekem kell megteremtenem. A saját célomat meg kell teremtenem. A célok nem várakoznak, legkevésbé a legsúlyosabb nagyságrendek körében. A túlvilág nem látens, hanem potenciális. Azáltal van, hogy megvalósítom. A közönséges világ sincs másképp: az is csak azáltal van, hogy folyamatosan konstituálom, noha önnön konstituáló hatalmamat nem ismerem fel ebben a konstituálásban.”

        (L.A.: A lét és a tudat a metafizikai tradíció megvilágításában, http://oshagyomany.vidya.hu/OH02/OH0201.html )

    1. Csak egyetlenegyszer olvastam a Hét beavatást, azóta se vettem elő. Az se olyan mű, hogy csak úgy a hétköznapi zavart-dezorientált tudattal lehet olvasni. Bár ma már valószínűleg könnyebben menne, mert olvasás terén szinte hamvasi gyakorlatot szereztem. Tény, hogy ördögi a modern technika, de a maga hasznára válthatja bárki: nem kell könyvet cipelni-rejtegetni, mint a raktáros Hamvas tette kénytelenül, hanem elég a zsebben elférő telefon képernyője. A kutyát nem érdekli: egy vagy a többi képernyőre bambuló zombi között. Az mp3-lejátszót is, ha magammal viszem hosszabb utakra, akkor elvétve van rajta zene.

      1. “Tény, hogy ördögi a modern technika, de a maga hasznára válthatja bárki…”
        Bizonyos szempontból a bilincsek lehullása miatt valóban még nem volt ennyire friss a levegő körülöttünk. Mondják, hogy bizonyos kapuk végérvényesen bezáródtak az emberek előtt, de szerintem egyben ki is nyíltak. Hamvas még könyveket rejtegetett. Akkoriban még könnyebb volt rátalálni a helyes fonálra. Ma mindent elöntenek az összegubancolódott “kanócok”. Igaz, minden szál szabadon felvehető.

  7. „Mit mondott a buddhista Richard Gere egy interjújában? “Fogalmam sincs ki vagyok én, sőt még azt sem tudom, hogy létezem-e egyáltalán.”
    Az általad írt idézet alapján teljes mértékig Fichte tragédiája jutott az eszembe. Ő volt az, aki önmagát felbomlasztotta, s kijelentette, hogy a (kül)világ egyedül csak kép amely önmagának – tehát a tapasztaló Fichtének – mutatkozik meg. Ha ő maga netán meghal – mondja – a kép hal meg, mert a kettő – személy és a meghatározott érzékelt – végső soron egy. (Ezt az eredményt a szenzualizmus és empirizmus vonalán érte el.) Horváth Róbert mondta egyszer egyik előadásában, hogy a szolidifikálódott létezést a metafizikaiban kell feloldani, s nem önmagában a létezésben felbomlasztani. Az utóbbit tette Fichte. Saját magát a heteronban bomlasztotta fel, Richard Gere esetéhez hasonlóan. Ez az, amikor az érzékszervek által érzékeltnek/észleltnek tulajdonítja valaki a legmagasabb rendű valóságot, ami egyedül csak imagináció.

  8. Nagy jó észrevétel. Fichte mondata valóban ebbe az irányba mutat. Azt azért kétlem, hogy egy felületes “buddhista praxis” vagy egy formabontó filozófiai tüsténkedés elegendő lenne a gyökértermészeti feloldódáshoz. A végső disszolúcióhoz igen komoly ellenrealizációs praxis szükségeltetik.

    Érdekes, hogy a történeti Buddha idejében is voltak olyan irányzatok, amelyek a gyökértermészetben való teljes feloldódást tűzték ki végcélként (!), de amellett, hogy ezeket a törekvéseket Buddha radikálisan elutasította, belátta, hogy ennek eléréséhez azért “tenni kell valamit”. A deviáció még csak előszobája a teljes, külső kivettetésnek…

    Gere a “középszerből” nemcsak a felébredéshez, de még a teljes megsemmisüléshez sem tud kellő intenzitású erőket mozgósítani. A modern embernek nemcsak az élete középszerű, hanem a pokolraszállása is.

  9. Nem hiába utasította el Buddha az ilyenfajta törekvéseket, hiszen ezek a „csak filozófiai” tüsténkedések mindig démoni és sötét természetűek, amelyek tényleg tévútra vezetnek. Fichte Ember rendeltetése c. művével nagyon sokat foglalkoztam. Lehet, hogy túl sokat is, amely odáig vezetett, hogy egyik éjszaka olyan érzés tört rám, hogy minden teljesen gyökértelen. Minden ami van körülöttem, csak konkrét érzet, s mindaz ami megnyilvánul csak felém mutat(hat), önmagam körvonalait kirajzolva.
    Ezt követően került kezembe Hamvas Arkhai c. műve, amelyben nagyon részletesen jellemzi a máját, s az abba való beleborzongást. Talán nem lesz hiábavaló pontosan idézni, mire is gondolok:
    „ A májá szanszkrit szó és varázslatot jelent. Az egész látható világ varázslat, májá, mert semmi abból, amit az ember érzékeivel tapasztal, nem valóság. Ha a lény éber, nem is káprázik el, csak ha alvajáró. Ezért az érzéki világ nem egyéb, mint az alvajáró lény káprázata. A világ nem hely, hanem állapot és ez az állapot a varázslat, májá. Amikor ezzel az élménnyel találkozom, megrendülök. Nem valóság a ház és mögötte a felhő és mögötte az ég. Nem valóság a leány, aki szembe jön és nem valóság a virág, amit kezében tart. Megrendülök és keresni kezdek és a varázslat mögé nyúlok, hogy leleplezzem és megtudjam, mi a valóság. Ezt a reszketést és tudásszenvedélyt hívják gondolkozásnak. Thaumadzein, mondja Platón. Minden gondolkozás megrázkódtatással kezdődik. De hiába nyúlok a varázslat mögé, semmit sem találok. Nem a varázslatot kell lelepleznem, hanem a varázslót, éspedig az alvajáró varázslót kell lelepleznem, vagyis fölébresztenem. Más mód nincs. A világ nem hely, hanem állapot. A varázsló azonban én magam vagyok és a megrendülés első felébredésem. Ezért nincs ártatlan és ártalmatlan gondolkozás és nincs és nem is lehet más, ha gondolkozom, mint személyes érdekeltség. Minden gondolatom reám hat vissza. Ki kell forgatnom magamat, és nem hivatkozhatom senkire, és senki sem segít, és nem súg, és úgy van, ahogy ez az egész világ csak azért van, hogy azt, amit tudni akarok, előlem eltakarja. És tényleg el is takarja.”

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s