“Morning” agyfasz

““Morning” agyfasz” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Súlyos szavak és nem „Balázsra” gondolok, ő csak a korszak brand-je. A baj, hogy a „horizontális nyúlványok” ma már csak és csakis azok amik, a ’más’ szintjén legalábbis minden kétséget kizáróan. Nemesebb korokban minden horizontalitás beavatási út lehetett: az utazás (pl. Odüsszeusz), a harc (pl. Hagakure), a művészetek vagy mesterségek… és a család is; az élet minden területét átható – a Tradícióból táplálkozó, tehát végül is Önmagamból fakadó – rítusok ezt szolgálták. A kérdés, hogy „nekem ma mire” van lehetőségem, vagyis inkább erőm, virilitásom a horizontalitások birodalmában… Valahol olvastam azt a sommás nézőpontot, hogy a kolostor falain belül nem kihívás tisztának és ártatlannak maradni, de csináld meg ezt egy kuplerájban. Másképpen: tiszta tudat józanul és tiszta tudat részegen; és az életet élni részegség, de legalábbis erősen tudatmódosító hatású 🙂
    A felsorolt „nyúlványokból” nekem nincs, csak a család, az se régóta… úgyhogy mostanában sokat gondolkozom olyan szimbólumok evilági és ezirányú döntésein, mint Evola, vagy Kaczvinszy és az olyanokén is, mint Guénon és Baranyi Tibor Imre. Habár szellemi tisztánlátásukhoz ezen körülménynek úgy tűnik nincs köze – Ramana Maharsi ezt nagyon szépen megfogalmazza – mégis érdekelne „ők” miért így választottak.

    1. Ezt magam is így gondolom.
      Mostanában sokat figyelem az embereket. Talán sokkal több időt szentelek rájuk, mint annak előtte. A mai átlagcsaládok megjelenése, viselkedése is felér egy kórképpel. Van valami nagyon szomorú abban, ahogy a férfi tolja maga előtt a babakocsit az asszonykával az oldalán. Nem igen lehet szavakban elmondani. Át kell érezni. Rosszabb, mint egy temetés. Az öltözködés, a mozdulatok, a tekintet, a testtartás, a gesztikulálás. Olyan üres az életük. Csak úgy lődörögnek egy-vagy két poronttyal az oldalukon és belebambulnak a világba. A gyerek és a család egy automatizmus lett. Fajfenntartási ösztön, ahogy Evola írja a Szexusban. Ezért írtam korábban a CSOK kapcsán, hogy önmagában véve a számszerű megsokszorozódás semmit sem jelent. Sőt a dolgok mai állása szerint talán még születésszabályozásra is szükség volna.
      Minden bizonnyal nehezebb és embert próbálóbb feladat ma a nagyvilágban talpon maradni, mint elvonultan elvegetálni egy kolostor falai között és ez tiszteletet érdemel.
      Evola azt is írja valahol, hogy egy férfi akkor veszíti el magát végérvényesen, ha családot alapít. Természetesen ezt nem szabad szó szerint venni, de szerintem a többségre sajnos ez vonatkozik. A babakocsis lődörgőkre és a férje, mint papucsra, valamint az apuka, mint haverra és pajtásra bizonyosan igaz.
      (Az én “eszközeim” 71 évvel ezelőtt kivesztek a világból. Lógni lehet cérnaszálon, a semmi ágán. Mást nemigen.
      Minden magasból egy paródia lett. Angol abszurd felsőfokon. “Mindenki” kényszeres önmeghatározási lángban ég. Méghozzá érzelmi alapon. Nietzsche írja, hogy hiúságunk azt diktálja nekünk, hogy éppen azt tartsuk a legnehezebbnek, amit a legjobban szeretünk művelni. Nietzsche nagyvonalú volt, mert lehetne így is: Hiúságunk azt diktálja nekünk, hogy éppen azt tartsuk a legnehezebbnek, ami éppen van. 🙂
      CSAKIS így, CSAKIS úgy…. Cunci lett a világom. “Az emberek” saját rögeszméikbe csavarodnak bele. Talán erre mondják, hogy Kyrie eleison.

