“Haladás” bejegyzéshez ozzászólás

  1. “A haladás, közeledés Istenhez, a hanyatlás távolodás Tőle.”
    -írja Buji Ferenc.
    “Mindenekelőtt itt van az Európai Egyesült Államok, amelyről a múltszázad végén, amikor Szolovjov született, még mit sem lehetett tudni, de amely ma a megvalósulás küszöbén áll. Szolovjov Antikrisztusa “az egyetemes örök béke korát” hirdeti meg, szociális programja szerint sikerült felszámolnia a szegénységet, megteremtve így a jólét államát és “az általános jóllakottság egyenlőségét”. “A föld új uralkodója” azonban nem csak könyörületes filantróp volt, hanem nagy állatvédő is. Ezen túlmenően a vallások, egyházak kérdéseit is felkarolja és az ökumenikus törekvések régóta várt beteljesedése is – egy egyetemes zsinat összehívása révén – az ő nevéhez fog fűződni.”
    (vö.: Például bizonyos erőtől duzzadó egyházi körök, többek között az evilágiaság központú modernista (szellemi értelemben lehúzó) és az evilág fölötti, szakrális (szellemi értelemben a felemelő erők) megbékélését szorgalmazza, ami nyilván az előbbi “győzelméhez” járulna hozzá, illetve “The house of One” kezdeményezéssel, Berlinben.)
    “Sőt általában véve mindazok a jelenségek, amelyeket a “haladás” kategóriájába szokás sorolni, Szolovjov szerint az antikrisztusi uralom elközelgésének jegyében állnak. “A haladás-szimptóma” idézi Turgenyevet, majd magyarázatképpen hozzáfűzi: “A haladás-azaz az észlelhető, felgyorsult haladás, mindig a vég szimptómája, mert a folyamatos gyorsulás, nem a felfelé emelkedő folyamatok sajátossága, hanem a zuhanásba átcsapó alászálló folyamatoké. S aki szellemi szemszögből, vagy ami ugyanaz, az időben megnyilvánuló időtlen szakrális Rend szemszögéből szemléli a történelmi-kulturális-társadalmi folyamatokat – a haladást! – annak önkéntelenül az a benyomása támad, hogy a világ egyre inkább a szabadesés állapotába kerül.”
    (Buji Ferenc: Szolovjov és Ravenscroft.)

  2. A Kiút:

    “A válság nem gazdasági, kulturális, morális, tudományos stb. – hanem metafizikai. Aki a hibák javítgatásában, a modern világ hibáinak kijavításában látja kiutat, az, ha csak öntudatlanul is, de csupán zökkenőmentesebbé, zavartalanabbá kívánja tenni az utat, amelyen a modern világ jár: egy alapvetően rossz irányba tartó kor zavaró kinövéseit kívánja lenyesegetni.
    Csak futólag érdemes megemlíteni, hogy az önmagában rendkívül hasznos zöld-mozgalom éppúgy ennek jegyében áll, mint a posztmodernizmus egésze (ami voltaképpen egy modernizmussal látszólagosan szemben álló hipermodernizmus). (…)
    Nem “hibái” vannak tehát ennek a világnak, hanem ellenkezőleg: legbelső magjával, centrális irányeszméjével, alapbeállítottságával van baj, mert a modern világnak – mely önmagát a “sötét középkor” ellenében “felvilágosodásnak” tekinti – éppen annak ellentéte van középpontjában, ami a középkor végső mozgatóelve volt. (…)
    Nos, aki a dolgokat eképpen kénytelen látni, az nem áltathatja magát hamis reménnyel. A kiút nyilván nem visszafelé vezet, de – hasonlóképpen nyilvánvalóan – nem is előre; Hamvas Béla szavait parafrazeálva azt mondhatnánk, hogy a kiút a történelemre merőlegesen áll.
    Ez az a szűk ösvény, amely e “hitetlen és romlott nemzedékből” kivezet, s amelyre az Emberfia szavai szerint csak kevesen bukkannak rá.
    Ami pedig a történelmi perspektívát, történelmi “kiutat” illeti, az kétségtelenül előttünk van, de túl az emberi erőfeszítések, a történelmi beláthatóság világán. Ha van kiút – fogalmazzunk így – a “föld” számára, akkor az a mi történelmi korszakunkon kívül van, s mindössze annyit lehet róla mondani, hogy összefügg egy, az egész történelmet fenekestül felforgató deus ex machinával, melynek mihamarabbi elérkezése – ha tud róla, ha nem – minden keresztény mindennapi imájának egyik legfontosabb kérése:
    “Jöjjön el a Te országod.”
    Ami pedig addig várható, az a felforgató antikrisztusi erők egyre gátlástalanabb és nyíltabb színrelépése az élet minden egyes területén, a politikától kezdve a gazdaságon és kultúrán keresztül egészen a vallásig, a sötétség parádéja egy morálisan paralizált emberiség bárgyú publikuma előtt.”

