2016.04.19.
Mi vagyunk az üresek
A kitömött emberek
Jaj! összehajlunk
Összehajlik szalmabélű kobakunk.
Száraz hangunk
Mikor összesugdosunk
Halk és nincs értelme semmi sem
Mint a szél száraz gyepen
Vagy patkányláb tört üvegen
Száraz pincében odalenn
Formátlan alak, árnyék színtelen,
Megbénult erő, gesztus mozdulatlan.
Azoknak, akik átkeltek nyitott
Szemmel a halál másik országába
Ha emlékeznek még ránk – nem is kárhozott
Vad lelkek vagyunk mi, csupáncsak
Az üresek
A kitömött emberek.
Ők az üresek
A kitömött emberek
Jaj! összehajlanak
Összehajlik szalmabélű kobakjuk.
Száraz hangjuk
Mikor összesugdosnak
Halk és nincs értelme semmi sem
Mint a szél száraz gyepen
Vagy patkányláb tört üvegen
Száraz pincében odalenn
Formátlan alak, árnyék színtelen,
Megbénult erő, gesztus mozdulatlan.
Azoknak, akik átkeltek nyitott
Szemmel a halál másik országába
Ha emlékeznek még rájuk – nem is kárhozott
Vad lelkek ők csupáncsak
Az üresek
A kitömött emberek.
atyafipeca.hu 
XVI Lajos, utolsó napló bejegyzésében, hozzávetőlegesen 10 órával Mademoiselle Guillotine általi halála előtt, a következőket írja: “Pontosan tudom, hogy kivégzésemnek az az alapvető oka, hogy Istent végképp kiparancsolják a hétköznapi politika világából.”. (Háttér-kép: Íme, a liberális állam orvosi lovai).
Marat-ék (vö.: a “veszettek” mozgalma, Marat, Hébert, többek között a “bulvár” újságírás letéteményesei és a festő David, Notre Dame-béli fekete miséjének utóhatásaival, amikor is egy szerencsétlen utcalányt – aki később egy nápolyi nyomornegyedben halt meg – feltettek az oltárra és mint az “Ész-istennőjét” ünnepelték) valószínűleg nem értették meg, hogy kíméletlen erőfeszítéseikkel, egyszersmind önmagukon is végzetes sebet ejtenek, hiszen a Felhő, bár kétségkívül eltakarhatja az ember elől az Eget, de nem versenghet Vele. Az evilágira korlátozott látásmódba vetett meginghatatlan vallásos hit “végső győzelmének” (vö.: a felfelé irányuló rangsoron (hierarchián) kívüliség (kizuhantság) egyeduralomra vergődésének következménye a törvényszerű szétesés (káosz), hiszen, mint ahogy Vaszilj Rozanov mondja: “A szellem nélküli hús, a nihilre jut.”.