Napnyugaton – a szakrális jelképek betiltása révén – a “jóság” nevében kötelezővé tenni szándékozott, “semleges” világiasság-központúság (szekularizmus) is hit-vallás, a Tünemény-világot istenítő modernista felfogásnak pusztán egy változata. Nem beszélve a felemelő- és a lehúzó(káosz)-erő, manapság divatos – erdőpéteri és fabinyitamási – “megbékéléséről”, melynek hirdetése nyilvánvalóan az utóbbi “győzelmét” szolgálja, hiszen csak az Igazság teremthet megalapozott Békét.
Hamvastól származik az is (asszem a Szilveszterben mondja az egyik szereplő), hogy Isten létében csak az ateisták lehetnek holtbiztosak. Van olyan ateizmus is, amely nagyjából csupán a személyes Istent és járulékait kritizálja, ők nem is láttak kivetnivalót ebben az idézetben.
Viszont sajnos manapság minden ateizmus keveredik a Dawkins-féle álintellektuális szemfényvesztéssel, akiknek a vallásról való fogalmaik kimerülnek abban, amit látnak. Érdekes pl. hogy ezek a divat-ateisták mennyire célzott témák körül mozognak: pl. az intézményesített kereszténységet (értsd tehát: főként a katolicizmust) támadják, miközben a szerzetességről szinte teljes egészében megfeledkeznek, hiszen abba nem lehet a visszatetszés okozása nélkül belekötni (persze ezt is csak kb. ahhoz lehet hasonlítani, mint ahogy a hajléktalanokba vagy nyomorékokba sem lehet visszatetszés kiváltása nélkül belekötni). Mondani se kell, a katolicizmus manapság döglött oroszlán, így könnyű préda. Olyan ateista ritka van (a fentebb említett intellektuálisabbakon kívül), amelyik nekiáll a karizmatikus szekták viselt dolgait kifigurázni. Érdekes, hogy ha ezek szóba is kerülnek, akkor is rögtön mindenki „a katolikusok viselt dolgait” erőlteti párhuzamként, vagy csak magát a kereszténységet a megszokott általánosságokban. Az ateisták nem veszik észre, hogy dróton rángatja őket a fenevad.
atyafipeca.hu 
Napnyugaton – a szakrális jelképek betiltása révén – a “jóság” nevében kötelezővé tenni szándékozott, “semleges” világiasság-központúság (szekularizmus) is hit-vallás, a Tünemény-világot istenítő modernista felfogásnak pusztán egy változata. Nem beszélve a felemelő- és a lehúzó(káosz)-erő, manapság divatos – erdőpéteri és fabinyitamási – “megbékéléséről”, melynek hirdetése nyilvánvalóan az utóbbi “győzelmét” szolgálja, hiszen csak az Igazság teremthet megalapozott Békét.
Hamvastól származik az is (asszem a Szilveszterben mondja az egyik szereplő), hogy Isten létében csak az ateisták lehetnek holtbiztosak. Van olyan ateizmus is, amely nagyjából csupán a személyes Istent és járulékait kritizálja, ők nem is láttak kivetnivalót ebben az idézetben.
Viszont sajnos manapság minden ateizmus keveredik a Dawkins-féle álintellektuális szemfényvesztéssel, akiknek a vallásról való fogalmaik kimerülnek abban, amit látnak. Érdekes pl. hogy ezek a divat-ateisták mennyire célzott témák körül mozognak: pl. az intézményesített kereszténységet (értsd tehát: főként a katolicizmust) támadják, miközben a szerzetességről szinte teljes egészében megfeledkeznek, hiszen abba nem lehet a visszatetszés okozása nélkül belekötni (persze ezt is csak kb. ahhoz lehet hasonlítani, mint ahogy a hajléktalanokba vagy nyomorékokba sem lehet visszatetszés kiváltása nélkül belekötni). Mondani se kell, a katolicizmus manapság döglött oroszlán, így könnyű préda. Olyan ateista ritka van (a fentebb említett intellektuálisabbakon kívül), amelyik nekiáll a karizmatikus szekták viselt dolgait kifigurázni. Érdekes, hogy ha ezek szóba is kerülnek, akkor is rögtön mindenki „a katolikusok viselt dolgait” erőlteti párhuzamként, vagy csak magát a kereszténységet a megszokott általánosságokban. Az ateisták nem veszik észre, hogy dróton rángatja őket a fenevad.
Ajánlott olvasmány az ateizmus kapcsán:
Click to access buji2_04.pdf