Avagy a felfokozott válságtudat.
Egy fűz alatt olvastam el. Nem, ez most nem Thomas Mann, Kertész Imre és Joseph Heller humanizmusa. Ez most más. Ez A káosz breviáriuma egy hamisítatlan és kíméletlen zsidó (talán még le szabad írni büntetlenül eme szót) tollából. Tudom, már hallom is, már érzem is, hogy “milyen jól megmondta” és “milyen igaza van” és “mindennek a tömeg az oka”, de ne felejtse el a Kedves Olvasó, hogy Ön is a tömeghez tartozik, sőt mi több, bizonyos szempontból egyszemélyben maga a tömeg. Tehát a könyv, jelen esetben A káosz breviáriuma nem neki, nekik és nekünk, és nem is róla, róluk, és rólunk, hanem egyenesen nekem és rólam szól. Sajnos Albert Caraco létszemlélete -legnagyobb sajnálatomra- nélkülözi az extremo-szubjektív idealizmust és olyan hiú ábrándokba látja a megoldást, mint példának okáért a nőuralom, de a megfelelő korrekciókat elvégezhetjük, elvégezhetem magam is. Szóval a semmi ágán mégis csak muszáj lesz talpon maradni és a negatív nihilizmus előjelét valahogyan pozitívra (+) cserélni. Mindezek mellett A káosz breviáriuma egy remek és őszinte olvasmány, de azt már az Olvasóra bíznám, hogy miként kovácsol belőle a maga számára ugródeszkát.
“Amivel én élek, az a ti halálotok volna.”
http://www.atlantiszkiado.hu/konyv.php?ID_konyvek=16314
“Mindannyian magányosan halunk meg, és egész lényünkkel -a legtöbb ember képtelen elfogadni ezt az igazságot, az emberek java része csak átalussza az életet, és rettegve várja az ébredést, vagyis a halál pillanatát. A halálra való felkészülés egyik módja az egyedüllét, de ezt az átlag sohase lesz hajlandó belátni, holott másképpen lehetetlenség eljutni a kíméletlen őszinteségig, mert az őszinteség a magány jutalma…”
“Orvosolhatatlan nyomorúságunkban -ha akarjuk, ha nem- ott tévelygünk az abszurd labirintusában, ahonnét csak holtan juthatunk ki, mert egy a sorsunk: az örök szaporodás, amelynek egyetlen célja, hogy mi is ottvesszünk a megszámlálhatatlan sokaságban…”
“Mi már itt vagyunk a pokol fenekén, és csak a között választhatunk, hogy a kínok kínját elszenvedő kárhozottak legyünk-e, vagy az előbbiekre gyötrelmes kínokat zúdító ördögök…”
“Az alvajárókat nem lehet látóvá változtatni, aki születésétől fogva vak, az sohase fog rácsodálkozni a fényre; egyik alaptörvénye a társadalmi rendnek, hogy nem lehet megváltani a kárhozatra születő embertömeget, amely csak az örökös nemzésben tud vigaszt találni, csak hogy egyre sokasodjon és szakadatlanul szaporítsa az áldozatra szántak millióit…”
“A kárhozatra született tömeg a káosz szüleménye, e tömeg a káoszból jött és oda is fog visszatérni, halálát nem kell megkönnyezni, mert ezt a tömeget árnyak légiói alkotják, márpedig az elvetélt árnyak csak látszatéletet élnek a kétértelműség ölén: nekik szánták, vigaszul a hitványságukért, a vallásokat, amelyek csak hitványságukat konzerválták…”
“Divatba jött volna egyáltalán a kommunikáció szó, ha nem volna probléma az emberi együtt gondolkodás?…”
“Az értelmiség csak játszani, az egyház pedig csak hazudni tud, mást nem, egyiknek sem jut eszébe, hogy újragondolja a világot, egyik sem siet a segítségünkre, hogy megszondázza az evidenciát, az értelmiséget meg a papságot kizárólag a karrier érdekli és méltán csodálhatjuk, hogy a két fél mennyi gonddal és igyekezettel kíméli egymást, hogy mennyi gonddal és igyekezettel próbálja tiszteletben tartani a látszatot…”
“A katasztrófa szükségszerű, a katasztrófa kívánatos, a katasztrófa legitim, a katasztrófa a gondviselés ajándéka…”
“Egy gyógyírja van a nyomorúságnak: a legszegényebbek ivartalanítása, mindössze az a baj, hogy a halál rendje, mármint a kufároké meg a papoké, még azt sem engedni, hogy egyáltalán beszéljünk erről…”
“Mi azt szeretnénk, ha szavukon fognák a moralistákat, és ha egy napon majd büntetendő cselekmény lesz a termékenység, fel fogunk lépni ez ellen a bűn ellen, elvetve a család státuszát…”
“A Múzsák már elhagyták a Földet, és a szépművészetek már több emberöltő óta halottak, a csalók szabadon garázdálkodhatnak, soha ilyen hihetetlen garázdálkodást még nem látott a világ mindössze az a baj, hogy akik szót emelnek ezek ellen a csalók ellen, semmi mással nem állnak elő, csak banalitásokkal…”
“A városaink -megannyi lázálom, és ezekben a városokban úgy élünk, mint a termeszek, minden új épület elkeserít a rútságával, már nem tudunk sem templomot, sem palotát, sem síremléket, sem díszteret, sem amfiteátrumot építeni. Minden lépésnél valami szörnyűségbe akad a tekintet, zaj szaggatja a dobhártyát, bűz ingerli a szaglást -elannyira hogy nemsokára fel kell tennünk a kérdést: a rend ugyan mire jó?”
