2016.05.04.
„– Mert minden tönkre ment, minden lealjasodott, de mondhatom magának azt is, hogy mindent tönkretettek, és mindent lealjasítottak. Mert itt nem valami Isteni ítélet forog fenn, az úgy nevezett, ártatlan emberi segédlettel, éppen hogy pont fordított a dolog. Az embernek a saját ítéletéről van szó. Mégpedig a saját ítéletéről és pedig saját maga felett. Amiben persze a Jóisten rendesen benne van. Hogy azt ne mondjam közreműködik…, és amiben közreműködik…, nos, hát a legordenárébb teremtés amit maga csak el tud képzelni. Megrontották a földet…, tudja? Hiába mondok magának bármit, mert mindent megrontottak, amit megszereztek, márpedig egy aljas sunyi alattomos harcban mindent megszereztek, mindent meg is rontottak, amihez ezek hozzájutottak azt megrontották. Márpedig mindenhez hozzájutottak. Így ment ez a teljes győzelemig, a teljes diadalmas végig. Megszerezni, megrontani – megrontani, megszerezni.
De mondhatom magának másképp is ha akarja. Vagy hozzáérni megrontani és úgy szerezni meg, vagy hozzáérni megszerezni és így rontani meg. Ez ment évszázadokon át, ment, ment és ment, csak ez ment. Néha suttyomban, néha durván, néha finoman, néha brutálisan ment, ment, csak ment. De mindig csak egyféleképpen, ahogy a patkány mar a lesből, mert tudja ehhez a tökéletes győzelemhez kellett az is, hogy az ellenfél, hogy mondjam magának…, tehát minden ami kiváló, nagyszerű, valahol… nemes, érti, ne bocsátkozzon eleve semmiféle harcba, ne legyen semmiféle küzdelem, csak az egyik félnek a hirtelen eltűnése. Márpedig a kiválóaknak a nagyszerűeknek a nemeseknek az eltűnése, hogy mára ezek a lesből marással győztesek uralják a földet és nincs egy icike-picike odú sem ahová el lehetne előlük valamit dugni, mert minden az övék ami megszerezhető. Övék az is amiről azt gondoljuk, talán nem érik el, de elérik…, övék ma már az ég…, övék az összes álom…, övék a pillanat, a természet a végtelen csend…, de még a halhatatlanság is az övék. Érti? – Minden, minden örökre elveszett… s az a sok nemes kiváló és nagyszerű, csak állt ott, hogy így fejezzem ki magam, csak állt ezen a ponton és meg kellett, hogy értse és bele kellett hogy törődjön, egy se Isten, se Istenek és ezek a kiválóak, nagyszerűek, és nemesek, már rögtön az elején meg kellett, hogy értsék és bele kellet, hogy törődjenek…, persze képtelenek voltak erre… egyszerűen nem értették a dolgot. Elhinni elhitték, tudomásul venni, tudomásul vették, de nem értették… csak álltak ott értetlenül – bele nem törődve.
Tudja még valami… az a vihar az ész felől meg nem világosította őket, akkor viszont már egy csapásra rájöttek, hogy se Isten, se Istenek, akkor már egy csapásra fölfogták, hogy se jó se rossz, akkor már megértették, és fölfogták, ha mind ez így van, akkor talán nincsenek már ők sem. Tudja szerintem ez lehetett az a pillanat amikor azt mondhatjuk, hogy kihunytak, elhamvadtak…., kihunytak és elhamvadtak, mint a tűz amit csak úgy magára hagyott valaki a réten. Az egyik folyamatosan vesztett, a másik folyamatosan győzött, veszteség, győzelem.. veszteség győzelem…. s nekem egy nap itt a szomszédban rá kellett arra jönnöm, rá is jöttem… tévedtem…., szomszéd, óriásit tévedtem, mikor arra gondoltam, hogy itt a földön valóban nem volt és nem is lehetett, semmi féle fordulat, mert higgye el én már tudom, ez a fordulat valóban bekövetkezett.”
atyafipeca.hu 
Egy tanulságos riport az utolsó magyar rendezővel:
Igen, ez valóban “tanulságos” volt.
Van valami szánalmas abban, ahogy ezek az urak sértődött kisiskolás módjára, -jól megvilágított és kényelmes stúdiókban- világgá kürtölik sérelmeiket és fájdalmaikat.
“Az utolsó órában vagyunk és kifogyott a film a kamerából.”
Művészek, értelmiségiek… Hogy is mondta valaki?
“A művész felismeri, hogy szar a világ és még szar egyet a tetejére.
