2016.08.29. “Közös ügy”, mindenféle jobbikos, mi oroszlánok…
“Isten éltesse az Oroszlánokat!
Ezekben a hetekben mi, Oroszlánok ünnepeljük a születésnapunkat. Isten éltessen minden magyar Oroszlánt! És Isten éltessen benneteket is, mindenféle csillagzatú jobbikosok és leendő jobbikosok, akik a következő két évben velem együtt fogtok oroszlánként küzdeni a kormányváltásért!”
“Ez a világ végérvényesen elveszett.” (László András)
Na, nem mintha a Jobbiktól vártam volna a “megoldást”.
(Egy éber rák, aki sosem ünnepelte még a születésnapját és akinek csápjai oly kifinomultak, hogy száz tengeri mérföld távolságból is képes megérezni, hogy mikor hozza oszlásban lévő oroszlán tetemét az áramlat. Természetesen az oszlásban lévő oroszlán előfeltétele az Oroszlán, nem pedig egy “közhírré tétetik replika”, úgyhogy én igazán nagyvonalú és elnéző voltam a jelzős szerkezet terén. Tudom, ez most nem használ a közös ügyünknek -horribile dictu többesszám-, de már a “közös ügy” is egy kibékíthetetlen paradoxon.)
“De az égben alighanem van egy minta annak a szeme előtt, aki ezt meg akarja látni, s a maga bensejét a látottak szerint megszervezni. Az mellékes, hogy van-e valahol, vagy lesz-e: mindenesetre csak ennek az államnak az ügyeit intézheti, másét semmi esetre sem.”
Platón: Az állam
“Hátat fordítottál a kormányzóknak, amikor láttad, hogy mit neveztek kormányzásnak: a köznéppel való üzletelést és lepaktálást… Minden képmutatás közül számomra ez tűnt a legrosszabbnak: hogy azok is, akik parancsoltak, a szolgák erényeit utánozták.”
Nietzsche
“Az emberek élete általában a középszerű kondicionalitásokon bukik meg, s nem a legnegatívabb kondicionalitásokon ezek ellen ugyanis mindenki valamilyen mértékben védekezik. A középszerű kondicionalitásokkal szemben az emberek többsége tehetetlen: noha azok nem elég rosszak, hogy fellázadjanak, ahhoz már elég rosszak, hogy megakadályozzák a szellemi kibontakozást.” (L.A.)
atyafipeca.hu 
Kár érte, volt egy rövid időintervallum, amikor bíztam abban és benne, hogy jobboldali értékek bevihetők a mai magyar politikai pöcegödörbe, amibe még bele is hánytak (Baranyi Tibor Imre hasonlata.) Persze amit egy ilyen pöcegödörbe belevisznek, az ott nyomtalanul eltűnik és a gödör szennyes tartalma megmérgezi. A fordított alkímia itt is működik.
A halálos beteget lekapcsolták a lélegeztetőről, a doktorok hazamentek.
Érték csakis egy dologba vihető be. Önmagamba.
A demokrácia a megvezetett tömegeken nyugszik. Aki elfogadja a cinkelt lapokat, maga is cinkelt lapokkal játszik. Cinkelt lapokkal akar valamit lassítani, amit inkább gyorsítani kéne. Aki nem nyit a nép felé, az nem kap szavazatot. Aki a nép felé nyit az elismeri és jóváhagyja hogy …
Nem is kell tovább ragozni.
Dehogy kár érte. Értem kár. 🙂 Igaz, én meg nem vagyok lekapcsolható semmiféle lélegeztetőgépről.
http://mandiner.hu/cikk/20150731_vona_gabor_megmutatta_tetkojat_a_borsnak
CUKISÁGKAMPÁNY
A Jobbik alól sok támasz kidőlt mostanáig, vélhetően még ez (a mostani oroszlán „királykodás”) sem az utolsó a sorban. Ez a jelenség sokkal többről szól (kellő önvizsgálat esetén kellene, hogy szóljon) ezen az oldalon. Mert mi a helyzet azokkal a Jobbik kötődésű ideológusokkal, akik itt rendszeresen felületet kapnak/kaptak, akik mindig is tudták, hogy a Jobbbik egy jobboldali köntösbe öltöztetett baloldali bázisú párt kétes jellemű vezetőkkel? Ezek az ideológusok miért adták nevüket mostanáig ehhez a játékhoz? Pénzért? Ismertségért? Igaz mesterekről, tanítókról van szó? (Mert a történtek, a fellelhető támogatói/támogatottsági bázis, és a kinyilatkoztatások mintha az ellentmondásokat és nem a rendet igazolnák.) Meg kell tisztítani tőlük a tanításaikat? Ha megpróbáljuk megtisztítani, mi marad, marad-e igazán igaz?
Marad.
Feltétlenül marad.
Nem kell túlzottan nagy hangsúlyt fektetni “másokra”.
Szenvtelenül tudomásul kell venni, mint Evola sarokvasa, ami akkor is szilárd marad, ha az ajtót becsapják.
Sok a félreértés, pedig ők maguk, akik állítólag a „nevüket adták”, már elmondták – nem is egyszer –, hogy egészen mások a szempontok. Hadd linkeljem be pl. az alábbit, mert a kellő tömörséggel erről beszél.
Amit hiányolnak, az mind ott van. Sőt, már régen ezelőtt is ott volt, mikor még a Jobbik gondolatban sem létezett.
De ha csak az elméleti oldalát is képviseljük, tehát amit László András ultrajobboldaliság címszó alatt fejtett ki, évtizedek távlatából már mindenki számára érthető kéne legyen, hogy miért is volt (van és lesz) „szükséges” ezt kifejteni. Idézőjelben, mert nyilván nem a hasznosság vagy valamiféle prozelita kényszer jegyében értem. Már annak idején is lehetett olyasmivel találkozni, hogy „Guénont olvasok, de baloldali érzelmű vagyok” – amit persze, szó se essék, lehet és dicsérendő is, de pontosan ennyi: olvas, vagyis egy mukkot se értett meg az olvasottakból. Bele lehet gondolni, milyen agyamentségek lennének mostanra jelen az aktuálpolitikai aktuál-palettán, ha a „jobboldali érzelműek” sem lennének rendbe téve. Mert lényegében erről van szó, lásd ismét a fenti előadást. Az orientáció és a jobboldaliság nem egyenlő azzal, hogy ugyanúgy elmegyek szavazni, csak én a legjobboldalibbnak kikiáltott pártra szavazok. Póriasan: Nem azért kell olvasni Evolát, „mer’ Vona aszonta.”
Egy idézettel zárva: „Népszerűtlen eszméket fejtegetünk, mert természetüknél fogva csak az lehet népszerű, ami az egyesek hiúságának tömjénez.” (gr. Dessewffy Aurél)
(Ui.: igen, az ilyen-olyan „érzelmű” is „cunci”.)
Igazából véve Vona csak úgy kormányozhat, ha menyiségre tör. Nem is kell tovább ragozni. A Jobboldali fiatalok kézikönyve mellé ajánlhatta volna A mennyiség uralmát is a cserkészcsapatának.
Na, de hogy lehet valakiből KORMÁNYZÓ ilyen cunci fészbukos posztok mellett? Milyen kormányzó az, akinek népszerűnek kell lennie? És győz a mennyiség a minőség felett…
Köszönöm a linket. Meg is hallgatom.
Én mindenféleképpen az oroszlánra szavaznék, ha ezzel a szavazati joggal Isten felruházott volna, de ki ez a “puppet” a szavazatom tárgy a megett?