2016.04.18. Sátántangó
“Eszük? Ezeknek? Cselédek voltak és azok is maradnak életük végéig. Ülnek a konyhában és a sarokba szarnak és néha kinéznek az ablakon, hogy mit csinál a másik. Úgy ismerem őket, mint a tenyeremet. Ezek még mind ugyanott ülnek. Ugyanazon a mocskos hokedlin. Paprikás krumplit zabálnak esténként és nem értik mi történhetett. Gyanakodva figyelik egymást, nagyokat böfögnek a csendben és várnak. Várnak szívósan és kitartóan és azt hiszik egyszerűen becsapták őket. Urukat vesztett rabszolgák ezek, de nem tudnak meglenni büszkeség, méltóság és bátorság nélkül. Ez tartja bennük a lelket. Akkor is ha tompa agyuk mélyén érzik, hogy mindezek nem belőlük fakadnak, mert ők csak ezek árnyékában szeretnek élni. Amerre igyekszik ez az árnyék, arra vonulnak ők is, mint egy csorda. Mert árnyék nélkül nem megy. Nem bírják pompa és káprázat nélkül. Csak aztán nehogy egyedül hagyják őket ezzel a pompával és káprázattal… Adjanak nekik egy jól fűtött szobát. Párologjon az a paprikás krumpli!”
atyafipeca.hu 