“Nincs mit befűzni a filmfelvevőbe.”
Béla úr, a filmfelvevő szar, hisz megérintették és megrontották.
“Nincs magyar film.”
Jobb is ha nincs.
Ennek örülni kell.
Inkább ne legyen valami, mint szar legyen.
“A népet nem lehet leváltani”.
Már Ön is kezdi?!
Jobb lett volna csöndben maradni és hallgatni a stúdióban a nemlétező óra ketyegését. Nincs már nevezetes névtelenség. Csak megélhetés, boldogulás, művészieskedés és valakiság van. És persze mindezek a kultúra és a nép érdekében. A köz szolgálatában. A kisember megsegítésére. Hogy jobb legyen a világ.
Mondják sokan, hogy oda lettek a nemesek, a legjobbak, kiverték a fényt a nép kezéből.
Mondják többen, hogy a tömegek fellázadtak.
Azt már kevesen mondják, hogy “a legjobbak”*** aktívan és dalolva vettek részt saját maguk sárba tiprásában. Talán még tapsoltak, tapsolnak is hozzá. Számomra van valami “szépség” abban, ahogy hajlott korú értelmiségiék világgá kürtölik fájdalmaikat. Nem mondom, hogy köpni tudnék, inkább csak közönyösen szemlélem nevetséges vergődésüket.
Minden képmutatás közül számomra ez tűnt a legrosszabbnak: hogy azok is, akik parancsoltak, a szolgák erényeit utánozták.” Nietzsche.
***A megrontott nemesek, nem nemesek, mert ha megronthatóak nem nemesek.
A legjobbak nem vehetnek részt önmaguk sárba tiprásában, mert akkor nem a legjobbak.
Ezzel a teátrális, önsajnáltató, egyet nem értéssel kapcsolatban olvastam valahol, hogy kiváló eszköz arra, hogy bármelyik idiótában felébressze az önbecsülés illúzióját. Amúgy, ha valaki – fogalmazzunk így – az „igazságra” volt kíváncsi, akkor meg ne panaszkodjon, hogy egy ilyen kontár módon összetákolt, kicsinyes, torz és kegyetlen kis pokolban kell élnie. Eljött Hamvas csirihau-inak kora.
Nem ilyen véresen komolyan, humorosabban fogalmaz Viktor Pelevin (akinek gyanús és érthetetlen népszerűsége is a fenti sorokat igazolja):
„– Hogyhogy nem tudják az emberek, hogy üvöltenek a fájdalomtól?
– Honnan tudnák? Az emberek nincsenek tudatában annak, mi történik velük percről percre, mert nem szoktak hozzá, hogy figyeljenek saját magukra. És az újabb és újabb személyiségek nem emlékeznek arra, aki három perccel azelőtt ugyanott szenvedett. (…) Az embernek még teljes magányában is tovább kell játszania ezt az eszelős komédiát, mert a belső világában sincs semmi más, mint azok a szociális implantátumok, amelyekkel gyerekkora óta azonosul, s amelyek gondolatait és érzelmeit irányítják…”
„Tudod, nagyon egyszerű mechanizmuson épül minden, ami szánalmat ébreszt a hullákban. Ha például egy légyfogóra ragadt legyet mutatunk egy hullának, akkor elhányja magát. De ha zeneszó mellett mutatjuk meg neki ugyanezt a légyfogóra ragadt legyet, ráadásul egy pillanatra megéreztetjük vele, hogy ez a légy ő maga, akkor azonnal sírva fakad a saját hullája iránti részvéttől. De másnap agyoncsap tíz legyet. És csak mellékesen mondom, hogy ugyanolyan hullákat, mint amilyen ő maga.”
„– A szarban leledzvén két dolgot csinálhatsz. Először: igyekezhetsz megérteni, hogy miért vagy benne. Másodszor: igyekezhetsz kimászni belőle. Az egyes emberek és egész népek tévedését az jelenti, hogy azt hiszik – ez a két cselekvés valahogy kapcsolatban áll egymással. De ez nem így van. És kimászni a szarból sokkal egyszerűbb, mint megérteni, miért vagy benne.
– Miért?
– Kimászni csak egyszer kell, és aztán el lehet róla feledkezni. De annak megértéséhez, hogy miért vagy benne, egy egész élet kell. Amelyet a szarban is töltesz el.”
