Realitas illusoria

“Realitas illusoria” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. “SEGISMUNDO
    Úgy van: fojtsuk el magunk vad
    S féktelen természetünk,
    Becsvágyunk, szilaj dühünk,
    Mert hisz hátha álmodunk csak.
    Így lesz jó, hisz szörnyű furcsa
    A világ, melyben vagyunk:
    Élünk, és csak álmodunk;
    A tapasztalás mutatja,
    Hogy az álmok becsapottja
    S játékszere az agyunk.
    A király magát királynak
    Álmodván, regnál a trónján,
    Kormányoz parancsot osztván;
    Ám mi fényt és hódolást kap,
    Egyszer mind szélbe szállnak.
    Dicsőséget porba vágja
    A halál iszonyúsága:
    S van, aki regnálna, és
    Tudja, hogy az ébredés
    A halál álmába’ várja?
    Álmodik a dús, a gazdag
    Vagyonáról, mely csupán gond;
    A szegény nyomorúságot
    Álmodik, s abban se hagyhat;
    Kik boldogulni akarnak,
    Álmodnak, s mind, kik vesződnek;
    Álmodik, ki öl, ki tőrt vet,
    S a világon mind, aki
    Él, álmodja azt, ami
    S ki nem ért belőle többet.
    Álmodom, hogy itt leszek
    Éltem fogytáig bezártan;
    S álmodom, hogy más világban
    A szerencsém kedvezett.
    Mi az élet? Őrület.
    Mi az élet? Hangulat.
    Látszat, árnyék, kábulat,
    Legfőbb jói semmiségek;
    Mert álom a teljes élet,
    Holmi álom álmai csak!”
    (Pedro Calderon de la Barca: Az élet álom – II. felvonás, Segismundo zárószavai)

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s