Chaos

Az árnyak légiói.

“Boldogok a halottak! És háromszor szerencsétlenek, akik őrületükben nem átállanak nemzeni! Boldogok az önmegtartóztatók! Boldogok az ivartalanítottak! Még azok is boldogok, akik többre tartják a paráznaságot a termékenységeknél! Mert ezekben a mai időkben a családapák meg családanyák a bűnösök, nem pedig az önkielégítők és a szodomiták: az utóbbiak csak önmagukat teszik tönkre, az előbbiek viszont – azzal, hogy megsokszorozzák az éhes szájakat – az egész világot.”

“A pusztulásra ítélt tömegnek nincs, soha nem is lesz öntudata, az öntudat ugyanis elkülöníti egymástól az embereket, az emberek azonban épp az öntudat elől menekülve tömörülnek nyájba, a pusztulásra ítélt tömeg valójában a menekülés útja, a tömeg megannyi elvetélt magány metszéspontja, a tömeg mindig bűnös, ezért is helyénvaló bűnhődése, és hulltában azokat az elfajzott korcsokat is magával rántja, akik alkotják. A rossznak a számokban rejlik az eszköze, az ember a számok miatt szaporodik, pedig minél több az ember, annál kisebb az értéke, az ember soha nem tud elég ritka lenni ahhoz, hogy emberségét megőrizze. Valójában a tömegek fognak minket elveszejteni, a tömeg sodor minket magával a mértéktelenség meg az inkoherencia szakadékába, az üdvözülés meg a tömeg homlokegyenest ellentétes fogalmak, bármi történjék is, nem üdvözülhetünk, már csak azért sem, mert megszámlálhatatlanul nagy számban létezünk, és ha néhányan el is különülnek a tömegtől, akkor sem tudnak a világ sorsán változtatni, mindössze annyi adatik meg nekik, hogy láthatják, merre vonulnak a többiek – nemhiába fognak kétségbeesni, még a süketeknél és vakoknál is jobban, amikor szembesülnek azzal az arctalan örvénnyel, amely felé egyenletes ütemben és feltartóztathatatlanul közeledik az alvajárók emberóceánja.”

“(…) az irgalom maga a téboly, és szégyen azokra nézve, akikkel szemben gyakorolják, sokkal jobb azonnal véget vetni az életünknek, semhogy az irgalom áldozatává legyünk (…)

Körülöttem a téboly, a tudatlanság és az ostobaság verseng a hazugsággal meg a számítással (…)

A kárhozatra született tömeg a káosz szüleménye, e tömeg a káoszból jött, és oda is tér vissza, halálát nem kell megkönnyezni, mert ezt a tömeget árnyak légiói alkotják, márpedig az elvetélt árnyak csak látszatéletet élnek a kétértelműség ölén (…)

(…) a katasztrófa az egyetlen iskola, amely felnyitja a jobb sorsra méltatlanok szemét, minthogy ostobaságuknál és őröltségüknél fogva fogva úgysem értenének meg más tanulságot. Az alvajárókat nem lehet látóvá változtatni, aki születésétől fogva vak, az sohase fog rácsodálkozni a fényre; egyik alaptörvénye a társadalmi rendnek, hogy nem lehet megváltoztatni a kárhozatra születő embertömeget, amely csak az örökös nemzésben tud vigaszt találni (…)

Ha a tompaságban, amelyben élünk, mégis elfogna minket a rémület, a firkászok semmitől sem riadnak vissza, hogy eloszlassák félelmeinket.”