      1. Hú, ez a keresztyén(!) videó nagyon nem kellett volna : ) Kétségkívül az „emberek” többsége példa arra hogyan kell a semmitmondó, üres életet hiábavalóságokkal kitölteni, hogyan kell tisztánlátó tettek helyett pótcselekvéssé silányítani bármit. Az „entertainment” vampirikus tudati erői pedig igen jól profitálhatnak a félelem, a bűntudat, a kétségbeesés, vagy a sóvárgás felébresztésén azzal, hogy körmönfont módon varázsolnak a fogyasztók számára úgymond szarból/bármiből aranyat, akik így „értemet adhatnak életüknek” azaz pótcselekvéseiknek, miközben kifarigcsálhatják tudati bálványaikat is. Köszönöm a válaszod.

  2. Hát, szívesen. Itt semmit sem kell megköszönnöd.
    A videó csak úgy jött. Ne gondold, hogy keresgéltem. Már csak ilyenek vannak! 🙂
    Olyan az élet, mint egy mászófal, tele műfogásokkal, mű és álfogódzkodókkal. Az életet meg KELL tölteni, lehetőleg valami olyannal, hogy az szép és boldog legyen.
    “Nem lehetne élni, ha nem tulajdonítanánk jelentőséget annak, aminek semmi jelentősége.”
    Kedves Végvári! Hát nem érzi, hogy Ön minden szempontból egyre jobban és jobban van? 🙂 🙂 🙂
    Semmi értelme Hamvasnak, Guénonnak, Evolának, ha nem boldog! 🙂

    1. Sokkoló megnyilvánulások. Hát pontosan ez a szar díszes lekvárosüvegben eltéve, trendi dizájnú címkével, a Nagy Bolt felső polcán, szépen megvilágítva, aranyáron kínálva 🙂
      De valamivel nem tudok dűlőre jutni; itt is csak Énrólam van szó. A Hagare-ban írja Cunetomo: „Kár, hogy az emberek hanyatlónak tartják ezt a kort, és nem tesznek erőfeszítéseket. Nem a kort kell hibáztatni, hanem a kitartó törekvés hiányát.” És valóban, kit érdekelnek az emberek és torz szellemi implantátumaik, Rajtam kívül tehet-e bárki is bármit valójában.
      Érteni vélem a krízis, a tragédia felismerésének alá nem becsülhető fontosságát, de képes vagyok-e változtatni a horizontalitásokon,végül is az én horizontalitásaimon. Képes lehet-e bárki Rajtam kívül változtatni. Az előkelő akció és diadal a „külvilágon”, vagy a visszavonulás a körülmények elől?

      1. A “mások” alapos tanulmányozása, megfigyelése, szemlélése szerintem fontos, legfőképpen az ember saját viszonylatában. Ez alatt nem azt értem, hogy önmagamat mások által határozzam meg, hanem arra szeretnék csak finoman utalni, hogy ….. 🙂
        Hogy másképp működnek, hogy elütnek, hogy nagymértékben különböznek tőlem. És most nem ízlésbeli, világnézeti, véleménybeli különbözőségekről beszélek, hanem jóval mélyebb felismerésekről, olyanokról, amitől néha végigfut a hideg az ember hátán.
        Szóval előkelő akció(néha) és visszavonulás(gyakran), mert hiábavaló a “másokkal” való foglalatosság. Nem lehet “másokon” segíteni és nem is kell. Társaságban csakis hallgatni érdemes. Hasonszőrűek között méginkább. Talán most is hallgatnom kellett volna. 🙂

        1. Távol álljon tőlem a megértés egalitarizmusában feltűnősködni, pláne bármiféle közös platformra helyezkedni, de kár lett volna hallgatnod! 🙂

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s