2016.07.23.
“A metafizikai önmegvalósítás esetében nem erről van szó. Megvalósítani annyi, mint megteremteni. Ebből a szempontból teljesen érdektelen, hogy már meg vagyok teremtve; teljesen érdektelen, hogy önmagamat már itt találom a világban, mintegy adottságként a világba vetve (ez a heideggeri Geworfenheit értelme), ha egyszer nem önmagamat teremtve és létesítve találom meg magamat a világban, ha egyszer úgy élem meg, mintha nem én teremtettem volna. Ha pedig nem én teremtettem, akkor más teremtette: a heteron. A heteron pedig a fel nem ismert auton: a más, a fel nem ismert önmagam. Az auton felismerése a heteron-ban a heteron megszűnéséhez vezet. Ehhez viszont nélkülözhetetlen egy olyan világszemléletnek, egy olyan létszemléletnek a kialakítása, amely nemcsak létszemléletként áll fenn, hanem létszemléletként működik is. Itt nem elég csak azt a sztatikus aszpektust érvényesíteni, amit a „szemléletʺ szó fejez ki; elengedhetetlen egy dinamikus aszpektus megléte is, vagyis az, hogy a szemlélésben mindig ilyen vagyok, így szemlélek, így nézek. Tehát nemcsak nézet, hanem nézés, nemcsak világnézet, hanem világnézés; nemcsak struktúra és keret, hanem élő folyamat.”
Forrás: oshagyomany.vidya.hu/OH02/OH02.pdfp
Nyaranta olykor végignyúlsz a réten,
Az égre bámulsz, és fejed fölött
A forró lég, mint bölcső ringatózik,
S egyszerre furcsa sejtelem fog el:
A bölcső meghasadt, s a résen át
A másvilág hidege, mint egy
Jégtű zuhan a föld felé, feléd…
(Tarkovszkij)
Az egyik legalapvetőbb megfogalmazás, különösen a kifordítottságról mondottak miatt, a saját kicsinység, „porszem-volt” kihangsúlyozása járványszerű, mintha a filozófia magas foka lenne azt kinyilvánítani, hogy „az ember”, „a föld” „csak egy porszem” „az univerzumban”.
http://oshagyomany.vidya.hu/OH02/OH0201.html
Igen. Ezt már többször érintettük, érintettem. Az ember csak egy kis köröm alatti piszok a végtelenül nagy és egyre csak táguló világegyetem valamelyik legutolsó sarkában.
És mi erre a járványszerűen terjedő szlogenre a szintén járványszerűen terjedő felelet?
“Az a dolgunk, hogy JÓL érezzük magunkat a világban. Isten azért teremtette a világot, hogy az ember otthon legyen benne.” 🙂
Minden állítás kényelmes állítás. Minden felelet lakályos válasz. Különben a szarnak nem lenne joga ahhoz, hogy nyaraljon.
https://wwwtyoutube.com/watch?v=ssCPLXOmw48
Ahogyan az egoizms esetén sem önmagam, hanem a bennem lévő MÁS az önző, úgy nem önmagam, hanem a MÁS akarja “jól érezni magát”. Persze ez a közönséges “jól érzés” sem egyéb, mint heteron “önérvényesítése”. Témává, ösztönzéssé teszi magát, hogy az ember átélhesse azt az édeskés elragadtatást, azt az álságos konfliktusmentességet, a kellemet, amit csak a nihil elementáris szívóereje tud ébreszteni. Röviden fogalmazva: a heteron sikeres ellenregulációja a lelki térben.
Baranyi Tibor Imrét idézve (némi kiegészítéssel):
A közönséges ember kimondatlan vágya, hogy egy trópusi szigeten, pálmafák alatt, két csajjal jeges koktélt szivornyázzon, majd egy 8-as BMW-vel elkocsikázzon a közeli légkondícionált plázába, hogy egy kifogyhatatlan bankkártya segítségével tegye teljessé “jólétét”.
Előszeretettel fizet be “kényeztető hétvégékre”, thai-masszázsra, kéjesen szarja össze magát a bungee jumpingozás alkalmával, majd a nap végén a strandon még lecsúszik egy gigantikus zárt csúszdán, hogy a “WC-n lehúzott ürülék” érzése teljes legyen.