Julius Evola: Meglovagolni a tigrist (részlet)

Veszélyes vizeken.

Talán nem fognak rám neheztelni e “töredék” miatt, de ha mégis, akkor a “helyzettelen@hotmail.com” címen ezen bejegyzés az illetékesek által letiltható. Azért mertem előhozakodni vele, mert már sokszor érintettük ezt a “kényes” témát, legfőképpen pedig azért, mert erre a területre lépve az eltévelyedés, az önámítás és az önbecsapás veszélye szinte határtalan. Aki teheti hallgassa meg hozzá Virág László: Tigrislovaglás c. előadását, melyre sajnos a napokban lakat került, de talán nem reménytelen vállalkozás a tulajdonosnál kopogtatva kulcsot kérni hozzá.  

http://www.persica.hu/

https://moly.hu/julius-evola-meglovagolni-a-tigrist

“Kirillovnak, a szabad embernek kinyílik a szeme: “Nem akarok hinni. Tudom, hogy nincs Isten és nem is lehet.” Ebből akkor ez következik: “Ha Isten nincs és van Isten… Képtelenség és a logikai következetesség hiánya felismerni, hogy nincs Isten, és ugyanakkor nem felismerni, hogy Istenné lettünk, mert másként nem maradna  más hátra, mint, hogy megöljük magunkat.”

Figyelmen kívül hagyhatjuk az öngyilkosságot, Kirillov értelmes őrültségének a rögeszméjét, és egyszerűen összeroppanásról, széteséséről, az értelmetlenségben való elveszésről beszélhetünk. Ezzel a szituációval szemben születik meg a félelem és az aggodalom: “Olyan, mint amikor egy nyomorúságban élő, miután megkapta az örökségét, megrémülne, és nem merné rátenni a kezét, mert túl jelentéktelennek érezné magát ahhoz, hogy birtokolja.”

Semmi sem jellemzi jobban a döntő próbán való elbukást, a nihilista tapasztalat negatív kimenetelét, mint az az érzés, amelyet Sartre következő megfogalmazása fejez ki: “Arra vagyunk kárhoztatva, hogy szabadok legyünk.” Az ember magáévá teszi az abszolút szabadságot;de ezt a szabadságot csak kárhozatként tudja megélni. A metafizikai szorongás ennek a kiegészítője.”

“Ne félj a pokoltól, ne reménykedj a Mennyországban.”

“Aminek lennie kellene, az nincs; ami van, az az, aminek nem kellene lennie.”