2016.07.09. Csak erős idegzetűeknek!
Tegnap ezt bírta valaki mondani a tévében: “Alulról jöttünk, mint a talajvíz és most megcsináltuk.” És az illető büszke volt rá. Arra is, hogy alulról jött, arra meg legfőképpen, hogy megcsinálta. Akár szép és tömör összefoglalása is lehetne ez az elmúlt pár ezer esztendőnek. Egy megcsinált világnak, amiben csak a megfoghatónak és megszagolhatónak van értéke…
Mert nincs fontosabb és előrevalóbb dolog, mint az ÉLETSZÍNVONAL. Kíváncsi lennék, mi lenne a magyarságból, ha jövő hónaptól 600 000-re emelnék a minimálbért. Szóval most már tudjuk, hogy legfontosabb az anyagi jólét. Vajon merre keressük ezek után a szellemi jólétet és a szellemi színvonalat? Mert ez valahogy mindig kimarad az egyébként oly széles és színes repertoárból. Legyen szó CSOK-ról, vagy bármi másról. Elmagyarázhatná nekem valaki egyszer, hogy példának okáért miért lényegesebb mondjuk egy nagycsalád támogatása, mint egy “kiscsaládé”? Hiszen lehetséges, hogy a nagycsaládban nagyban megy a létrontás, míg a kicsiben fellelhető a minőség a számszerűséggel szemben. 1000 hülye jóval kevesebbet ér, mint egyetlen egy normális. 1000 hülye kerülendő. Minél több a hülye, annál kevesebbet ér, nem pedig többet! Mondanám, hogy napjainkra megtestesült egy ellenhierarchia, amiben a méltatlanok kerültek felülre, míg az arra érdemesek alul helyezkednek el, de ez így nem felelne meg a valóságnak, ugyanis alul már ugyanaz van, ami felül, hiszen ők már alulról törtek fel, de feltörésük, áttörésük vertikumokat semmi esetre sem érinthet, mivel lényegiségük a garancia erre. Tegnap a fél délutánt azzal töltöttem, hogy embereket szemléltem a sétálóutcában. Kerestem az egyenes gerincet és a nyílt, szúrós tekintetet. Férfiben és nőben egyaránt. Tompa és mélabús arcok, megtört hátak, zavaros szemek, gnómszerű alkatok mindenfelé. Még egy sudráért is mit nem adtam volna! De nem jött velem szemben… Világ proletárjai! Egyesüljetek!
Azonban egy vigaszom még maradt: Az idők végén -mondják(om)- a kezdet(em) visszatér és az Igazságból -a sötétség ellenére- egy apró fénysugár sem fog elveszni. A világ feletti Világ minden aljasság és létrontás és torz szellemi implantátumaim ellenére is érintetlen marad. “Vincit Omnia Veritas.”
(Mindezt lejegyezte az “utókor” számára: egy sudra, akit bilincsei egykoron megtámasztottak. Egy sudra. De nem a sok közül!)
“…szent dal csengését
majd a szent csendet
káoszban fogant
újjászült rendet
játékot, harcot
s a végén békét
tó mélyén alvó
tündérek képét
lelkek sebére
hófehér tépést
tenni az Isten
felé pár lépést…”
atyafipeca.hu 
Pancsaka-pancsolós Csanda-lakótelep 🙂
Igen.
Azért a figyelmeztetést hiányolom a három videó elől, hogy “csak erős idegzetűeknek ajánljuk!”.
Pótolva.
Már késő kedves Atyafi! Idegrendszerem az Izaurának való gyűjtés óta nem tapasztalt károsodást szenvedett el. Feleségem ijedten tárcsázta a mentőket amikor kijelentettem hogy mától én vagyok IV.Napóleon és a 321. választókörzetben kikiáltom a Nagy Francia Forradalmat. Egyben megbántam legnagyobb ballépésemet, hogy 1956 december 15.-én ide születtem.
Azért köszönöm a pótlást azok nevében is, akik ennek következtében elkerülik az engem ért idegi csapást!
