Beérik

“Beérik” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Nietzsche pedig így:
    „Mélabús boldogság, hogy ezeknek a kis utcáknak, igényeknek, hangoknak a zűrzavarában élhetek: mennyi élvezet, türelmetlenség, vágy, mennyi szomjas élet és életittasság bukkan itt fényre minden pillanatban! És mégis, mily hamar elcsöndesülnek e zajongók, élők, életre szomjazók! Mind mögött ott az árnya, sötét útitársa! Mintha mindig a végső pillanatot élnék egy kivándorlóhajó indulása előtt: több a mondanivalójuk egymásnak, mint bármikor, szorongat a perc, a sok lármán túl türelmetlenül vár az óceán és sivár csöndje – oly mohó, oly biztos a zsákmányában! És mindenki, mindenki azt hiszi, hogy ami eddig volt, az semmi vagy kevés, a közeli jövő a minden: s ezért ez a sietség, ez a kiabálás, ez az egymást túlharsogás és egymás rászedése! Mindenki első akar lenni ebben a jövőben – és mégis, az egyetlen, ami biztos és mindenki számára közös ebben a jövőben, az csak a halál, a halál csendje! Milyen furcsa, hogy ennek az egyetlen bizonyosságnak és közös sorsnak jóformán semmi hatalma sincs az embereken, és ők a lehető legtávolabb vannak attól, hogy a halál testvérének érezzék magukat! Boldoggá tesz, ha látom, hogy emberek egyáltalán nem akarnak a halálgondolatról gondolkozni! Szeretnék valamivel hozzájárulni ahhoz, hogy még százszor gondolkodásra méltóbbá tegyem számukra az életgondolatot.”

  2. Cioran és Nietzsche… Megmutatják a könyörtelen valóságot, de képtelenek elindulni felfelé. Nietzsche emberfeletti embere tulajdonképpen emberalatti emberré válik a bilincsei nélkül, önmaga bírájaként, ahol a levegő ritka és fagyos. A “sápadt bűnöző” esete itt fokozottan igaz. Lsd. Meglovagolni a tigrist.
    Legy”ünk” őszinték önmagunkkal szemben. Ki van előrébb? Az ember, aki öntudatlanul, vidáman zabálja a sört és a virslit, vagy az ember, aki ráébred a világ hiábavalóságára, akit megérint a transzcendencia dimenziója, de nem tud vele mit kezdeni, vagy csak elvéti a célt. “Ki” van “előrébb”?
    Az igazán nagy veszély mindig azokra leselkedik, akikbe szorult valami felülről. Erre Nietzsche “esete” is kiváló példa.

    1. Legy”ünk” őszinték, a “ki van előrébb” itt irreleváns, a pragmatikus, tehát jutalomorientált, tehát megvezetett gondolkodás sajátja: rögeszme, mely az emberi létállapot és annak minden történését pozitív-negatív előjellel akarja ellátni. 🙂
      “Res, non verba”, vagy ahogy a Mahábháratában: “Élj a tettben, a kötelesség művében!”. Amúgy Nietzsche után szabadon, szépek azok az általmenők akikre nagy veszély leselkedik, még ha el is vétik a célt. 🙂
      Egy helyütt egyébként Nietzsche hivatkozik Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok című művének első részére,melyben Alexandrosz és Julius Caesar életét írja le a szerző azon határhelyzetek tükrében, melyek során tettben, szóban személyiségük megnyilatkozni kényszerült, így felfedve valódi kvalitásaikat és tévedéseiket. Kíváló és érdekes módon könnyen elérhető mű, mely példaként szolgál a bilincsek nélküli, önmaga bírájaként – ha nem is tévedés nélkül – élő Emberről.
      Amúgy a transzcendencia által megérintett, és a létezés káprázat és játék voltára ráébredt ember kétségkívül nehezebb helyzetben találja magát, mint sör és virslipusztító társai.

        1. Én nem tudok mást szembesíteni, csak magamat Önmagammal. 🙂
          Éppen ezért a köszönetnyilvánítástól eltekinthetünk. 🙂

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s