Művégtagok a fa alatt…
Boldogtalan, kellemetlen, békétlen, nyugtalan, áldás nélküli, “hitetlen”, harcban, önmeghasonulásokban, lemondásokban, válságtudatban, megrázkódtatásokban és megrendülésekben, osztályfőnöki intőkben, bírságokban, “öngyilkosságokban”, fájdalmakban és önmeghaladásokban gazdag Karácsonyi Ünnepeket kívánok minden Kedves, vagy Mogorva Olvasómnak! Hisz az egész év békével, áldással, boldogsággal, kényelemmel, “jólérzemséggel”, jópofasággal és kellemes hangulattal volt tele… Legalább a végét ne rontsuk el!
“Szeretem azt, akinek lelke sebzetten is mély, és aki valami kis élménybe is bele tud pusztulni: így szívesen megy át a hídon. Szeretem azt, aki bünteti istenét, mert szereti istenét, mert ő istene haragjába pusztul bele.”
“Szeretem mindazokat, akik mint ólmos eső cseppjei: az emberek fölött úszó sötét fellegből szitálva hullanak, a villám cikázását hirdetik, és hírnökként enyésznek el. Lássátok a villám hírnöke vagyok én és ólmos esőcsepp a felhőből; a villám neve pedig: emberfölötti ember.”
“… talán épp a lemondás adja meg nekünk is az erőt, amivel magát a lemondást elviselhetjük…”
“Az emberi létet nem a tény határozza meg, hanem az elhatározás. A tény külső körülmény, mint az időjárás, a koszt, a kényelem; az elhatározás belső. S az emberi sors nem a külső körülményeken, hanem a belső elhatározáson áll, vagy bukik, győz, vagy visszavonul. Aki elhatározta, hogy Én-jét beveti, az csak nyerhet. Győz, még akkor is, ha elesik. Nem verhetik le. Mert visszavonulásra nem kényszeríthetik. A győzelem minden körülmények között az övé: den mutigen lässt es Gott gewinnen, mondják a német katonák.”
“… védekezel bármiféle végső béke ellen. Háború és béke örök visszatérését akarod! Lemondás embere! Mindezekben lemondó akarsz lenni?”
“Az élet valóságának felismerését a katona arcáról éppen úgy le lehet olvasni, mint az Én bevetését és az elhatározást. Éspedig fel lehet ismerni arról, hogy miképpen mozog. Az anyaországbeli rettegő surranásával szemben a katonát a morális elegancia jellemzi. Ez a spájz-görcs nyílt ellentéte. Azon, hogy mi történik körülötte, fölényesen átsiklik, mert számára csak az fontos, hogy mi történik benne. Ami pedig benne történik, azt ő irányítja azzal az erejével, amit az elhatározás pillanatában kapott. Szuverén biztossággal veti be magát éppen oda, ahová kell; ahová az adott pillanat – mindig a konkrét helyzet és nem az absztrakt eszme – követeli.”
“Dharma: Mondj példát a vereségre! Judhistira: A győzelem!”
https://atyafipeca.wordpress.com/-a-haboru-nagysaga
atyafipeca.hu 