Üdv Mklós
“… . Ezt nevezi a hindu hagyomány csandalának, kaszton kívülinek. Csak az ösztön szavára hallgat, az illemmel nem törődik, a tisztasággal, az erkölcsi érintetlenséggel szintén nem, a szokásokat, az udvariasságot nem tiszteli. Elragadtatja magát, indulatos, alacsony vágyak rabságában él, s ezért még csak szégyent sem érez, testi vágyait kiéli, sőt még kérkedik is azzal, hogy gátlásai nincsenek, szennyes szavakat, durva és bárdolatlan hangot használ.
Ezt az embert nem az értékek rendje ítéli arra, hogy a szakrális közösségnek tagja ne lehessen. Ez az ember maga helyezi magát törvényen kívül. Nem azért tisztátalan, mert ezt valamely törvénykönyv önkényesen így állapította meg, hanem azért, mert ez az ember a tisztátalanságban van otthon, oda való, ez a világhelye és ott érzi magát jól.
Csak egyszer születik, az anyagban, s ezzel tökéletesen meg is van elégedve, és a magasabb rendbe való fölemelkedés vágya benne fel sem ébred. A szellem magasrendűségéről sejtelme sincs, és ha róla hall, hitetlenül áll, vagy gúnyolódik. Életének magas célja a bő táplálkozás és a hosszú alvás, mint a kutyának. Ezért volt az őskorban jelképe a tisztátalan és szégyentelen állat: a kutya.” – Hamvas Béla
A demokrácia súlyos legitimitás deficitje:
Fentebb Hamvas a csandalák bő táplálkozásáról beszélt. Az alábbi idézet pedig egy ellenpélda: milyen az, mikor az alul lévő a helyén van. Az organikus rendben, a hierarchiában. A történet két szereplője Anton Bruckner, a híres zeneszerző és I. Ferenc József császár:
“A történet szerint Bruckner a császári udvarnál Bad Ischlben vendégeskedett (ez életrajzilag is bizonyítható), amikor, egy lakoma alkalmával, a császár úgy gondolta, megtréfálja egy kicsit a jó étvágyáról híres mestert. Egyre-másra érkeztek a finomabbnál finomabb étkek, míg végül a zeneszerzőből kiszakadt: „No, a legjobb akarattal sem fér belém akár egy falattal is több!”
A király csak erre a pillanatra várt, és egy intésére a szolgák máris letették Bruckner elébe legkedvesebb ételét: egy kacsasültet. Ő csak szusszantott egyet és a fél kacsát elpusztította.
Így szólt a király: „Hát hiszen azt mondta, kedves mesterem, hogy egy falatot se bír már!”
„Úgy van ez,” – felelte Bruckner – „mint felségeddel és a Stephansdommal.”
Meghökkent az udvar. Egyesek már attól féltek, az udvari beszédben járatlan, paraszti származású zeneszerző még valami felségsértőt talál mondani. De hamar megmagyarázta:
„Bármennyire tele legyen is a dóm, felségednek mindig jut hely benne.”” – regnumportal
“Ha a törvénytelenség győz, a hű hitvesből szajha lesz, ha szajha lesz a hű hitves, korcs kasztkeveredés terem. Családot és családirtót pokolra zúz e zűrzavar, halotti áldozat híján mennyből lehullnak őseink. Családirtók e gaztette, mely kasztot kaszttal elkever, szétrombolja a nemzettség s a család szent kötelmeit. Márpedig ott, hol elsorvad a szent szokás, az emberek pokolra buknak – így tartják, Lelkek Ura, a régiek.” (A Magasztos szózata. Bhagavad-Gítá. Ford.: Vekerdi József – Lakatos István).
A sok filozófiai hozzászólás között csak annyit mondanék: nincs olyan, hogy alulról jött! Nem alulról jött, hanem alul van, csak úgy gondolja, hogy emelkedik. Pedig éppen, hogy stagnál, ott egész mélyen.
Ahogyan a nagynéném mondta egyszer valakire, aki azt találta mondani, hogy a nulláról kezdte: a nulláról kezdte, és ott is maradt.
Ha a kutyagumit felrakják a polcra rögtön lekvárnak képzeli magát. 🙂
Képzeli magát… 🙂
Hadd képzelje! 🙂