SURSUM VIVERE

2016.07.10.

“Az is nyilvánvaló, hogy Evola, amikor az árjaság kérdését társadalmi és történeti szempontokra is kiélezi, akkor ezzel csak a lényeg megértését igyekszik elősegíteni. Nem volt a huszadik században még egy olyan szintű gondolkodó, mint Evola. Rá nem vonatkoztathatjuk, hogy Buddha tana hozzáférhetetlen az „okosoknak”, mivel Ő a Felébredés Tanát érti, a Tant jól interpretálja. Mindezeket azonban a félreértés elkerülése érdekében tisztázni kellett.

Összefoglalva tehát a lényeget: e tanulmány nem azt akarja sugallni, hogy nincs különbség ember és ember között, vagy hogy minden ember eleve egyenlő, mert ez a tétel már a világi szinten is rögtön megcáfolódik, hanem azt, hogy mindenkiben, aki tud önnön tudatiságáról, abban lehetőségként van egy olyan szint vagy pont, amelynek elérésekor, aktuálissá tételekor minden – negatív értelemben vett – megkülönböztetés megszűnik. Ez az a pont, ahonnan a tudati lét fakad, s ennek megvalósításakor valósul meg az Ősi Egyenlőség és szabadság. Ezt a buddhizmus „felébredési lényegiségnek” nevezi, és azt tanítja, hogy aki minden lényben és a lét minden elemében látja ezt, az Felébredett, az Megérkezett, az Megszabadult.

E felé a pont felé kell közelítenünk.

Ha valaki újonnan nem születendik, nem láthatja az Istennek országát.”

(László András)