Készen kapott kellékek.
“Az ember társas állat.”
“Az ember társas lény.”
“Az ember közösségi lény.”
“Az embernek szüksége van a közösségekre.”
“Az ember emberek között érzi jól magát.”
“Nem élmény az élmény, ha nincs kivel megosztani.”
Számomra mind közül a legszembetűnőbb “az ember társas állat” szlogen, melyben fokozottan vannak jelen a kor “szellemességei”.
“Távolságot tartva a létezőktől, magunkat nem másban ismerjük fel, s nem érezzük magunkat sem felette, sem azonosságban, sem alávetve másoknak. A lények itt lent a világban egyedül vannak, törvény, kiút és megbocsátás nélkül – pusztán erejükbe vagy gyengeségükbe öltözve: hegycsúcsok, sziklák, homok. Ez az életszemlélet első megszabadítása. Emelkedj felül a testvériség eszméjének ragályán, a „szeretek” és a „szeretve vagyok” érzésén, az összetartozás, azonosság és kötődés vágyán. Ezektől tisztítsd meg magad. Egy bizonyos ponton túl nem kötődsz senkihez, sem a vérség, sem a megtagadás, sem a szülőföld, sem a sors összefonódása okán. Csak azzal érzed Magad együvé tartozónak, aki ugyanazon az úton jár, mint Te – azon, amely nem az emberek útja és nem törődik az emberek útjával.” Evola
atyafipeca.hu 