2015.08.15.
Sokan kérdezték már, hogy hogyan jön a tradicionalistákhoz az AtyafiPeca elnevezés, de hát aki nem volt itt a kezdetektől fogva az értetlenül áll eme furmányos (de jó szó) eset előtt. Nos, mostanában egyre gyakrabban gondolok a Drávára, ahol olyan egyedül és magányos lehettem, mint még ember soha a Földön. A vizet sokan a lunaritással, a nőiességgel, a feloldással hozzák összefüggésbe, de aki helyesen (éberen) éli meg a vízen töltött perceket az tudja, hogy miről beszélek, amikor azt mondom, hogy nagybetűs egyedüllét. Kicsit befülledt itt a levegő, kicsit el kéne már csavarognom, hogy ismét átjárjon az a fajta lég, amiről írni képtelenség volna. Igazából véve már nem akarom halak ezreit szájba vágni holmi sportból, csak szeretnék elveszni a létesültekben, hogy egy cseppet újra átmossam magam. Tudom, hogy a természet ellenség is egyben és főleg a Drávára jellemző, hogy egy-két nap elteltével szinte feloldódik az ember a szorításában, de most ismét előtört belőlem, hogy megnézzem újra, hogy van-e valami az Isten háta mögött azóta, hogy kihátráltam mögüle.
atyafipeca.hu 
Csak tudnám, hogy az egyetlen “dislike” (vagy hogy mondják) milyen megfontolásból adatott erre a videóra …
Ez az, amit sosem fogunk megtudni. Nem tetszett neki valószínűleg. Lehet, hogy állatvédő volt. 🙂
Még Mészáros Attila mondta nekem akkoriban erre a videóra, hogy tetszik neki az a műfaj, amikor valaki megszerez valamit kemény melóval, kitartással, majd hirtelen elengedi. Attila szerint hasonló dolog történik, amikor az ember útjára indítja a nyílvesszőt, igaz az mögött én nem látok olyan mély tartalmat. Catch&Release. Fogd meg és engedd el. Mára ebből szánalmas sport lett és siralmasnál siralmasabb bizniszt építtek rá. Ma már kecs end rilízes bézbólsapkában pecázik a sok svihák és meg vannak róla győződve, hogy milyen humánusak, amikor elengedik a halat. Képtelenek felismeri az eloldás, eloldódás igazi, magasabb értelmét. Az ember időt, üzemanyagot, sok energiát és kitartást felhasználva megfog egy halat, amit kisvártatva vissza is helyez a vízbe, majd néma csendben végigköveti, ahogy eltűnik a zöld örvénylésben.
Aspius, aspius, vagyis balin, ragadozó őn, vagy népies nevén fenekeszeg. A legkedvesebb halam. Megszámolhatatlanul sokat fogtam már belőlük és idén ősszel az lesz a kihívás, hogy meg se fogjam már őket. A semmit kéne végre jól kifognom, hogy kezeim között tudhassam a mindent. A semmit jól kifogni. Ez most nagyon tetszik. Fel is írom.
Mikor régente halak nélkül tértem vissza a kikötőbe mindig volt, aki megkérdezte, hogy mit fogtam. Semmit sem, mondtam halkan, majd begyűjtöttem a sok okos tanácsot, mert balfasznak hittek. Közben magamban somolyogtam, mert én fogtam aznap a legtöbb és a legszebb halakat, de felemelő érzés töltött el attól a tudattól, hogy bénának néznek, úgy, hogy nem adom ki magam.
Ha felvilágosítottam volna őket arról, hogy nézzék kérem én elengedem a megfogott halakat, akkor meg félnótásnak tituláltak volna.
Inkább vagyok közörvényes bűnöző, mint polgár. Inkább vagyok hírhedt, mint híres. Inkább vagyok rapsic, mint sztárhorgász. Hogy miért? Mert olyan bájos!
Látom! Gyönyörű!!!:))))
Lehet, hogy inkább éppen most éled fel a Dráva, mikor eltakarodik a partjáról a sok buzi!
Szia Levente! Ennyi idő után olyan vagy, mint egy angyal a felhők közül, aki imigyen száll alá:
“Lehet, hogy inkább éppen most éled fel a Dráva, mikor eltakarodik a partjáról a sok buzi!”
Milyen szép és nyers szavak! Köszönöm! 🙂
Minket is a balinok hoztak össze! 🙂
Jövőre ilyenkor már emberszabású majmokra fogunk pergetni a határfolyón, de akkor bizony felrakom a harcsázó kanalat és a harmincas fonottat. 🙂
Lip Grip? 🙂
Ha jól emlékszem az új horgászati törvény alapján a nem őshonos halfajokat (idegen halfajok) -horribile dictu micsoda nácizmus- tilos visszahelyezni az éltető elemükbe és kifogásuk után kíméletesen és határozottan ….. 🙂
Nyugi, minden írásodat olvasom! Csak sokhoz teljesen felesleges hozzászólni, soxor úgy érzem, aki mégis ezt teszi, inkább magamutogat mint hozzátesz…
Apropó! Sikerült beszereznem Cato: A földművelésől c. könyvét. Pazar. Egyszer, 1966-ban adták ki, 800 példányban. Szerintem pontosan annyiban, amennyi Magyarországon kellhet.15 éve hajtottam. Egyszerű, letisztult, a konzervativizmus egyik alapja. Ha tudod, szerezd meg! Ha tudod!:))
Jobban félek attól, hogy az emberszabásúak fognak ránk vadászni…
Sajnos az utóbbira jóval nagyobb az esély.
Köszi a tippet.
Super gut!
Gyönyörű videó, az év nekem leggyönyörűbb szakából. Sajnálom, hogy a régebbi, “halas” bejegyzéseidet már nem lehet látni, én azokban is a minőség felülemelkedését láttam a mennyiség felett.
Szia Imre!
Köszönöm!
Repülés? 🙂
Próbálkozom 🙂 A távok még váratnak magukra, bár a múltkor majdnem elindultam. Bár próbálkozásomat nagyképűen feltöltöttem a youtube-ra, bár nem nagy számok.
Igen, emlékszem, az valóban nehéz, de ha egyszer elindulsz, már mindig el fogsz indulni. Nagyon jóleső érzés hátra hagyni mindent és elindulni “szerencsét” próbálni.
Majd meglátod.