2016.07.24. A félreértések elkerülése végett…
A blogon közzétett előadásokról, hanganyagokról, írásokról és különféle értekezésekről nem áll módomban másokkal hosszú, privát levelezésekbe bocsátkozni, mint ahogyan nem áll módomban “másokon segíteni” sem. A hibásan és pontatlanul értelmezett szolipszisztikus létszemléletből fakadó esetleges defektusokért és nem várt következményekért felelősséget nem vállalok már csak azért sem, mert a szolipszizmus igaz volta nem a véget nem érő körmondatokban és dialógusokban mutatkozik meg, hanem, mint már azt oly sokan elmondták előttem: az elmélyedésben, a csendben és az egyedüllétben. Továbbá nem áll módomban olyan kommenteket közzétenni, melyek a magyar helyesírás szabályainak a legcsekélyebb mértékben(!) sem tesznek eleget vagy éppen eleget tesznek, azonban a sorokban megbúvó lényegi minőségtelenség lényegtelenné teszi azokat egy magasabb lényegiség szempontjából nézve. Mindezek mellett nem áll módomban olyan Olvasók által beküldött linkek és videók leközlésére, melyek a New Age irányvonalával hozhatók bármiféle összefüggésbe. A “szeressük egymást gyerekek”, “a tegyük jobbá a világot közösen”, “a szeretet és a béke csodálatos hatalma”, “az együtt jobb”, a “valósítsd meg önmagad most”, “a minél többen, annál jobban” jellegű szlogenek és az ehhez a sodorvonalhoz kapcsolható irányultságok csakis a “cunci” kategóriában kaphatnak helyet, mint holmi egykönyvű és ostoba huncutságok. Mindezek mellett fontos kihangsúlyozni azon járványszerűen terjedő szemlélet (korszellem áztatta) gyengeelméjű mivoltát, miszerint az “istenadta nép” nemsokára olyan tudatosságra fog szert tenni, ami gyökeresen változtatja majd meg a dolgok mostani állását, hogy a világ ismét jobbá és szebbé legyen. Ezt csak azért írom, mert az ehhez a szemlélethez kapcsolható hozzászólások és küldemények sem fognak a blogon teret kapni, mint ahogyan azok sem, melyek a végső megoldást az olcsó népi-nacionalizmusban vélik felfedezni, holmi vulgáris “cigányozás”, “arabozás”, “zsidózás” kíséretében. Végezetül pedig hadd legyen szabad kitérnem olyanfajta botor kérdések feltevésére, felvetésére, melyekre nem adható megfelelő és kielégítő válasz, ugyanis egy oktondi módon feltett kérdést nem lehet megfelelően megválaszolni. A jó válasz előfeltétele: a jó kérdés.
Természetesen a fentiekkel szemben örömmel veszek minden olyan megnyilvánulást, ami mögött valamiféle magasabb minőség sejthető. Örvendek a kevés beszédnek, szeretem a csekély számú látogatót és előnyben részesítem azon emberek társaságát, akik szótlanul is képesek létezni. Sőt, kedvemre vannak azok, akik annál jobban létezőnek érzik magukat, minél kevésbé beszédesek, minél inkább hallgatagok. Végezetül még csak annyit, hogy a szó szoros értelmében nem is segíthetünk egymáson, másokon. Magunkon viszont annál inkább. Szóval kár lenne ezt a blogot tükör gyanánt, visszaigazolásként, önmegnyugtatásként, önigazolásként forgatni. Ez nem holmi légzsákos és komfortos Volvo. Ez nem való “mindenkinek”. Úgyhogy menekülj még nem késő! Itt anyátlan és apátlan leszel és olyan légritka térben fogod találni magad, hogy majd belepusztulsz. De van akinek a “majd belepusztulsz” már elég a lélekzéshez.
ui: A blogon fellelhető bejegyzéseket mindenki szabadon tanulmányozhatja SAJÁT MINŐSÉGE, vagy éppen MINŐSÉGTELENSÉGE függvényében. Az AtyafiPeca korlátozás nélkül olvasható és megszorítások, valamint retorziók nélkül elhagyható. Szabadon “nem olvasható”, a kedvencek közül gördülékenyen kitörölhető, örökre mellőzhető!
atyafipeca.hu 
Tiszteletem!
