“The bothersome man” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Hogyha sírsz, jobb, ha elmegyek
    Én nem tudok együtt sírni veled
    Úgysem érted, már senki sem ért

    Szörnyű érzés, bűvös részletek
    Nagy zűrzavar, semmi sincs a helyén
    Lázban égek és nem tudom, miért

    Én azt hiszem, alvajáró vagyok
    Nincs életem, csak egybeolvadt napok
    Úgy létezem, hogy félig máshol vagyok
    Mint tollpihét, felkap, messze sodor a szél

    Néha érzem, majdnem ott vagyok
    Egy második ébredéshez közel
    Melyben éled egy teljesebb lény

    Röpke érzés, máris vége van
    Mindig visszatart egy láthatatlan küszöb
    És megfakul bennem újra a fény

    Én azt hiszem, alvajáró vagyok
    Nincs életem, csak egybeolvadt napok
    Úgy létezem, hogy félig máshol vagyok
    Mint tollpihét, felkap, messze sodor a szél

    Hogyha sírsz most, jobb, ha elmegyek
    Már nem tudok együtt sírni veled
    Légy boldogabb, én nem haragszom rád

    Két szemem elé, mintha játszana
    Megfordítva tart látcsövet a világ
    Abban nézlek és távolodom

    Mind, azt hiszem, alvajárók vagyunk
    Nincs életünk, mindent veszni hagyunk
    Úgy létezünk, hogy félig máshol vagyunk
    Mint tollpihét, sodor messze minket a szél

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s