2016.05.22.
Tudom, nem ildomos a “Feldmár-féléket” felemlegetnem, de ezt most minden hibájával, fogyatékosságával, vulgarizmusával együtt érdemes volt megtekintenem. Feldmárról már sokat olvastam, viszont Feldmártól keveset. A minap valaki a “tradicionalista” jelzővel illetett, némelyek pedig odáig merészkedtek, hogy a “jobboldali anarchista” jelzőt próbálták rám tukmálni, de olyanok is akadtak, akik szimplán “lenáciztak”, sőt (horribile dictu) “lezsidóztak”. De hát ilyenek ezek a mások, mintha nem lenne önreflexiójuk, nem lenne kilátásuk és belátásuk. De ne áltassuk, áltassam magunkat, magamat, ugyanis nekik nem is lehet önreflexiójuk, kilátásuk és belátásuk. Kinéznek valahogy, de nem néznek és nézhetnek ki sehová. Se ki, se be.
Ó, micsoda vulgarizmus és blaszfémia ez már megint! Ó, hogy merészeli már megint ilyen élesen és nyíltan és pimasz módon felvetni mindezt?!
Hogy hogyan? Hát csak úgy, hogy éber és felfokozott tapasztalásomból kifolyólag egyre gyakrabban azon kapom magam, hogy már nem tudom nem észrevenni, ahogy -valamiféle bizarr és abszurd módon- kiesik belőletek egy csavar, egy rugó, megint máskor egy lendkerék, vagy csak szimplán feltűnik áttetsző és összehajló kobakotok alatt a szalma, amivel kitömtelek benneteket.
“Az ég és föld nem emberi:
néki a dolgok, mint szalma-kutyák.
A bölcs ember sem emberi:
néki a lények, mint szalma-kutyák.
Az ég és föld közötti tér,
akár a fujtató,
üres és nem szakad be,
mozog és egyre több száll belőle:
kell rá szó, ezernyi;
jobb némán befelé figyelni.”
Szóval most úgy áll a dolog, hogy lenáciztam, lezsidóztam és leanarchistáztam saját magam, saját magam előtt.
Ennyit az önkritika javára, bizonyítván magamnak, hogy nemcsak kilátásom, de belátásom is van. Mégis: zuhanásom nyomán, kitömött “emberek” közt széllel bélelve állok.
Egyébként ez a Feldmár is egy fura figura. Egész jó irányba indul, már majdnem célba ér, de akkor hirtelen megretten, megtorpan, majd kitér és nem meri levonni a logikus és tisztességes következtetést. Nem meri, mert fél. Fél, hogy kimegy a biztos talaj a lába alól és inkább elkezd handabandázni. Az elhagyatottság érve olybá tűnik mindennél erősebb és jaj mi lenne “veletek”, ha légritka térben egyedül maradnátok és felismernétek, hogy nincs kit és mit megváltanotok. Kivéve egyet.
“A szolipszizmusnak a realiveritas-a tulajdonképpen nem bizonyítható, hanem olyasvalami, ami megmutatkozik. Ez a tapasztalás éber tapasztalásából, a saját tapasztalásra való koncentrált rátekintésből következően a megmutatkozó valós igazságok egyike. A szolipszizmus igaz volta megmutatkozik.” László András
atyafipeca.hu 