Elgondolkodom,hogy ilyen hozzáállással minek egyáltalán blogot vezetni? Ha jól tudom,az aki blogol egy “közösségi” tevékenységet folytat,kommunikál vica-versa.Az blogol,akinek szüksége van a társaságra,érezni akarja,hogy van és hogy vannak,akiket érdekelnek a gondolatai.Személyes megjegyzésem annyi,hogy aki szereti a magányt a csendet és az elmélyedést,az nem nagyon kommunikál kifele,hanem szépen,ahogy a csillag megy az égen befele fordul és befele néz.Ezért számomra ez a közlemény eléggé paradox jellegű.Aki blogol,és főleg akkor ha a blog témája mondjuk nem a káposztás cvekedli,hanem valami “metafizikai-izé”,akkor számítson arra,hogy kérdéseket fog kapni,hogy kritika is fogja érni,illetve az általa közölt gondolatoknak lesz utóhatása,hogy közhellyel éljek,mint a vízbe dobott kőnek.A legegyszerűbb magyarázat persze mindig az,hogy van,amit nem lehet megmagyarázni és ez tényleg egy nagy Jolly-Joker a metafizikai és egyéb szellemi tanítások, magyarázatok terén:)
Tisztelt Arnold!
Én a fentiekben érthetően és világosan fogalmaztam. Az Ön hozzászólása éppen engem igazol, hiszen ha szigorú és következetes szeretnék lenni Önnel és legfőképpen önmagammal, akkor az Ön kommentje -a bejegyzés tartalmát figyelembe véve- meg sem jelenhetett volna. Egyetlen egy dolog miatt ment át csak a rostán: korlenyomat gyanánt.
“Természetesen a fentiekkel szemben örömmel veszek minden olyan megnyilvánulást, ami mögött valamiféle magasabb minőség sejthető.” Ez a mondat felett valószínűleg ellankadt a figyelme.
Nem kedvelem azokat az embereket, akik közhelyeket hangoztatva érvelnek. Fogalmam sincs, hogy milyen a jó blogger és magasról teszek a közösségi tevékenységekre és azon ámokfutó félnótásokra, akik mások hátizsákjába bekérezkedve szeretnének hegyet mászni. Ha Ön körülnéz a blogon, akkor meg kell, hogy lepődjön, hiszen vannak szép számmal hozzászólások, méghozzá olyan emberek tollából, akik jól kérdeznek és még jobb meglátások birtokában vannak. Azonban ez korántsem jelenti azt, hogy egy kis szűk rétegre (minőség) korlátlanul ráengedjem a minőségtelen és agyatlan tömeget, a mennyiséget. Itt nem fog feltörni a vox populi vasökle.
Jelen blognak “a célja”, hogy az arra érdemesek kapjanak egy kezdeti gyújtást. Egy apró impulzust. Egy fonalat a kézbe a sötét labirintusban. Nekem nem célom “MÁSOK” útbaigazítása, a másokkal való bratyizás, diskurálás, csevegés. A legkevésbé sem érdekel, hogy ki merre veszi ezután az irányt. Nem vagyok mentor, nem vagyok guru, nem vagyok segélyszolgálatos. Mindenki boldoguljon minősége szerint. Nem gondolnám, hogy az embereket istápolnom kéne. Mert nem kell és nem lehet bizonyos embereken segíteni. Másféle szempontból pedig senkin sem lehet segíteni. Egyet kivéve. 🙂
Kérem erre már ne válaszoljon, mert csak időpocsékolás volna, hiszen…
Vigasztalja Önt annak a tudata, hogy szabadságában áll a blog minden bejegyzésének a tanulmányozása, amit szintén szabadon megvitathat saját magával, vagy akár Farkas Márton Tamással és Puzsér Róberttel. Ha már ők a kedvencei.
Tisztelettel:
Személyemet érintően még korai lenne bármi biztosat mondani.
