2015 Horgászblog Díj és az intim végtelen

2015.12.13. 

“Másodsorban – és ez alkalommal több szempontból rendbontó leszek – egy olyan embernek adom, akit vicc szintjén megemlítettek nekem, hogy mi lenne ha ő kapná, bár nekem is eszembe jutott előtte, de nem a poén kedvéért. Kapta már a díjat néhány éve, tehát az első lesz aki újra díjazott, és idén nemhogy nem írt horgász témájú bejegyzést, de még halat fogni sem igen indult el, viszont volt egy momentum, ami miatt egyedülálló: Egy nagyobb webshop fórumán a régebbi írásait zip formátumban küldözgetik egymásnak a páciensek. Anno sok mindent ezen írások miatt kezdtem el, mindegyik megfogott szórakoztató és intelligens mivolta miatt. Talán ezzel  a lökéssel – és folytonos rábeszélésre – visszateszi a régi írásokat és folytatja amit elkezdett. Igen, Gábor, alias Atyafi a másik.”

Igen, valamikor horgászblognak indult, de azóta egy kicsit átalakult a blog arculata. Talán jövőre többet fogok horgászni és talán elérhetőek lesznek ismét a régebbi, halas témájú bejegyzések. A díjat ezúton is köszönöm, de igazán nem szolgáltam rá. Kicsit úgy vagyok a horgászattal, mint Hamvas az írással, vagy, mint Nietzsche a mesterekkel…

“Megtanultam a zenét, de nem csináltam, s azóta tudással, de irigység nélkül hallgatom. Megtanultam egy sereg tudományt, mesterséget és művészetet, értek hozzájuk, de nem csinálom, s így érdektelenül tudom azokat élvezni. Csak még az írásról kell majd leszoknom, s akkor abban is féltékenység nélkül tudok gyönyörködni.”

“De különbség van aközött, hogy az agónon, az emberi nyilvánosság előtt küzdök a sikerért, és aközött, hogy nevezetes vagyok egy intim végtelenségben. A vallás azt mondja: Isten előtt. S mivel ez a helyzetnek tényleg megfelel, a legjobb a kifejezést megtartani. A lények: virágok, fák, csillagok, madarak csak ezt az Isten előtt való nevezetességet ismerik; egyedül az ember elégszik meg kevesebbel: az emberiség előtt való nevezetességgel. Mintha az emberiség előtt való múlandó hír több lenne, mint Istenben a halhatatlanság.”

“Soha példának senkit se vettem,
magam házában óv a magány
és minden mestert kinevettem,
ki nem nevetett önmagán.”

http://suszterbogar.blogspot.hu/2015/12/a-dij-ii.html