2016.03.23.
Sosem tudtam nagyobb képtelenséget elképzelni, minthogy elmúlt korok régi emberei valamikor, valahol úgy jártak és keltek a világban, mint én. A “valamikor” és a “valahol”, vagy éppen a “máshol” fizikálisan, testi síkon felvetve számomra merő abszurditás és a legvalószínűtlenebb dogok egyike. “Köszöntjük kedves nézőinket a múzeumból! Akkor gyorsan meg is ragadnánk az alkalmat és megkérnénk az operatőr kollégát, hogy közelítsen rá arra a bizonyos pisztolyra, amit Kossuth Lajos (!) egykoron a kezében tartott.”
Vagy itt van mindjárt példának okáért a másik nagy képtelenség. Az űrben száguldó bolygónk másik, átellenes oldalán Új-Zéland található, ahol ezekben a percekben majd négy és fél millió ember készülődik álomra hajtani a fejét, miközben 200 ezren halnak és 350 ezren születnek. Mindez 30 kilométer per szekundumos sebességgel a bazi nagy semmiben… Ki volt az a hülye, aki ezt a sok sületlenséget kitalálta nekünk? -kérdezheti most joggal (?) az Olvasó, de erre a kérdésre csakis egy válasz adható.
“Furcsa! Hogy még csak nem is sejtetted, évekkel, évszázadokkal, évezredekkel, eonokkal ezelőtt! Hisz már léteztél társtalanul, az örökkévalóságon keresztül. Különös valóban, hogy még csak nem is sejtetted, hogy univerzumod és ennek minden tartalma álom csupán, látomás, fikció! Különös, mert olyan nyilvánvalóan és hisztérikusan esztelenek – mint minden álom – egyszóval, álom az egész és te vagy az álom álmodója. Az álom-jegyek mind jelen vannak – már korábban is felismerhetted volna…”
atyafipeca.hu 
Az első videóban elég szívfájdító, hogy az archív felvétellel összehasonlítva a mai London közeli képeit bizony össze lehet keverni Észak-Afrikával vagy Bangladessel.
Nem tudom, ki járt már ott, de London turistaként nagyjából szép (tehát az itt bemutatott helyszínek is), és nincs az a szörnyen lehangoló, nyomasztó élménye az embernek, mint Budapesten, hogy csak a pusztulást, a pusztulatot, a zöldterületnek kinevezett vadhajtásokat, a fák hiányát, a romok és mocsok kínos kikozmetikázását látni, meg persze lépten-nyomon az állandó pöcegödörszagot érezni. Az undorító lejmolókat már nem is említem, mert az a legelső tapasztalata bárkinek, hogy nem érzi magát biztonságban.
Modern és ősi város különbsége:
http://arsnaturae.hu/tudatokologia/muveszet_tudomany/varos_muveszi_alkotas
Egyszer voltam az „örök városban” is, és nem is vágyom oda vissza. Hasonló élmény, mint Pest: a mocsok, a lepusztultság, a koldusok, a minden kevésbé látogatott helyen ott fetrengő csövesek, tehát mondjuk a Colosseumtól is száz méterre a susnyásban… Bizony elmúlt a világ dicsősége.