Szabó Dezső: A fordított kukker

“Szabó Dezső: A fordított kukker” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Önmagán messze túlmutató ez a novella, remek képi illusztrációval. 🙂
    Nem igazán lehet ehhez mit hozzátenni… 🙂
    Talán csak annyit, hogy több nagyon értékes sor bújik meg a novellában, amik mentén tovább lehet gondolkodni.
    Pl: „Egy percre valami furcsa kétkedés állt eléje, mely mintha mindig ott settenkedett volna a tudata mélyén. Külsően való-é ez az egész dolog, vagy csak az ő lázas szemében van s ő vetíti ki onnan? „
    Mikortól és mitől és honnan válik valakinek valami a valóságának valóban a részévé?
    Az emberek többsége első lépésként képtelen azt is felfogni és kettéválasztani, hogy eleve bizony kétféle valóságot tapasztal meg. Az egyik az, amit közvetlenül megél, ez az amire épp pont „rátekint”, a másik pedig, az ami csupán közvetett, látens valóság, amit csak áttételesen feltételez, amiről csak hallott, fotókat látott stb., de sem a látóterében nincs, sem arról közvetlen tapasztalata sincs.
    Pedig már az egyszerű „fizikai” tapasztalat is elég konkrét, hiszen az azt mutatja, hogy csakis akkortól válik valami a valóság részévé, amikor azok ( pl. személyek, dolgok, események ) a „szem”-nek vagyis a rátekintésnek a terébe kerülnek.
    A másik érdekes kérdés, hogyan lehetséges az, hogy a látens valóságok sokkal nagyobb erővel és befolyással bírnak, és mozgatják az egyént és gyakorlatilag társadalmi rendszereket?
    Lappang-e egyáltalán olyan feltételezett nagyobb valóság , amit az egyén közvetlenül meg nem élt? Ami csakis akkortól válik valósággá, ha arra az egyén rátekint és azáltal működtetésbe hozza azt, a rátekintéssel kvázi behúzva azt tapasztalatába.
    Aztán egy kis ugrással legvégül önmagunkba huppanhatunk, és arra következtethetünk, hogy lehetséges, hogy a közvetlen valóság tapasztalata ide vagy oda, az egy idő után már semmiképpen nem lesz elég bizonyíték annak létezésesére. 🙂

  2. “A fordított kukker, az eltávolító, kissé mosolygós, kissé szánakozó látás örökre szemében maradt. Mikor híveinek az igét prédikálta, úgy érezte, mintha messziről repülő kis kolibriket etetne kendermagkásával. Az egész nyomorult erdélyi községet nagy nyomorúságával, tragikus gesztusaival, állati bűneivel valami távoli letompított rossz tréfának látta.”

  3. “mely mintha mindig ott settenkedett volna a tudata mélyén. Külsően való-é ez az egész dolog, vagy csak az ő lázas szemében van s ő vetíti ki onnan? Elvette szemei elől a kukkert s az újból ráömlő rettegésben érezte az előbbeni percnyi megkönnyebbülést.”

  4. Értékelendő, ha valakinek vannak intuitív megérzései, főleg, ha azok nem distantiálják az embert önmagától.

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s