Interval

“Interval” bejegyzéshez ozzászólás

  1. “De hát nem csak álom ez az egész? Mindegy, nagyon hosszúra nyúló álom. Végtelen álom, amely oly régóta tart, hogy lehetetlen visszaemlékezni, mikor is kezdődött. Sikerül valamikor felébredni vagy sem? Az a módszer, hogy álmunkban bebizonyítsuk önmagunknak, miszerint amit átélünk, csak álom, nos, ez elemi módszer, sokszor alkalmaztam, és feltétlenül hatásos, az embernek teljes erejéből bele kell csípnie a tenyerébe…
    Igaz, ebben az álomban sajnos nincsenek körmök, amelyekkel, és nincs tenyér sem, amelybe csípni lehetne. De nem tesz semmit, ha ez a módszer nem válik be, akkor ki lehet próbálni egy másikat. Az embernek össze kell szednie minden bátorságát, s a szikláról le kell vetnie magát a mélybe. Emlékszem, sokszor folyamodtam ehhez a módszerhez. S ami a fő, a kéz és a láb hiánya itt nem akadály. De vajon lezuhanhat-e a tengerben úszó hal, ez a kérdés. Sohasem hallottam, hogy egy hal lezuhant volna. A döglött hal is a felszínen úszik. A halnak nehezebb lezuhannia, mint az égbolton lebegő léggömbnek. A hal számára a zuhanás – ellenzuhanás.
    Ellenzuhanás…
    Igen, ilyen módszer is lehetséges. Azt jelenti, hogy nem lefelé kell zuhanni, hanem ellenkezőleg, az égbolt irányába, s a levegőben kell elmerülni. A rettegés, hogy halálra zúzzuk magunkat, ugyanakkora, mint egyébként. Tehát ettől ugyanúgy sikerül felébredni, mint a földre zuhanástól.”
    (Abe Kobo: A dobozember)

  2. „Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,
    a mester, egy lepkére mutatott.
    – Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam
    és most egy kicsit zavarban vagyok.

    – Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam,
    s a lepke vigan táncolt a napon,
    és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi…
    És felébredtem… És most nem tudom,

    most nem tudom, – folytatta eltünődve, –
    mi az igazság, melyik lehetek:
    hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét
    vagy a lepke álmodik engemet? –

    Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dsuang Dszi!
    Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! –
    Ő mosolygott: – Az álombeli lepke
    épp így hitte a maga igazát! –

    Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán
    valami mégis megborzongatott,
    kétezer évig töprengtem azóta,
    de egyre bizonytalanabb vagyok,

    és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
    már azt, hogy minden kép és költemény,
    azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
    a lepke őt és mindhármunkat én.”

    (Szabó Lőrinc: Dsuang Dszi álma)

  3. A fenti sorok kevésbe költői, kevésbé szolipszista, de humoros változata:
    ” Ej, Petyka, Petyka – mondta Csapajev –, ismertem egy Ce Csuang nevű kínai kommunistát. Gyakran álmodta, hogy ő egy fűszálak közt röpdöső vörös pillangó. És amikor fölébredt, föl nem foghatta, hogy a lepke álmodta, hogy forradalmi tevékenységet folytat, vagy az illegális pártmunkás álmodta, hogy virágok közt csapong. Úgyhogy amikor Ce Csuangot letartóztatták Mongóliában szabotázs miatt, a kihallgatáson azt mondta, hogy ő valójában egy lepke, aki mindezt álmodja. Mivel maga Jungern báró hallgatta ki, ő pedig igencsak érti a csíziót, a következő kérdés az volt, hogy ez a lepke miért állt a kommunisták oldalán. Ce Csuang pedig azt válaszolta, hogy a lepke egyáltalán nem áll a kommunisták oldalán. Erre megkérdezték, hogy miért folytat felforgató tevékenységet a lepke. Ce Csuang pedig azt válaszolt, hogy annyira torz minden, amivel az emberek foglalkoznak, hogy teljesen mindegy, kinek az oldalára áll.”
    (Victor Pelevin: Az agyag géppuska)

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s