2016.07.24.
Ma egy remekre szabottat, egy hamisítatlant és igazat olvastam Batiszkáf tollából. Kurta kis írás. Egyszerű, mégis elsőrangú. Nyári olvasmánynak, ha nem is ajánlott, de egyszerűen kötelező és kihagyhatatlan! 😉
“Tisztességtelen az az író, amelyik nem akarja kétségbeesésbe kergetni az olvasóját; hiszen az igazi irodalom lényege pont az, hogy minden elképzelhető módon megsebezze az embert, aki máskülönben, még kimondani is szörnyű, ép volna és boldog, kis gyáva sunnyogó, ahogy Kosztolányi fogalmaz, aki azzal az autista bizalommal tekintene a dolgokra, hogy azok valamiképpen tényleg léteznek, és csak úgy fickándozna a belőlük sugárzó hamis biztonságban; aki úgy emelné le a gabonapelyhet a szupermarket polcáról és gyömöszölné be a ruháit a mosógépbe és figyelné angyali türelemmel a tükörben, ahogy vágják a haját, hogy nem töltené el az emberi kondíció tarthatatlanságának és nevetségességének kínzó tudata; aki úgy végezné be nyomorult evilági tengődését, hogy egyszer se tette föl a kérdést magában, mégis mi a fene szükség volt az összes levegővételre.”
“A boldogság útszéli szemét,
szedhet eleget, ki lenyujtja kezét,
az érlelő kínt kell megérdemelni.”
http://batiszkaf.blog.hu/2016/07/18/megmagyarazhatatlan_jelensegek
atyafipeca.hu 
Kórkép a téma margójára:
A minap egy portálon, amely elvileg “jobboldali” lenne (bár ez manapság már szinte semmi nem jelent) egy hozzászóló a katolikus egyházra tett lesajnáló megjegyzést, mire én javasoltam neki, hogy mélyedjen el a katolicizmus nagy gondolkozóinak műveiben. Az illető kért tőlem idézetet, hogy annak esetleges meggyőző ereje révén el tudja majd dönteni, hogy érdemes-e vele foglalkoznia. Nem írtam ki idézetet egy könyvből sem, ehelyett belinkeltem Meister Eckhart Tizenöt német beszéd című könyvét. Számon is kérte, hogy nem tettem eleget kérésének, “de ha már” Eckhartnál tartunk, ő ennél az Eckhartnál maradna, s belinkelte a kis kobold képét (Eckhart, a Tolle).
Nos, azon lendüljünk is túl, hogy “de ha már Eckhart” barátunk is az asszociációk vasmarkában senyved, arra a megjegyzésemre, miszerint szíve joga (bár “jog” helyett valami egészen más hozatta meg vele e “bölcs” döntést) a választás, de nem azonos súlycsoport a kettő, ő cinikusan hozzátette, hogy valóban nem azonos súlycsoport, szemernyi kétséget sem hagyva afelől, melyiket helyezi magasabb polcra.
A megkülönböztetés képességéhez elemi előfeltétel a két létező beható ismerete, főleg egy Eckhart Mester kapcsán, ami nyilvánvalóan hiányzott a delikvensnél.
A cukormázzal vastagon bevont kis “iGAZSÁG”morzsákat viszont már könnyen lenyeli (lenyeletik vele) a modern ember.
Ui.: A Batiszkáf-írás kapcsán néztem utána az Oravecz-jelenségnek, eleddig csak botorkáltam a homályban, nem ismertem e nagy írónőt. Azt hittem, már sokat tudok a modern világról, de Oravecz műveinek már a címe rádöbbentett, hogy mégsem tudok eleget, és a lejtő legalja is messze van még.