Még egyszer átolvastam amit írtál Gyógyegér!Aztán bevillant a reflexszerű válasz,mert intuitívan bevilantál a sorok mögül és megláttam az arcod : Az anyád kib…. hórihorgas pi… te ..szkalap!!! Pedig tényleg küzdöttem,hogy ne írjam,le.
Ezt szintén csak kórlenyomat gyanánt engedélyeztem.
Na ilyen az, amikor a nép fia elkezd szabadon kommentálni. Természetesen mindenféle helyesírás megléte nélkül, hiszen NEKI ehhez is joga van. Ecce homo!
Mindenesetre köszönöm Nagy Arnoldnak, hogy ilyen remek kórképpel szolgált és nem adott mást csak mi lényege. Azt hiszem ennél szebb visszaigazolás és bizonyíték nem is kell ezen bejegyzés mondandójához.
Végre egy olyan blog, ahol nem a minőség menekül a mennyiség elől. Nem csoda, hogy napjainkban minden normális ember visszahúzódik, elhallgattatja hangját a tömegember térnyerése miatt. A cenzúra helyénvaló dolog!
Míg a modernizmus “kedvesség-mosoly-elfogadás” kritériuma mögött abszolút értelemben békétlenség, addig a tradícionalitás őszinteség-becsület kritériuma mögött, abszolút értelemben békesség képezi az alapállást.
Első lépés: Fuss végig egy írást lehetőleg úgy, hogy ne érts belőle egy szót se. Természetesen vannak, akiknek nem kell erre törekedniük, hiszen semmiből nem értenek semmit sem.
Második lépés: Állíts olyat, amit a másik nem állított és várj arra, hogy megpróbálja megcáfolni a képtelenségedet.
Harmadik lépés: Anyázz szaporán és önérzetesen! 🙂
Ebben a méltatlan játékban “mi” nem fogunk részt venni. A méltatlan játék legyen azoké, akik méltóak rá. A méltatlanoké.
Egy pöttyet meglepődtem azon, hogyan válthat ki ilyen reakciót valakiből az, ha egy privát platformon a tulaj határokat szab a dolgoknak. Ez kicsit olyan, mintha valaki azt mondaná, hogy a k**** a****at, mert nem engedem be sáros bakanccsal a nappalimba….
Azért engem még egy dolog izgatna a blog jövőbeli tartalmát illetően, mert általában engem találnak meg ezzel a kérdéssel (és előre elnézést kérek érte), de: peca lesz még valaha az Atyafipecán? 😀
Lesz. 🙂
A blog nem feltétlenül „közösségi”. Egyszerűen csak ez a legevidensebb internetes formátum manapság, ha az ember nem akar vagy tud nekiállni hegeszteni egy saját formátumot. Nem kell feltétlenül személyesnek se lennie. Nekem is van olyan „blogom”, ami „technikaibb” jellegű, öt éve hozzá se nyúltam, de a mai napig hiányt tölt be annak a néhány embernek, aki erre keres rá a neten, így hát marad.
A legnagyobb probléma, hogy az ún. „közösségi oldalakon” már mondhatni egy nemzedék fölnőtt (egy másik meg azon öregedett meg, szóval ne csak a fiatalokat „szidjuk”). Ahhoz vannak szokva, hogy előbb ugatnak, mert hát minden már egy kézi készüléken is olvasható és ott a „komment”, és csak azután gondolkodnak – ha egyáltalán. Az egyik említett dologgal, a helyesírás hiányával se az a probléma, hogy „szegény magyar nyelv”, hiszen a helyesírás is csak ún. „közmegegyezés”. A probléma inkább az, hogy mire utal, ha valaki majdhogynem központozás nélkül képes leírni valamit (vagy kedvencem: minden mondat végén három pont), és úgy teszi közzé, hogy saját maga se olvasta vissza. Az összeszedetlenség írásban jobban kiütközik.
És ez így van jól. Nem menthet meg senki sem önmagunktól minket, csak Ön-Magunk.
Ott van, megragadtad, a Tiéd. A kezedben van. Felszínre hoztad és kristálytisztán látod és tudod és érzed minden porcikáddal, hogy ez az, ami. Kétségtelenül, megkérdőjezhetetlenül.
