2016.05.11. Ahol minden a helyén, ott semmi sincs a helyén
“Mindenük van, pénzük, dancingjük, night club-juk, pezsgőjük, autójuk, befőttjük, szappanjuk. Ambrada óriási előnye, hogy a szart és mézet egzakt módon megkülönböztetik és elválasztják, és az életet méztelenítik. A fondentrens életet ezzel szemben úgy határoznám meg, hogy ötven százalék méz, összekeverve ötven százalék szarral. Ha a modern embert meg kívánom érteni, a többi között annak a teóriának alapján is megtehetném, hogy azt mondom, erőfeszítés a kicsapongásért. Én nem vagyok életpárti és nem hiszem, hogy az élet a legmagasabb érték, mert tudom, gyakran van helyzet, amikor a nagyobb becstelenség fenyeget, az életet fel kell áldozni, és ha az ember nem teszi, magát az életet árulja el. Van az életben az életnél magasabb érték is, és a modern ember elaljasodásának mélypontját ott látom, hogy életéért hajlandó nagyobb bűncselekményt elkövetni, mint amilyet az élet megbír. Élet, mindenáron csak élet, ez a fondentrensek és a csimpalacsánok közös arcvonala. De nem tudom elviselni, ha látom, hogy az ember életét bemocskolja, mert már nem talál nagyobb gyönyört, csak e mocskolódást, a kicsapongásnak ezt a felső fokát. Nem borgiai őrületben és nem napkirályi rafinériával, hanem az idiótizmustól támolyogva. Ez a törvényenkívüliség amelyben a fondentrens él, könnyű és üres, humbug és blöff, ahol a fondentrens él az bűzös hely, hiába komfort és higiéné, porszívók és jégszekrény, mosodák és parfüm, fürdők és tengerpart, hiába és hiába.”
atyafipeca.hu 
A következő sorokat Wass Albert fogalmazta meg:
„Ha kérhetnék az Istentől magam számára valami szépet és nagyot, azt kérném, hogy adjon nekem is egy egyszerű kicsi házat, négy szobával, vadszőlős tornáccal, öreg körtefával. Mohos legyen a teteje, s olyan kicsi legyen, hogy ne férjen el benne izgalom, perpatvar, békétlenség. Csak én s az, akit szeretek…”
Ennél egyszerűbben nem lehet megfogalmazni