2016.08.08.
“A hiúság nem a hiúságban bukik meg, hanem egy fokkal mélyebben. A tükör megmarad. Mindig a maszkot mutatja és fogja mutatni. És aki a tükörbe néz, mindig azt fogja látni, amit lát. Ez a világrendben levő irtózatos irónia: hagyja, hogy a dolgok és az emberek azok legyenek, amik, és mindenki azt a sorsot élje, amit választ. Nem figyelmeztet és nem javít. Súlyosabbat tesz: meghagy mindenkit abban a helyzetben, amelyben nem veszi észre, mikor tűnik el lába alól a talaj. Az ember nem a hiúságban bukik meg, hanem a maga iránt elfoglalt álláspont valódiságában. Nem abban, amire vonatkozik, hanem eggyel mélyebben: nem abban válik hamissá, amit szemtől szembe lát és látni vél, hanem abban, hogy minek tartja azt, amit lát. Ezért arra, hogy az ember hiú, sohasem fog rájönni hiúságból. Aki azt mondja, nem vagyok hiú, saját hiúságát nem is érintette, csak letakarta, vagyis hazudott. És ez az ember nem hiúságában lepleződik le és inog meg, mert a világ hagyja, hogy tovább is a tükörbe nézzen annyit és úgy, ahogy akar, és hogy hazudjon. A világ a maszkot az emberről sohasem szedi le. A maszkkal együtt kell összetörnie, a maszkban és a maszkon kell megsemmisülnie. Az összetörés nem a maszkot éri, hanem azt, ami a maszk mögött van: az igazat. Mert az igaz választotta a hazugságot.”
A Hamvas idézethez:
„Az érzéki megnyilvánulás tehát külsővé válás és tükröződés, az egyetlen lét kivetülése a sokszínű különbözőségbe, mint ilyen azonban feltételezi a megismerést, amelyben éppen a megismert tárgy tükörkép-volta és az alanyi tudatosság mindent magában foglaló önazonossága tárul fel. A tükör szimbóluma a különbözőség és az egység e sajátos dinamizmusát jeleníti meg. Ilyen értelemben azt lehetne mondani, hogy az érzéki valóság jelenségeit, minőségeit és benső törvényeit – túl az összefüggések felszínes megragadásán és regisztrálásán – az átélő szubjektum meg tudná érteni, vagyis a megismerés fényével tökéletesen át tudná hatni, amennyiben az érzéki minőségekben felismerné valódi Önmaga képmásait, saját egyetemes tudati létének modalitásait és tartamait. E felismerésben egyúttal az érzéki világ teljességének tudati természete – a tudati folyamatokban élő elevensége – is feltárulna.
A tükröződés hasonlata ugyanakkor az érzéki megnyilvánulás és megismerés ambivalens természetére is rámutat. A tükör ugyanis éppen azt nem tudja megjeleníteni, ami a szemlélő lényegéhez tartozik, vagyis saját szemlélő-tudatosságát és immanens alanyi jelenlétét. Hasonlóképpen, a valóság lényege, az én-öntudat immanenciája, amelyen keresztül a tudati-lét abszolút centruma megnyilvánul, nem jelenhet meg az érzékek tükrében. (…)
Más szavakkal az álom mint álom nem engedi meg, hogy kétségbe vonja realitását. Ugyanez jellemzi az ébrenléti állapotot is: képtelen kétségbe vonni annak a világnak a realitását, amelyet akkor lát, amikor ébren van.”
(Laki Zoltán: Az érzékek igazsága; innen:http://www.arsnaturae.hu/folyoirat_5-8/laki_erzekek_igazsaga)
Ez egy igen jó írás.
A hiúság csak emberi bűn, noha valóban útálatos(sá teszi viselőjét). Itt, ez esetben másról van szó. Mert lehet hiú egy valódi pápa is(pl: Borgia), sőt, talán sejtheti is, hogy hiú, de amikor kell, mert bennső meggyőződése szerint kell, akkor pápa, és pápaként funkcionál, Krisztusi hatalmával él és cselekszik, és olyannak mutatkozik, mint egy valódi pápa, tehát ha kell, sőt, ha csak lehet, áldást oszt, és nem autogrammot, vagy üdvözlőkártyát, netán önarcképeket. Ezzel szemben a Pusztító hiú is, ugyanakkor ha akarna sem tudna Krisztusi hatalommal élni, mert nincs neki, nem fölszentelt, nem valódi pap. A katolicizmusból alapból adódik egy konzervatív attitűd, egy normális beállítottság. Lehet a pápa bűnös szenvedélyek hódolója, lehet parázna-, mint kéjsóvár szoknyabolond, de az asszonyok szerelmese, mint Salamon király, nem pedig a szodómia pártolója és pártfogója. És mint Isten, aki féltékeny Isten az ő nyájára, nem toleráns a pogánysággal, és hamis vallások, agresszív szekták híveivel szemben. Az Antikrisztus szolgáltatja ki azokat az ellenségnek, akiknek nem pásztora, de megtévesztéseivel azok mégis leborulnak előtte.
Ezek fogadok, hogy nem szelfiznek, hanem képesek Jacques Hammel lefejezését visszanézni.