És elköveted a halálos bűnt, mikor akár a legjobb barátod tanácsára hallgatva ellendíted magadtól, mondván útszéli szemét, zavaros kacat. Hiszen: “minden relatív!” Ismerős ugye?
Felismerése másoknak nem lehet. Tudom, ezen a szinten kimondva blaszfémia, de kimondom. Ennek ellenére minden “másokból” fakadó nemértés is belőlem fakad. És a kör bezárul.
Pontosabban fogalmazva: Nem menthet meg senki sem önmagamtól, csakis Ön-Magam.
E vad kirohanásnak a gyökere valahol a modern ember lelkületében, egész benső alapállásában keresendő. Ezen belül is van egy dolog (nyilván van több is), amelyet nem tűr, nem tudja elviselni, a puszta gondolatától is irtózik, izzad, dührohamot kap, habzik a szája, ha erről hall, ez pedig az exkluzivitás, az elit mibenléte. Az ilyen egyed képtelen feldolgozni, ha olyan élmény éri, amikor egy társaságba nem lehet csak úgy belépni; ha oda nem léphet be MINDENKI; ha a belépésnek kritériumai vannak; ha a belépővel szemben vannak bizonyos elvárások; ha valamit teljesíteni kell ahhoz, hogy oda az illető beléphessen. Ha a belépés nem jár mindenkinek, de mindenekelőtt neki, alanyi jogon, akkor azt arculcsapásként éli meg, mert az egész olyan vérlázító módon antidemokratikus és kirekesztő. Szinte süt az ilyen exkluzív csoportokból az önelégültség és a sznobizmus. Miért nem léphetek be én, ÉN?!
A mai ember alapállapota az, hogy ha nem ért valamit, akkor soha nem néz magába, soha nem keresi önmagában a hibát, hanem mindig a másik fél (szerző, író, gondolkozó) stb. a hibás, aki nem képes úgy fogalmazni, úgy beszélni, úgy eljárni, úgy egzisztálni, hogy azt ÉN is értsem.
Manapság jellemző, hogy aki egy kicsit is választékosan fogalmaz, beszél, nem használja a proli konyhanyelvet, a szinte a konyhanyelvet is alulmúló modern szlenget, az megkapja a sznob jelzőt.
A régi korok embere, akiben az egó még nem nőtt hegyméretűre, mint ma, a legutolsó ostoba modern emberben is, az esetek nagy hányadában tudta, hogy hol húzódik önnön értésének és szellemi horizontjának a határa, s ami ezen a határon túl helyezkedik el, azzal szemben a méltóságteljes elfogadás és csendes tartózkodás álláspontjára helyezkedjen. A modern kor, többek között, azért elviselhetetlen (jól értve a dolgot), mert a legutolsó csandála is legfelülre akar kerülni és lármázva vindikál magának illegitim pozíciót.
Valahol talán érinti, amit írtál:
“A modern mentalitás tehát, mint kiderült, sem a titkot nem viseli el, sem semmiféle óvatosságra nem képes; mivel nem tudja miért van szükség ezekre, csak olyan “privilégiumokat” lát bennük, amelyek feltételezése szerint valakinek az érdekeit leplezik, és a magasrendűség egyetlen formáját sem képes elviselni. Aki esetleg azzal a magyarázattal állna elő, hogy e privilégiumok a létezők voltaképpeni természetében gyökereznek, azt csak az idejét pazarolná, mert hiszen éppen ez az, amit az “egalitarizmus” oly makacsul tagad. A modern mentalitás nemcsak egyszerűen büszke arra -természetesen bármiféle megalapozottság nélkül-, hogy kizárólag racionális tudománya és filozófiája elnyomta, vagy ami ugyanaz, “mindenki számára elérhetővé tette” a “misztériumot”, hanem a “misztériumtól” való irtózásában egészen addig megy, hogy azt még a “hétköznapi életnek” nevezett területre is kiterjeszti.”
https://atyafipeca.wordpress.com/2015/04/12/rene-guenon-a-titoktartassal-szembeni-gyulolet/