2016.07.22.
“Az idő gyorsulása és a tér zsugorodása az életben előre haladva az ember elemi tapasztalata. A gyermekkor szinte mérhetetlen hosszúságú nyarai és egy kis szoba mindenhez elegendő térként való átélése idővel fokozatosan elenyészik. Az idő egyre rohamosabban gyorsul s szinte elfogyasztja a körülötte levő teret. Az élet végére egy év szinte egy pillanat alatt telik el, s a külső tér szinte elfogy az ember szemei elől…”
“Az ember szellemi öntudatában végül a világ mintegy bensőségessé válik: tudatosul benne a lét, végleg felismertté válhat, hogy a lét tudati lét…”
“Naiv realizmus azt gondolni, hogy amikor az ember meghal, pontosabban, amikor én meghalok, a világ megmarad utánam. Úgy vélni: minden megy tovább, s csak én esek ki a világ folyásából: naivitás…”
(Baranyi Tibor Imre: Memento Mori (Részlet a Magyar Hüperión VI. számából)
atyafipeca.hu 