2016.05.17.
“Maga az utca, ez az élő pagony, ahol minden pillanat úgy borulhat rám, mint a magnólia, ahol a pillantásom nyomán arcok születnek, amikor néhány lépést előrébb haladok, s a könyökömmel, a szempillámmal és körmömmel gondosan nekifeszülök az üvegfalnak, és kockára teszem az életem.”
atyafipeca.hu 
Hajas Tibor: Virrasztás (részlet)
„Nem könnyű elkezdeni beszélni önmagamhoz, nem könnyű kettéválni, ha ebben csak magamra számíthatok, kimenekíteni, evakuálni az öntudatot egy biztonságosabb helyre, mint ahol most tartózkodik. Legalább egy rövid időre, egy kísérlet erejéig megkockáztatni a lemondást minden támogatásról és mentőkörülményről. Lemondani ruháimról, kedvteléseimről, a falakról, tárgyakról és időpontokról, melyek most körülvesznek. Elvékonyodni puszta hanggá, a képzelet jelenlétévé; elveszíteni mindent, ami ideköt. Mert lesz idő, amikor beszélni nem, csak hallatszani tudok. Amikor ezt a hangot hallani fogom – vagy nem is tudom, minek nevezzem, ami ezt hallani fogja, megszólíthatom-e? – hallani fogod? – ennek a hangnak meg kell nyugtatnia, hogy minden rendben van, van, aki őrködik feletted, figyel és vigyáz rád és reprezentál akkor is, ha te magadtól erre nem volnál képes. Van, ami figyelmeztessen arra: ne hagyd magad megtéveszteni…uram. Ne hagyd magad becsapni.
Ehhez a hanghoz kell visszatérni, ehhez az öntudathoz. Ez a világítótorony, a pozíciólámpa, az irány; ez a mérce, amelyhez szükség esetén még mindig lehet alkalmazkodni. Én ébren vagyok; én virrasztok fölötted, ebben megbízhatsz; nekem nincs más alternatívám. Ez a hang puszta virrasztás, semmi egyéb. Nem lenne, ha nem virrasztana. És ébrenlétem abban merül ki, hogy akár hallod, akár nem, újból és újból megismétlem: Uram – ne engedd magad megtéveszteni.
Ne hagyd megtéveszteni magad, uram.”
http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1017/assisi-szent-ferenc-naphimnusz-hajas-tibor-versek-gondolatok-kepek
http://hvg.hu/kultura/20100419_hajas_tibor_performansz
http://www.balkon.hu/archiv/balkon05_06/02szucs.html