2016.06.16.
Szeretet. Amit a legjobban meggyaláztak és lealjasítottak. Természetesen merő jó szándéktól és jó akarattól vezérelve. Így lett a szeretetből cunciság. Nyalóka, népszerű gumicukorka, közkedvelt habostorta. Ma már mindenhol jelen van. Tehát: Sehol sincs már jelen igazán. Kilúgozódott a világból. Helyesebb lenne inkább mű-, vagy álszeretetről beszélni. Ahol a “szeretetet” felemlegetik majdhogynem kötelező érvénnyel futni kell. Lehetőleg amilyen messze csak lehet. A “tradicionalista vonalban” mindig is a legmesszebbmenőkig tiszteltem, hogy sosem próbáltak meg kocsonyás géllel nyakon önteni. Sőt, igazából véve ezt szerettem és szeretem benne a mai napig a legjobban. Éppen ezért kicsit megijedtem mikor ez az előadás “felkerült”. Féltem elindítani…. De kellemesen csalódtam. Szép ez az előadás. Nagyon szép. Mondhatni hiánypótló mű az “egyszemélyes tébolydám” közepén.
“Hamvas szívesen idézi a Baderi szemléletet, amely szerint az ősbűn azzal függ össze, hogy az ember kívülről megnézte önmagát. Nem magyarázza meg, hogy miért. Nem ismeri fel, hogy miért. Azért, mert ha kívülről ismerem fel önmagamat, akkor én magamat a létezők egyikének tartom és csak annak tartom.”
atyafipeca.hu 