Pillér

2015.09.22.

“Az ember inkább akarja akarni a Semmit, mintsem hogy semmit se akarjon.” Nietzsche

“Az utolsó idők egész váltságának a problémája így foglalható össze: szabad akart lenni egy olyan ember, akinek egy felszabadult élet csak romlást jelenthetett. […] A Zarathustrában, annak egy ismert szakaszában megtalálható a válság hátterének legnyomatékosabb megfogalmazása: „Azt mondod, szabad vagy? Meg akarom ismerni a benned uralkodó gondolatokat. Számomra nem az a fontos, hogy megmenekültél-e egy igától, hanem az, vajon azok egyike vagy-e, akiknek joguk van lerázni az igát? Sokan vannak, akik elvetik legutolsó értéküket, amikor megszűnnek szolgálni. Mitől vagy szabad? Mit számít ez Zarathustrának? Szemednek derűsen ezt kell hirdetni:szabad vagy, de mire vagy szabad?” És Zarathustra figyelmeztetett arra, hogy borzalmas lesz egyedül lenned, valamilyen feletted álló törvény nélkül, saját szabadságoddal egy elhagyott területen és jeges levegőben, saját normád bírájaként és megtorlójaként. Aki csak szolgálva tud értékre szert tenni, akit a bilincsei nem megbénítottak, hanem megtámasztottak, annak a bátorsága meggyengül, kezdeti gőgje meghátrál. Vannak olyan érzelmek – folytatja Zarathustra –, amelyek ekkor megrohanják a szabad embert, és megölik, ha ő nem öli meg őket. Pontosan szólva magasabb nézőpontból itt meg van adva a modern ember nyomorúságának a lényegi alapja.”

“Kirillovnak, a szabad embernek kinyílik a szeme: “Nem akarok hinni. Tudom, hogy nincs Isten és nem is lehet.” Ebből akkor ez következik: “Ha Isten nincs és van Isten… Képtelenség és a logikai következetesség hiánya felismerni, hogy nincs Isten, és ugyanakkor nem felismerni, hogy Istenné lettünk, mert másként nem maradna más hátra, mint, hogy megöljük magunkat.”