    Buji Ferenc: Magasles (Sebesség és materializmus fejezet).

  3. “Visszafejlődés, visszafordulás valamiféle értelemben egyáltalán nem lehetséges. Mi fiziológusok legalábbis tudjuk ezt. De minden pap és moralista hitt ebben. Vissza akarták vinni, vissza akarták srófolni az emberiséget az erény egy korábbi mértékére… Még ma is vannak pártok, amelyek a minden dolog rák-hátrálásáról álmodnak, mint célról. De senki sem lehet rákká. Semmi sem segít. Előre kell haladnunk, akarom mondani lépésről-lépésre tovább a dekadenciában, mert én így definiálom a modern haladást. Ezt a “fejlődést” lehet gátolni és a gát révén magát az elfajzást felduzzasztani, felhalmozni, hevesebbé és váratlanabbá tenni: többet nem tehetünk.”

    Ezen a világ végérvényesen elveszett.
    Érdemes ma elmerengeni azon korszellem fűtötte megnyilvánulásokon, melyek a megoldást a közben, a sokban, a minél többen, a társaságban, a csoportosulásokban látják. Kiváló példa erre a Facebook görbe tükre, ahol szinte mindenki a saját pozitív visszaigazolását akarja besöpörni. Fényképek, olcsó és sekélyes gratulációk tömkelege, lottyadt seggnyalás, hízelgés és cunci és cunci és cunci. És a legszomorúbb, hogy még azok is ezt művelik, akik ebben egyetértenek velem. Akit Hamvas “Agónja” nem képes felébreszteni, kimozdítani a “nevezetes névtelenség” irányába az menthetetlenül elveszett. Persze a többség, ha el is olvassa, felsóhajtva csak ennyit mond: “Milyen igaz!” -de ezen felismerését képtelen a cselekvés síkjára terelni. Igaz, előlük az igazi cselekvés és a belső átélés el van zárva. 🙂 Ők nem élhetnek át semmit! Szóval kár is lenne a hibát holmi árnyékokban keresni. 🙂 Kár is lenne önmagamat mások, akár jóbarátok által megtekintenem. A világ amúgy sem mehet sehová nélkülem. 🙂 Nem a világ ránt le engem, hanem én rántom le a világom.
    Gyakran pedig az általam lerántott világom, még mélyebbre húz (engem), hogy még annál is jobban rántsam le a világom. 🙂

  4. „A transzcendens ember és a tradíció világa az amikor nem pusztán emberi és individuális princípiumok irányítják, hanem minden területe felülről van alakítva és rendezve és felfelé irányul. Ez minden olyan társadalom és létrend alapja amelyet normálisnak nevezhetünk.”

    “Mindaz, ami a modern világban uralkodóvá vált, minden tradicionális típusú civilizáción éles ellentétét képviseli és rendkívül valószínűtlen, hogy a tradíció értékeiből kiindulva bármiféle jelentős változást lehetne előidézni.”

