A boldog munkavállalók

“A boldog munkavállalók” bejegyzéshez ozzászólás

  1. A harmadik képen beszédes az a póló felirat. “Itt minden Rólad szól”

    1. Ön résen van! 🙂
      Ön ébren van! 🙂
      Érdemes elmélyedni régi felvételek rabszolga tekinteteiben.
      A végén eljutunk odáig, hogy az egykori iskolázatlan rabszolga felülmúlja a mai átlagpolgárt. De így még jobb: A mai “átlagpolgár” alulhaladja az egykori rabszolgát. 🙂

  2. Baji Lázár Imre írja a “Leviathán vizein” című írásában, hogy “a tömegember századában a pénzhatalom soha nem látott, történelemformáló, létpusztító és ego-átalakító szerephez jutott.” Mintha ennek hatása lenne érezhető a világos értékrend, a szigorú, de felelős hozzáállás, a tisztelet kultúrája, a felnőtté-válást elősegítő példaadás, “uram bocsá” az önlegyőzés erényének elveit folyamatosan bíráló és “gyógymódként”, a modernista, “alternatív” felfogást erőltető felsőoktatásban is, melynek szétterjedő befolyása – a kötelező “továbbképzésnek” nevezett, valójában világnézetet közvetítő és azt számon kérő, agymosó tanfolyamok által is – megbízhatóan “termeli”, a köznevelés fegyelmezetlen, önző, nárcisztikus, elkényeztetett, ergo “szabad”, de önmagát általában remekül “eladni” igyekvő ifjúságának és infantilizálódó pedagógusainak – valójában inkább atomizáltnak, kiszolgáltatottnak tűnő – kaotizáló hadát, az amúgy is széthullóban lévő napnyugati társadalmak számára…Bár Evola szerint, ez legalább felgyorsítja a folyamatokat….

    Mint a nagyszerű Konfuciusz mondja:
    “A rend az, amikor az apa, apa, a fiú pedig fiú. A káosz az, amikor az apa, fiú, a fiú pedig apa.” (vö.: Arany-kor versus Setét -kor)

  3. Minden olyan steril lett. Dizájnos stúdiók, remekre szabott öltönyök, rengeteg pixel, hangzatos beszédek, kényelmes élet. Már a telefont is simogatjuk. Minőségbiztosítás és minőségirányítás, pontokba foglalt és ábrán szemléltetett kézmosás. Pedagógus életpályamodell és sorolhatnám napestig. A rendszernek állandó önmaghatározásra és önigazolásra van szüksége. Valószínűleg gyógyíthatatlan definiálási kényszerben szenved. Minden olyan cunci lett. Olyan hangzatosan és látványosan üres. Minden szavunk elé nyugodtan odacsaphatjuk, hogy ál-. Pszeudo-világ. A mátrix mátrixának a pszeudo világának a pszeudo világa. Nagyon mély a nyúl ürege és amilyen mély olyan üres is. Itt mindent csakis tagadni érdemes.

    Tengerbe, magunkba, vissza! Csak
    ott lehetünk szabadok!
    Nekünk többé semmit sem ad
    ami kint van, a Sok.
    A tömeggel alkudni ha kell
    az igaz, mint hamu porlik el;
    a mi hazánk az Egy, amely
    nem osztozik:
    álmodjuk hát, ha még lehet,
    az Egynek álmait!

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s