Szellemben megszületni azt jelenti, megszületni az egyetlen Igazban és Valóban, a Végtelenben és Abszolútban.
E születés csak ebből vagy abból a megnyilatkozott formából történhet; ez nem jelenti, hogy szellemileg minden mást kizárva egyetlen formába záródjunk – egyáltalán nem ajánlatos ez a miénkhez hasonló korban, különböző vallási szférák szinte kényszerű közeledésekor. Módszerünkben szinkretizmus nélkül egyetlen úthoz kell ragaszkodnunk, de a más hagyományokkal szembeni szellemi nyitottság segíthet megvilágítani önnön vallásunk számos aspektusát.
Ma, a végső elsötétülés korában a világot szörnyűségesen elanyagiasító emberiség egyre inkább bezárul e materializációba, de Isten lenyomata mégsem tűnt el az emberből: aki bármilyen rettentően eltorzult, mégis Isten „képe” maradt. A veleszületett kegyelemből képes az emberi lét bukott állapotából fölemelkedni; a vallás segítségével – hogyha a vallás az marad, aminek lennie kell –, s az ember újra föllelheti az elveszett paradicsomot szíve mélységeiben, ahova az Éden szinte el van temetve. Ott születhet újjá a Szellemben: „Isten országában, mely bennetek van.”
Ezt is szívesen ajánlom nemrég jelent meg:
http://www.napkut.hu/konyveink/koenyvfesztival-2016/leo-schaya-szellemi-szueletes-detail
Leo Schaya: Szellemi születés
Szellemben megszületni azt jelenti, megszületni az egyetlen Igazban és Valóban, a Végtelenben és Abszolútban.
E születés csak ebből vagy abból a megnyilatkozott formából történhet; ez nem jelenti, hogy szellemileg minden mást kizárva egyetlen formába záródjunk – egyáltalán nem ajánlatos ez a miénkhez hasonló korban, különböző vallási szférák szinte kényszerű közeledésekor. Módszerünkben szinkretizmus nélkül egyetlen úthoz kell ragaszkodnunk, de a más hagyományokkal szembeni szellemi nyitottság segíthet megvilágítani önnön vallásunk számos aspektusát.
Ma, a végső elsötétülés korában a világot szörnyűségesen elanyagiasító emberiség egyre inkább bezárul e materializációba, de Isten lenyomata mégsem tűnt el az emberből: aki bármilyen rettentően eltorzult, mégis Isten „képe” maradt. A veleszületett kegyelemből képes az emberi lét bukott állapotából fölemelkedni; a vallás segítségével – hogyha a vallás az marad, aminek lennie kell –, s az ember újra föllelheti az elveszett paradicsomot szíve mélységeiben, ahova az Éden szinte el van temetve. Ott születhet újjá a Szellemben: „Isten országában, mely bennetek van.”
Click to access pdf.php