Bús faszom! Képzeld el! Színezd újra! Teremtsd újra! Hiteddel teremtsd és alkosd meg újra, tökéletesebbre! Harcolj egy szebb világért, de legalább az illúziójáért, vagy az ígéretéért! Ha Isten bennünk van, és mi Őbenne, semmi sem lehetetlen! Szétfoszlik a megrontott világ sötétsége, és felsejlik a fény! A hittel hegyeket lehet megmozgatni, és azt hiszem, akár világokat alkotni.
Tisztelt Élőfa!
Ön lehet, hogy eltévesztette a házszámot…
Ezzel alapjában véve nincsen semmi gond, megesett ez már másokkal is ezen az oldalon. Mindezek ellenére tisztelettel kérném, hogy a közeljövőben tartózkodjon “a gyakori kommentelés” műfajától. Kérem ezen válaszomra már ne reflektáljon!
“Mert a reményvesztettség és a hitetlenség a Halál. Tudnod kell, ez csak káprázat. Ha tudod, és hiszel, tiéd lesz az Élet koronája!”
A reményvesztettség és a hitetlenség egy jó kezdőpont lehet.
“A reményért el kell dobni a reményt, a hitért el kell dobni a hitet, Istenért el kell dobni istent.”
“Azért van a szar, hogy higyj a Megváltásban, a megszabadulásban, és egy jobb helyben, egy jobb atmoszférában, egy jobb társadalomban, egy jobb világban.”
Jobb, hely, jobb atmoszféra, jobb társadalom, jobb világ. Nem szeretnék magamnak kellemes lábvizet. Nincs szörnyebb társadalom, mint a jó társadalom. Nincs szánalmasabb Isten, mint a Jóisten.
“Ha nem lenne ellenséged, nem tudnád értékelni a szeretteidet.”
Általában a legnagyobb LEhúzóerővel a szeretett ismerősök, rokonok és barátok bírnak, mint ahogy igen gyakran “a jó szülők” nem mások, mint “professzionális gyilkosok”.
Isten pedig egy amorális halmazon belül keresendő.
Kicsit katolikusabb látásmódot Atyafi. Az egész teremtés emberi része erre van állítólag kihegyezve, miszerint az ember önmagában csak alászállni képes, és ez direkt meg van engedve az emberiségnek(Tehát valóban ordenáré teremtés, és valóban közreműködik a Jóisten.). Isten magának tartja fönn a győzelmet(“tud az Isten ezekből a kövekből is fiakat támasztani Ábrahámnak.”-ezért engedi az Egyház, a papság és a pápaság, a király és a királyságok ledöntését), hogy megmutathassa, vissza tud fordítani mindent, ő tényleg mindenható, és az embernek szüksége van rá, az ember az Istennel jó csak, az ő szelleme nélkül nem megy semmi.
Azért engedik meg a megrontást, hogy a megrontott világban Te lásd, hogy neked az nem jó, és hogy Te akard a jobbat, amit el tudnál képzelni. Rá kell ere jönni, és könnyebb lesz, meglátod.Szóval ez pont azért van. A szar azért van és létezik, hogy tudd, nem szabad megenni, mert arra az étel való. Ha nem lenne ellenséged, nem tudnád értékelni a szeretteidet. Ha nem lenne rossz, nem tudnád értékelni, mi a jó. Valami legenda mondja, hogy Isten belenézett a víz tükrébe, és Önmagát meglátva így szólt: Kelj fel! – És Isten majma, a plagizátor, felkelt, hogy a csúnyát, a rosszat, a diszharmóniát, meg lehessen különböztetni a jótól, a harmóniától és a széptől. Hát azért van ez. Ez is itt alább. http://www.katolikus-honlap.hu/1601/atanaz.htm
Azért van(a megrontottság, ami persze káprázat), hogy akard, legyen egy hős, megmentő Isten, egy békés és alázatos szívű Krisztus, egy Mennyország, ami csodás és tökéletes. Azért van a szar, hogy higyj a Megváltásban, a megszabadulásban, és egy jobb helyben, egy jobb atmoszférában, egy jobb társadalomban, egy jobb világban. Hogy akard, és válaszd azt, hogy jó legyen a teremtés, ha rajtad múlna.
Mert a reményvesztettség és a hitetlenség a Halál. Tudnod kell, ez csak káprázat. Ha tudod, és hiszel, tiéd lesz az Élet koronája!
http://heliopolisz.blogspot.hu/2014/01/william-shakespeare-szakralis.html
Mindkét hozzászólás remek, igazán tetszenek!
Mondjon mindenki egy jó magyar filmet, mondjuk amire jegyet is váltana a moziban. Én kettőre mennék be, igaz még a régi pereces nénis nyikorgó faszékes moziba, az egyik a Tanú, a másik az Indul a bakterház.