    Mindazonáltal van néhány ember, aki talpon maradt a romok és a felbomlás közepette; aki többé vagy kevésbé tudatosan ehhez a másik világhoz tartozik:
    1. Elveszett pozíciókért harcol, és tanúságot tesz, kompromisszumok nélkül és a sikerrel nem törődve.
    2. Tudatos elszigetelődés, teljes visszavonulás, felégetvén a hidakat a jelenlegi élettel.
    3. Tanúságtétel: Intellektuális síkon, minden közvetlen cél nélkül, még ki tudnak állni a tradicionális értékek mellett. Hasznos, mert megakadályozza, hogy az Eget teljesen eltakarják a Felhők.

    4. A negyedik út, meglovagolni a tigrist:
    (Kívül többé nincsen semmilyen támasz.)

    „Nem javasolhatóak ezért a cselekvés azon vonalai, amelyek a tradicionális társadalmakban normatívak, mivel immár nem megfelelőek egy abnormális, egy teljesen más pszichikai, társadalmi, intellektuális és anyagi környezetben, az általános felbomlás légkörében, a minden magasabb legitimitást nélkülöző rendezetlenség formáinak uralma alatt álló rendszerben.”

    „Milyen magatartást tanúsítsunk a „túlélés” érdekében?”

    „Amikor egy civilizáció ciklusa a végéhez közeledik, nehéz elérnünk valamit, ha a mozgásban lévő erőknek közvetlenül ellentmondunk, ellenállunk. Az áramlat túl erős, elsodorna bennünket. A lényeg, hogy ne engedjük, hogy a korszak mindenhatósága és látszólagos diadala befolyásoljon bennünket. Ezek az erők, mivel nincsenek kapcsolatban magasabb princípiummal, alapjában véve rövid pórázon vannak.”

    „Hagyjuk szabadon lefutni a korszak erőit és folyamatait, azonban maradjunk szilárdak és készek arra, hogy közbelépjünk, amikor a tigris, aki nem tudja rávetni magát arra, aki meglovagolja, elfárad a futásban.”

    „„Ne állj ellent a gonosznak.” Ha elhagyjuk a közvetlen akciót, egy sokkal bensőségesebb területre vonulunk vissza.”

    „Ha egy ciklus befejeződik, egy másik ciklus elkezdődik és ez az a pont, ahol az adott folyamat eléri a végső fázisát, egyben az a pont az ellenkező irányba fordul.”

    „Akik a hosszú éjszakán virrasztani tudnak, találkoznak azokkal, akik az új reggelen megjelennek.”

    A felelősség:

    Evola a felelősség jelentőségét hangsúlyozza és az egyik fő ellenségnek a nihilizmust tartja.
    Vagy-vagy: A cselekvésnek és a lét megalkotásának két egyetemes típusa van, amelyek összeegyeztethetetlenek egymással és választanunk kell közöttük.
    Az evolai gondolkodás lényege, hogy az örökkévaló van a központban. Ez az Érték és Értékteremtés centruma. Nem a Világban van a Lényeg, hanem a Lényegben van a Világ. „Minden, ami a hagyomány számára külsődleges vagy vele szembehelyezkedik, ez a világ és ez az ember, romlásra van ítélve”.
    Hasonlót ír D. Sz. Mereskovszkij a „Kelet titkai” -ban: „Mert a szellem nélküli hús a nihilre jut. (…) Ha Isten eltávozik, itt az ördög.”

    Egzisztenciális orientáció a felbomlás korszakában:

    „A differenciált embertípus az, amely személyiségként képes inkább aktív mintsem passzív magatartást tanúsítani mindazzal szemben, ami benne ösztönösség, impulzus, érzelmi jelleg, természet. Ő az, akiben legalábbis részben, megvan az ókori filozófia által belső uralkodónak nevezett princípium.”

    „A szexus területén, mint más területeken is, számára a következő normának kell érvényesnek lennie: Szabad megtenned azt, amiről tudod, hogyha akarnál, tartózkodhatnál tőle.”

    „Egyedül a belső egyéni alakulás és a védelem azon akciója lehetséges és lehet fontos, amelyre nézve a megfelelő formula a következő: Tégy úgy, hogy ami ellen nem tehetsz semmit, az semmit se tehessen ellened.”

    Kiragadások Julius Evola: Meglovagolni a tigrist című művéből…

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s