Végvárról

2016.05.05. Szarban leledzvén

Ezzel a teátrális, önsajnáltató, egyet nem értéssel kapcsolatban olvastam valahol, hogy kiváló eszköz arra, hogy bármelyik idiótában felébressze az önbecsülés illúzióját. Amúgy, ha valaki – fogalmazzunk így – az „igazságra” volt kíváncsi, akkor meg ne panaszkodjon, hogy egy ilyen kontár módon összetákolt, kicsinyes, torz és kegyetlen kis pokolban kell élnie. Eljött Hamvas csirihau-inak (lárva, maszk) kora.

Nem ilyen véresen komolyan, humorosabban fogalmaz Viktor Pelevin (akinek gyanús és érthetetlen népszerűsége is a fenti sorokat igazolja):
„– Hogyhogy nem tudják az emberek, hogy üvöltenek a fájdalomtól?
– Honnan tudnák? Az emberek nincsenek tudatában annak, mi történik velük percről percre, mert nem szoktak hozzá, hogy figyeljenek saját magukra. És az újabb és újabb személyiségek nem emlékeznek arra, aki három perccel azelőtt ugyanott szenvedett. (…) Az embernek még teljes magányában is tovább kell játszania ezt az eszelős komédiát, mert a belső világában sincs semmi más, mint azok a szociális implantátumok, amelyekkel gyerekkora óta azonosul, s amelyek gondolatait és érzelmeit irányítják…”
„Tudod, nagyon egyszerű mechanizmuson épül minden, ami szánalmat ébreszt a hullákban. Ha például egy légyfogóra ragadt legyet mutatunk egy hullának, akkor elhányja magát. De ha zeneszó mellett mutatjuk meg neki ugyanezt a légyfogóra ragadt legyet, ráadásul egy pillanatra megéreztetjük vele, hogy ez a légy ő maga, akkor azonnal sírva fakad a saját hullája iránti részvéttől. De másnap agyoncsap tíz legyet. És csak mellékesen mondom, hogy ugyanolyan hullákat, mint amilyen ő maga.”

„– A szarban leledzvén két dolgot csinálhatsz. Először: igyekezhetsz megérteni, hogy miért vagy benne. Másodszor: igyekezhetsz kimászni belőle. Az egyes emberek és egész népek tévedését az jelenti, hogy azt hiszik – ez a két cselekvés valahogy kapcsolatban áll egymással. De ez nem így van. És kimászni a szarból sokkal egyszerűbb, mint megérteni, miért vagy benne.
– Miért?
– Kimászni csak egyszer kell, és aztán el lehet róla feledkezni. De annak megértéséhez, hogy miért vagy benne, egy egész élet kell. Amelyet a szarban is töltesz el.”