2016.07.10.
“Az is nyilvánvaló, hogy Evola, amikor az árjaság kérdését társadalmi és történeti szempontokra is kiélezi, akkor ezzel csak a lényeg megértését igyekszik elősegíteni. Nem volt a huszadik században még egy olyan szintű gondolkodó, mint Evola. Rá nem vonatkoztathatjuk, hogy Buddha tana hozzáférhetetlen az „okosoknak”, mivel Ő a Felébredés Tanát érti, a Tant jól interpretálja. Mindezeket azonban a félreértés elkerülése érdekében tisztázni kellett.
Összefoglalva tehát a lényeget: e tanulmány nem azt akarja sugallni, hogy nincs különbség ember és ember között, vagy hogy minden ember eleve egyenlő, mert ez a tétel már a világi szinten is rögtön megcáfolódik, hanem azt, hogy mindenkiben, aki tud önnön tudatiságáról, abban lehetőségként van egy olyan szint vagy pont, amelynek elérésekor, aktuálissá tételekor minden – negatív értelemben vett – megkülönböztetés megszűnik. Ez az a pont, ahonnan a tudati lét fakad, s ennek megvalósításakor valósul meg az Ősi Egyenlőség és szabadság. Ezt a buddhizmus „felébredési lényegiségnek” nevezi, és azt tanítja, hogy aki minden lényben és a lét minden elemében látja ezt, az Felébredett, az Megérkezett, az Megszabadult.
E felé a pont felé kell közelítenünk.
Ha valaki újonnan nem születendik, nem láthatja az Istennek országát.”
(László András)
“Egyébiránt pedig gondold meg: egy mélyen vallásos ember, ha igazán mélyen vallásos lenne, lehetne pacificista? Nyilvánvalóan nem, hogy a buddhista pacificizmusról, mint abszurditásról ne is szóljunk. Hiszen a földi állapotok mélyen szanszárai volta egyáltalán hol érinthetné azt, amire egy ilyen ember törekszik?! A békének kétségtelenül létre kell jönnie, csakhogy nem mindegy, hogy az a béke a sötétség győzelme vagy a fény győzelme után jön létre. De a béke mindenáron való megvalósítására törekedni – ez teljesen szanszárai. A szanszárában abszolút béke?! Ráadásul mindenáron?! A fény győzelme a szanszárából való kiemelkedés lehetőségét kínálja, ha a fény győzelmét követi a béke. De a mindenáron való béke – ez mindenképpen elvetendő.”
(“Sursum vivere”, Buji Ferenc interjúja László Andrással)