2015.08.19. Blogajánló.
Mit mondott Pilinszky Poppernek az élet dolgairól?
– Utállak benneteket, »pszi«-vel kezdődő foglalkozásúakat.
– Miért utálsz, János?
– Mert nagyon nagy terheket raktok az emberekre. Azt hirdetitek, hogy minden emberi problémának van megoldása. Ezzel sikerül elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak ő olyan hülye, hogy nem tudja megoldani a szexuális problémáit, a szüleivel való viszonyát, a házasságát, az egzisztenciális ügyeit, a politikai orientációját stb.- és összeomlik. A valóságban – mondta Pilinszky –, az élet dolgainak többsége nem megoldható. Legfeljebb jól-rosszul elviselhető. Óriási a különbség közöttünk. Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.
Érdekes, hogy a nevesebb pszichológusok nagy többsége egy jól körülhatárolható etnikum tagja. Hab a tortán, hogy a pszichológia tudományának megalapozói tulajdonképpen megrögzült materialistaként tagadták saját tudományuk tárgyát, a lelket, azt a test váladékának, egyik funkciójának tekintették. Ezen csak Jung jutott túl, de ő is eléggé keverte a szezont a fazonnal.
Az is elég paradox, hogy a kőkemény materialista Szovjetunióban a pszichológia egyik ágaként támogatták a “para”pszichológiai kutatásokat. Magyarul is megjelent pl. a 60-as években egy szovjet kutató könyve: Telepátia címmel. Természetesen ebben sem ismerték el a lélek létezését, a jelenséget az agyidegek rezgéséből eredeztették, ha jól emlékszem.
A pszichológusok seregének másik vonulata eléggé belekontárkodik a különféle tradicionális utak módszereibe, azokat egyéb okkultista gyakorlatokkal keverve a mindennapi élet borzalmainak elviselésére használják fel. Jó példa erre Popper Péter, akitől megvan a 80-as években megjelent kis könyvecske, a Belső utak könyve. Nos, miután a rendszerváltás után elkezdték kiadogatni a különféle okkult szerzők műveit, rájöttem, hogy ennek a könyvnek 80%-a Rudolf Steiner által ajánlott antropozófus gyakorlatok gyűjteménye, a maradék 20% meg innen-onnan összeszedett jóga és egyéb gyakorlatok gyűjteménye. Ezek alapjában véve nem negatív gyakorlatok, de az, hogy Popper szerint végső céljukat illetően csak arra megy ki az egész, hogy jobban teljesítsünk a hétköznapokban, jobban érezzük magunkat, jobban éljünk, elárulja, hogy valószínűleg az egész lényegéből semmit nem értett meg. Ez támasztja alá pl. a Gnothi Sze-auton (ismerd meg Ön-magad) alapbölcsesség teljes félreértése, mely nála Gnothi Heteron-ná válik, az “önmagam”-at tulajdonképpen lelki szálak, bogok, egyvelegének véli, és nem a principiális Autonnak.
Kenyőcs ez kérem, mint a többi pszichológusé is.
“Érdekes, hogy a nevesebb pszichológusok nagy többsége egy jól körülhatárolható etnikum tagja.”
Igen, de ez csak azért van, mert ők tehetségesebbek, okosabbak, zseniálisabbak, eredetibbek és intelligensebb, mint akárki más rajtuk kívül. Mese nincs. Vagy éppen van?
http://hunhir.info/?pid=hirek&id=80293
No, ha már Czeizel dr. előhozta a legfőbb tabut (lat.: uiolare et frangere morsu), egyből utána érdemes elolvasni – mondjuk mindjárt ötször egymás után – Baranyi Tibor Imre remek írását:
http://alfahir.hu/zsido_messianizmus_es_cionizmus
Érdekes, hogy Dr. Edmund Veesenmayer SS tábornok is éles kritikával illeti jelentésében a magyarokat, persze merőben más szempontok alapján.
http://www.aspektus.eu/content/veesenmayer-jelentese-magyarorszagrol#sthash.JmI7Mz34.dpbs
Csak beleolvastam, de ritka jó értekezésnek tűnnek. Este részletesen elolvasom őket. Köszi.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni a cikk utolsó előtti bekezdését képező mondatokat Bangha Bélától. Az ember nem tud olyan folyamatokat uralni, amelyeket nem hogy nem képes megérteni, de még csak érdeklődést sem mutat irántuk.
