2016.07.05. Érzékelhető és valóságos
A Mennyiség Uralma és az Idők Jeleinek első harmada számomra rettenetesen mély víz. Guénon körülményes fogalmazása, oldalakat átívelő összetett mondatai már önmagukban felérnek egy szellemi kihívással. Purusa és prakriti, esszencia és szubsztancia, forma és anyag, partikuláris és univerzális, aktív és passzív, materia signata quantitate, materia prima és materia secunda, kvalifikált tér, egyformaság kontra egység… Cefetül nehéz. Minden milliméterért meg kell küzdeni. Aztán a 8. fejezettől, a “Régi mesterségek és modern ipartól” olyan érthető és egyértelmű lesz, hogy öröm olvasni. Innen érdemes nekifutni az első alkalommal. Azért írom, hogy az első alkalommal, mert ezt a könyvet folyamatosan kell olvasni. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a tradicionalitáson belül szinte minden erre épül. Ez az alap.
“… azt lehet mondani, hogy a valóság bizonyos aspektusai elrejtik magukat azok elől, akik a valóságot profán és materialisztikus szemszögből nézik, és így azok megfigyelésük számára hozzáférhetetlenné válnak; ez nem egy többé-kevésbé festői kifejezésmód – mint ahogy némelyek gondolni szeretnék –, hanem egy tény egyszerű és közvetlen megállapítása…”
“… mindazt, ami az érzékfeletti rendhez tartozott, valótlanként mellőzték. Elegendő megfigyelni, hogy kortársaink -anélkül, hogy elgondolkoznának rajta- a “valóságos” szót minduntalan az “érzékelhető” szinonimájaként használják, és ebből azonnal tudatára ébredhetünk annak, hogy a végső stádiumot már el is érték, vagyis a dolgok szemléletének e módja beépült voltaképpeni természetükbe, hiszen a “valóságos” és az “érzékelhető” azonosítása már a beszéd szintjén is csaknem ösztönössé vált bennük.”
“… ugyanis a modern fizikusok azon erőfeszítésükben, hogy a minőséget a mennyiségre redukálják, egy sajátos logikai tévedés révén elérkeztek ahhoz a ponthoz amikor a kettő összezavarodott, és innen már csak egyetlen lépés volt az a pont, amikor a minőséget már a voltaképpeni “anyagnak” tulajdonították és természetesen ott végezték, hogy minden valóságot az “anyaggal” azonosították, vagyis tulajdonképpen azzal az egyetlen dologgal, amelyet valóságként voltak képesek felismerni: és pontosan ez a lényege annak, amit “materializmusnak” neveznek.”
“Ezután már csak “profán” filozófia és “profán” tudomány létezik, mondhatni az igazi intellektualitás tagadása, a tudás legalacsonyabb szintre korlátozása, a semmiféle princípiumhoz nem kapcsolódó puszta tények empirikus és analitikus tanulmányozása, szétszóródás a lényegtelen részletek meghatározhatatlan sokaságában, a szakadatlanul egymást megdöntő alaptalan és azokra a gyakorlati alkalmazásokra vezető fragmentális hipotézisek felhalmozása, amelyek a modern civilizáció egyetlen tényleges felsőbbrendűségét alkotják, ami azonban megfojtva minden más irányú vizsgálódást, olyan merőben materiális jelleget ad ennek a civilizációnak, amely valóságos szörnyeteggé teszi azt.”
