“A megsemmisülésbe és a felülmúlásba vezető erők” bejegyzéshez ozzászólás

  1. “A halál értelme nem választható el az élet értelmétől.” -mondja ezen kiemelkedően fontos témával kapcsolatban Ananda Kentish Coomaraswamy, a “A halál értelme” című klasszikus tanulmányában:

    “„Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.” Aki ezt elmondhatja magáról, vagy legalábbis ennek ekvivalensét der eine Geistessprache bármely másik nyelvjárásán, azt Indiában jivan-muktának, „itt és most szabad ember”-nek nevezik. Ez az ember, vagyis Pál bejelentette saját halálát, s ily módon el lehetett volna róla mondani: „Íme egy sétáló halott.” Mikor teste az utolsót lehelte, mi más maradt fenn belőle, mint Krisztus? Az a Krisztus, aki azt mondta: „Senki sem mehet föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia, aki a mennyben van.”
    „Isten országa csak a mindenestül halottak számára áll nyitva” (Eckhart, Evans kiad. I. p. 419). Vagyis – ugyanezen Mester szavaival „a léleknek halálra kell adnia önmagát”. Hiszen mi mást célozna „gyűlölni” és „megtagadni” önmagunkat!? Hát nem „az önmagamtól való szabadságot hirdeti harsányan a Szentírások mindegyike”?!
    Come l’uomo s’eterna? A tradicionális választ Jalālu-’d-Dīn Rūmī és Angelus Silesius szavaival adhatjuk meg: „Halj meg, mielőtt meghalnál!” Csak a halottak tudhatják, mit jelent halottnak lenni.”

    (részlet)

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s