Hányszor hallottam, hogy “ezek a szemét politikusok szétlopják az országot”, utána pedig, mindegy konklúzióként, hogy “engem nem érdekel a politika”. -_-
Nem csak a Szovjetunióban, a hidegháborús USA-ban is folytak (és valószínűleg folynak) ilyen kutatások, nem kis részben járultak ezek hozzá a modern UFO-mitológia ál-folklórjához.
Mint honi íróink elemezték már, figyelemre méltó, hogy a poszt-szovjet Oroszország mennyire nem tud szakítani a szovjet „örökséggel”. Ez is az oka annak, hogy a szovjet rémtettekről még ma sem zengenek a túlélők történetei, míg a nácikéról még egy fél évszázad távlatában is illik anekdotázni. Nem titkosak ezek a szó szoros értelmében, csak épp nincsenek folyton-folyvást a média és a világpolitika kereszttüzében. A poszt-szovjet gondolatrendőrség, meg a máig létező hasznos hülyék azonnal lecsapnak minden renitensre, aki túl nagy zajt csap. Pedig pl. gyalázatos és borzalmas (hadd ne mondjak olyan nagy szavakat, hogy vámpirisztikus vagy satanisztikus) orvosi kísérletek tekintetében nem mentek a szomszédba.
Csodálatos ez a Pilinszky beszélgetés, kár, hogy Poppernél nem okozott pálfordulást 🙂
Szívet melengető, hogy megpendült: a Gnóthi seauton” a delphoi Apolló (nem Héliosz) szentély Nap-kapuja fölött az “ismerd meg saját halhatatlan lelkedet” tanításra hívta föl a figyelmet, ami pont ellentétes irányú, “Az ismerd meg saját kis-én-enedet”-el féle iránnyal.
Nem ismertem az ál-szakrális, valójában modernista Rudolf Steiner (vö.: Buji Ferenc: A gondolkodás szerepe a spiritualitásban. In.: Axis Polaris X. szám) és Popper Péter közötti szálat, tanulságos, de nem meglepő.
Csak érdekességképpen írom, hogy Rudolf Steiner és Aliester Crowley a “Lucifer Publishing” kiadó körül bábáskodtak egy időben, amit aztán a diszkrétebb és félremagyarázhatóbb “Lucis Publishing”-re módosítottak, változatlan tartalommal (Vö.: Nesta Webster: Titkos társaságok és felforgató mozgalmak. A Rózsakeresztesekkel kapcsolatos fejezet).
Abraham Maslow (“New Age” alapító tag) és Carl Rogers is vastagon benne van ebben a pszichológus, mint modernista papság vonulatban (vö. a “tudósok” majd felnevelik a gyerekeket. In.: Madách Falanszter jelenet) Nem tűnik véletlennek, hogy például az utóbbi tevékenysége, öregkorára az okkultizmusba torkollott.
Esetleg a pszichológus, mint isten szolgája, segíthet bizonyos részterületeken (a lélektan a halállal, igazából nem tud, mit kezdeni), de mint önjelölt Isten jó eséllyel rombolóvá válhat a tevékenység. Itt most nem pusztán a manipulációs agytrösztökben végzett káros tevékenységre gondolok, hogy két röhögés és három fesztivál közben párolognak el nagy kultúrák manapság (vö.: Nyugat-Európa), hiszen a lényeg, hogy “mindenki jól érezze magát” ugyebár, hanem pl., a teljesség igénye nélkül, a “gender elméletre” vagy, ahogy az divatos alternatív pedagógia nárcisztikus gyermekek hadát bocsátja a társadalomra…
Ha Poppert nem akadályozza meg okossága abban, hogy megrendüljön Pilinszky szavaira, boldogabb lenne a világ…