(A Mennyiség Uralma és az Idők Jelei, A Modern Világ Válsága)
“A modern tudomány ebben a tekintetben teljesen alkalmatlan, hiszen empirikusan tapasztalható jelenségekre állít fel elméleteket, melyeket aztán ismét az empíria verifikál – ebben a síkban futja végeláthatatlan köreit, és nem képes elmozdulni Annak az irányába, Ami önmagában hordozza létének okát.” Vukics András
atyafipeca.hu 
Szívemből szóltál! Guénon ezen műve és a “Modern világ válsága” teljesen nélkülözhetetlen alapmű, elképesztően fontos és pontos, húsbavágó, talán különösen az utolsó három fejezet, de mindegyik. A nyugati világ látványos zavarodottsággal, fáklyával világítja a zsákutcába vezető utat, a lemmingek rendíthetetlenségével menetel “A Nagy Paródia avagy a fordított spiritualitás”-ba…
“A helyzet további tisztázása érdekében el kell mondani, hogy itt egy olyan “infernális” eljárásról van szó, amely az “égi” eljárással próbál szembefordulni, és kívülről nézve ténylegesen is megvalósít egyfajta szembefordulást, habár az ilyen látszat csak illuzórikus lehet; és – mint ahogy azt már kimutattuk akkor, amikor arról a hamis spiritualitásról beszéltünk, amelyben azok a lények, akik eljegyezték magukat egyfajta “fordított megvalósítással”, elveszítik magukat – ez az út csakis a tudatos lény totális “dezintegrálódásában” és végső felbomlásában végződhet.”
(René Guénon: “A mennyiség uralma és az idők jelei.” 38. fejezet: “A tradícioellenességtől az ellentradícionalitásig.”)
Még egy színvonalatlan és ártatlannak tűnő turisztikai műsorban is fellelhetőek azok a jelek, melyekről Guénon ír. Guénon tulajdonképpen mindenhol ott van.
Annyit azért hozzátennék, hogy maga Guénon pontosítja, mi a különbség tradíció és tradicionalizmus között, szóval ezt a kifejezést jobb nem használni. Arról már nem is beszélve, hogy a sok süke-bóka szokott valami „tradicionalista” mozgalomról fantáziálni az ál-elitista összeesküvés-elméletekben.
Egyebekben: „A modern világ válsága” után ez *a* krizeológiai alapmű, válságról beszélni ma úgy, hogy A mennyiség uralmát megkerüljük, nem lehet, különben csak üres fecsegés. Évtizedek távlatából is elő-előveszem, mindig fölmerül valami a világ állásában, amiről kiderül, hogy ez alapján értelmezhető, ráadásul gyakorta épp a „profán” vonatkozások. Még úgy is, hogy Guénon konkrétumokat csak nagyon megfontoltan említ. Mint valaki megjegyezte, nem csupán a jelen yuga és manvantara lezárulása, hanem egy egész kalpa kibontakozása megérthető belőle.
Egyébként nagyon jó látni, hogy Guénon munkássága frissítő erővel hatott sok területen (még ha ez sokszor nem is bevallott), magyarul tényleg Vukics munkássága (pl. a belinkelt írás, ill. az azt megelőző, A szétzúzott Physis cserepei), vagy Wolfgang Smith írásai. Ettől függetlenül persze a „közvélemény” szemében a szcientista (ál)mitológia ma is egyet jelent a tudománnyal. Még ún. intelligens emberek se képesek megérteni pl. ezt az egyszerű különbséget. Azt meg, hogy másfajta tudomány is van (volt), mint amit az ún. technikai vívmányok és a felfedezés (sőt a haszonszerzés) hajtanak, egyenesen lehetetlen megértetni.
Akkor bizony vannak elmaradásaim…
Javítva.
Nem ledorongolás akart lenni. 🙂 Nyilván a maga kontextusában lehet róla beszélni, csak Guénon külön fejezetet szentelt a kérdésnek a jelzett műben.
Nem vettem annak. 🙂
Akkor azt hiszem újra kéne olvasnom.
Tradíció és tradicionalizmus.
“A tradícióval való minden visszaélés, így vagy úgy, de ugyanazt a célt szolgálja, kezdve a visszaélés legnépszerűbb formájával, amely a” hagyományt” rokon értelművé teszi a “szokással” és a bevett gyakorlattal, összemosva azt így olyan dolgokkal, amelyek az alsóbb emberi szinteket képviselik…”