“Hiába teszünk meg tízezer mérföldet, egyetlen lépéssel sem jutunk előbbre, a világ egyre egyformább, mivel a különböző nemzetek között mindössze annyi a különbség, hogy az egyikben kisebb, a másikban nagyobb a nyomorúság. Ilyen körülmények között meg mire jó az utazás? Mire jó a környezetváltás? (…) A börtön kapuja bezárult, innen csak a halál menthet ki minket…”
“Gyűlöljük a rovaroktól hemzsegő világot, mert hazudnak, akik azt állítják, hogy ezek a rovarok -emberek, a pusztulásra ítélt tömeg ugyanis sohasem volt része az emberiségnek, ez a tömeg csak a kárhozottak sokasága, és ugyan mióta felebarátom egy spermából lett automata? Mert ha nekem felebarátom egy spermából lett automata, akkor inkább senkit sem tekintek felebarátomnak, és kutya kötelességemnek tartom, hogy semmiben sem hasonlítsak rá. Az irgalom csak csalás, mindenki esküdt ellenségem, aki irgalmat prédikál, annál is inkább, mivel az irgalom sem menti meg a világot, amelyet egyre csak falnak és ürülékükkel szennyeznek a rajta nyüzsgő rovarok. Ezektől a rovaroktól minden segítséget meg kell tagadni, nem szabad gyógyítani az őket tizedelő betegségeket, minél többen pusztulnak, annál jobb nekik, legalább nem kell saját kezünkkel lemészárolnunk őket…”
“Ma kell lesújtani azokra, akik holnap sújtanának le ránk, ez a játékszabály, és akik ma könyörögve kérlelnek minket, maholnap már büntetni fognak, amiért megfeledkeztünk róla…”
“Végül odajutunk, hogy egymást fogjuk felfalni, és a spirituális vezetők sem fognak a barbárságból kimaradni; ha eddig istenevők voltunk, most emberevők leszünk, legfeljebb eggyel több lesz a beteljesült jóslatok száma…”
“… árvák vagyunk, ezt kell valahogy felfognunk, azt, hogy saját erőből kell nagykorúvá lennünk, saját erőből kell felmondanunk az engedelmességet azoknak, akik tévútra vezettek minket, és feláldozni mindazokat, akik szakadéknak visznek bennünket; üdvözíteni nem fog minket senki, nekünk magunknak kell önmagunkat megmentenünk…”
“… mert maga az üdvözülés is értelmét veszti, ha embermilliárdok tartanak rá igényt…”
“Azok a mi legádázabb ellenségeink, akik a reményt erősítik bennünk, akik fényes és boldog jövővel áltatnak minket, olyan jövővel, amelyben béke lesz és amelyben lesz munka, amelyben minden problémánk meg lesz oldva, minden vágyunk ki lesz elégítve….”
“A játszma elveszett, a kárhozatra való tömeg minden olyat leránt a maga szintjére, ami önmaga fölé emelné, úgy gravitál, hogy még azokat az elemeket is magával sodorja, amelyekkel elbizakodottságunk felruházza érdemtelenségét, és velük együtt néha minket is magával ragad…”
“Visszatérni a forráshoz, ez a mi legfontosabb teendőnk, máskülönben az embernek vége. Ezért foglalkozik az a pár gondolkodó, aki még méltó erre az elnevezésre ontológiával meg etimológiával, és törekszik arra, hogy a metafizikát visszahelyezze jogaiba, míg a divattal mindig lépést tartó szűk látókörű elmék csak másodrendű részletkérdésekkel, azaz a társadalmi jelenségek megfigyelésével vannak elfoglalva. Mert a társadalom teljesen érdektelen, a társadalom csak üres forma, amelyet a kárhozatra született tömeg tölt meg tartalommal, a társadalom csak a spermából lett alvajárók megvetésre méltó összevisszasága, amely nem méltó rá, hogy felkeltse a filozófus érdeklődését…”
“Boldogok a halottak! És háromszor is szerencsétlenek, akik őrületükben nem átallanak nemzeni! Boldogok az önmegtartóztatók! Boldogok az ivartalanítottak! Még azok is boldogok, akik többre tartják a paráznaságot a termékenységnél! Mert ezekben a mai időkben a családapák meg családanyák a bűnösök, nem pedig az önkielégítők meg a szodomiták: az utóbbiak csak önmagukat teszik tönkre, az előbbiek viszont -azzal, hogy megsokszorozzák az éhes szájakat- az egész világot…”
atyafipeca.hu 