Közben visszakerült a videó :-). A tetű a szarban a nyaral…közben lassan fejére roskad a kaki…de ő nyaral, jól érzi magát. Boldog szeretne lenni. Gyűlöli azokat a tetveket, akik valamit sejtenek, hogy nincs ez így jól…saját projekcionált “ébresztő embereit/tetveit”. (Hé tetű, lángol a háztetű!) Vagy ezo-tetűként kábán várja az új Aranykort…hisz megmondták (kik is?) hogy jön az Aranykor, az emberek fejlődnek, belátják tévedéseiket, elzavarják elnyomóikat, jön az új Aranykor, mely a kakit arannyá változtatja majd. Alkímia. Csak úgy magától. Minden szép lesz, béke, harmónia, szeretet. Hisz a majákok is megmondták, nem? A nagy passzív Aranykorvárásban pedig a fordított (démoni-sátáni) alkímia megy végbe: ami véletlenül megmaradt aranynak, hordozza az aranyszerűség-Nap-szerűség-Fény-szerűség princípiumát, az is kakivá válik és zuhan, zuhan, zuhan, zuhan. A zuhanást csak Egy állíthatja meg: a kapaszkodó-kötél, ami saját magam, az egyetlen biztos pont önnön lefokozott tudatosságomban: Vagyok. Én Vagyok. Tengerhullám.
Ő mozdulva mozdulatlan, távolban van Ő és közelben,
Ő mindenben benne rejlik, kívül van mégis mindenen.
Ki az összes létezőket Ön-Valójában szemléli,
minden lényben az Ön-Valót látva többé nincs oka félni.
Mert ki minden létezőben önnön magára rátalál,
Az Egységet ismerőhöz hogy érhetne fel gond, s homály?
Ez szép volt.
[audio src="http://lastexit.hu/hangfelvetelek/Virag_Laszlo_2012/2012_12_10_A_satanrol_es_a_demonicitasrol_a_vak_erokrol_kivul_es_belul.mp3" /]
A videót már eltávolították…kár, pedig nagyon összeszedett, tömör, lényegre törő előadás.
Közben visszakerült a videó :-). A tetű a szarban a nyaral…közben lassan fejére roskad a kaki…de ő nyaral, jól érzi magát. Boldog szeretne lenni. Gyűlöli azokat a tetveket, akik valamit sejtenek, hogy nincs ez így jól…saját projekcionált “ébresztő embereit/tetveit”. (Hé tetű, lángol a háztetű!) Vagy ezo-tetűként kábán várja az új Aranykort…hisz megmondták (kik is?) hogy jön az Aranykor, az emberek fejlődnek, belátják tévedéseiket, elzavarják elnyomóikat, jön az új Aranykor, mely a kakit arannyá változtatja majd. Alkímia. Csak úgy magától. Minden szép lesz, béke, harmónia, szeretet. Hisz a majákok is megmondták, nem? A nagy passzív Aranykorvárásban pedig a fordított (démoni-sátáni) alkímia megy végbe: ami véletlenül megmaradt aranynak, hordozza az aranyszerűség-Nap-szerűség-Fény-szerűség princípiumát, az is kakivá válik és zuhan, zuhan, zuhan, zuhan. A zuhanást csak Egy állíthatja meg: a kapaszkodó-kötél, ami saját magam, az egyetlen biztos pont önnön lefokozott tudatosságomban: Vagyok. Én Vagyok. Tengerhullám.
Ő mozdulva mozdulatlan, távolban van Ő és közelben,
Ő mindenben benne rejlik, kívül van mégis mindenen.
Ki az összes létezőket Ön-Valójában szemléli,
minden lényben az Ön-Valót látva többé nincs oka félni.
Mert ki minden létezőben önnön magára rátalál,
Az Egységet ismerőhöz hogy érhetne fel gond, s homály?
Ez szép volt.
[audio src="http://lastexit.hu/hangfelvetelek/Virag_Laszlo_2012/2012_12_10_A_satanrol_es_a_demonicitasrol_a_vak_erokrol_kivul_es_belul.mp3" /]