Julius Evola: A “második vallásosság” (Részlet)

“Julius Evola: A “második vallásosság” (Részlet)” bejegyzéshez ozzászólás

  1. A kereszténység, és specifikusan a katolikus egyházra vonatkoztatni igen nehéz számomra ezeket a sorokat. Talán emocionális okai vannak – de én is úgy gondolom, hogy az Egyház földi szervezetén belül, még élnek valódi szellemi erők.

    Egyrészt az evangéliumok tanúságot tesznek arról, hogy az Egyház a végidőkig fenn áll. Továbbá ha ez nem így lenne akkor már doktrinálisan is félre csúszott volna az egész. A dogmákon pedig nem lehet változtatni. Lehet, hogy klerikusok nagy része másképpen értelmezi a dogmákat, de ez nem érinti a lényeget.

    Bár nem vagyok teológus, de úgy látom, hogy a katolikus egyházon belül alkalmazható a virtuális beavatás gondolata. Ugyanis egy megkeresztelt ember is elkárhozhat. Inkább protestáns körökben lehet olyasmiket hallani, hogy a keresztség elég lenne az üdvözüléshez.

    1. [audio src="http://lastexit.hu/hangfelvetelek/Virag_Laszlo/Virag_Laszlo_2011/2011_04_01_Beavatas_Ellenbeavatas.mp3" /]
      Virág a nonszensznek tűnő önbeavatást említi és hab a tortán, hogy nem kényelmes foteleket, hanem traumákat és próbákat említ.
      Az, hogy a keresztény egyház netán a “világ végéig” egzisztál, éppen arra mutat rá, hogy alapjaiban véve szét van csúszva. És minél jobban szét van esve, annál inkább fennáll. Egy kitömött állat már elpusztíthatatlan. Nem állítom, hogy az egyén számára a kereszténység nem hordozhat magas minőségeket, de amit napjainkban a “vallásos kollektívumok” szintjén látunk az maga a blaszfémia, a paródia és a kisemberek hempergése a kocsonyás gélben.
      A keresztény egyház csak azért képes még valamilyen szinten létezni, mert nyitott a köznép, a kisemberek felé. Olyan engedményeket tett az emberszerűség és az emberalattiság irányába, hogy nem győzi besöpörni a lájkok millióit. Kérdés, hogy 20 év múlva vajon milyen nyakatekert attakcióra lesz szükség a nyáj megtartása érdekében. A következő pápa már valószínűleg gördeszkával fog munkába járni egy “LOVE” feliratú pólóban. De ez már nem vág ide igazán. Szóval marad az önbeavatás veszélyes csapása.
      Egyszer valaki ezt mondta:
      “Jé, ez a virág olyan szép, mintha művirág lenne!”

  2. A metafizikai tradicionalitás szellemisége, a Lét saját eredetére vonatkozó tudása, ez vetül bele a különböző korszakokban a különböző tradíciókba, majd a különböző tradíciók vetülnek bele különböző vallásokba, és azok dogmáiba. Az alászállás következtében, feltételezhetően a vallásokban már ezer évvel ezelőtt sem jelent meg teljesen a tiszta tradicionalitás, ilyen módon már nagyban eltértek az eredeti tradícióktól, azok alap felvetéseitől.
    Itt lehet áttekinteni a katolikus egyház alapvető dogmáit:
    http://www.depositum.hu/dogma.html
    Megjegyzendő, hogy László András a metafizika alapelveit egy előadásában, 12 dogmában is meghatározta. pl.: Lét és tudat egysége, Metafizikum abszolútum és az Isten felettiség egy és ugyanaz, Tudati szubjektum én önmagam vagyok, Végső Önmagamságom szerint stb.
    A valódi szellemi erőkről, a hiteles szellemiségről a kereszténység kapcsán, pedig így ír:
    „Egy evangéliumi képpel élve, a hiteles tradicionális szellemiség vagy úgymond a Tradíció és az originális kereszténység egymáshoz való viszonya úgy is felfogható, mint a „napkeleti bölcseké” („Magi ab oriente”, ‘mágusok keletről’) és az újszülött Emberfiáé: e bölcsek vagy mágusok a Primordiális Tradíció hiteles képviselői, akik egy szabályos tradicionális invesztitúra során hitelesítik és beiktatják a megszülető partikuláris tradíciót és vallást, a kereszténységet. Ily módon e szimbolikus alakok többek között azt a felső szellemi konvergenciapontot képviselik, amelynek benső realizációja révén a tradicionális vallások és tradíciók közötti transzcendens egység és ezáltal a valódi egyetemesség megvalósulhat. Ennek megfelelően a modern világ káoszába tévedt katholicizmus számára csakis a hiteles tradicionális szellemiséggel való effektív kapcsolatfelvétel és az ezen keresztül aktualizálható szellemi univerzalitás jelentheti a kiutat a jelenlegi, önnön lényegére nézve tetszhalotti állapotából.” (László András)

    A keresztény egyházak tagjainak jelenlegi megvalósítási útja nagyrészt karitatív út, a mást, a másokat, a tömeget jobb helyzetbe emelni igyekvő törekvés. Az egyén útja, a mást emelve, a létben mást megsegítve igyekszik önmagát emelni. Valójában ez a másokat „segítő” törekvés fogja a végső elveszettségbe, káoszba taszítani a világot, a jelek már nyilvánvalóak.

  3. A vallás a primordiális állapot(om)hoz képest mindenképpen egy lecsökkent tudati lét, egy önMAGamtól eltávolodott létezés következménye. Egy vallás – még a legideálisabb esetben is – csak töredékeiben hordozhatja a Teljességet, leginkább reflektálhat, tükrözhet darabokat belőle, amely által mindez az önMAGamhoz való visszajutás eszköze, és semmiképp sem a célja lehet. A vallás felettiség – és nem alattiságról beszélek, amint azt a tudományos-materializmus korában sokan összetévesztik a vallás és vallásosság elhagyásának a jelenségével – az emberi létforma természetes létállapota. Minél inkább közvetlenül – absztrakció mentesen – vagyok képes átélni az önMAGam tudatában megjelenő valóságot a világ-valóság-tudat tudati tengelyén, annál valószerűtlenebb, hogy bármilyen vallásra szükségem lehet.

    A vallások a világkorszakok sorának alászálló ágaiban akkor jelennek meg, amikor az alászállás – a teremtői szinteken, a világkorszakok rendjében törvényszerűen működő tudati mechanizmusokkal összhangban – eléri azon szintet, amikor már külső “emlékeztetőre” van szükség arra, hogy egy erős szellemi impulzus – lásd pld. vallás, kultusz stb. – ismét önMAGam felé fordítson, önMAGam felé ösztönözzön. Amikor már a vallás gerincét alkotó szellemi erőtér kivonul a megnyilvánult létből, akkor az alászállás még mélyebb fázisaiban már csak a szellemi csontvázai, vagyis az exoterikus rétegei maradnak meg a vallásoknak, így valós szellemi erőt már nem képviselnek. Intézményeken belül azonban, egyedi, személyes szinten mindig és minden korban lehetnek és akadhatnak még kivételek, mert az önMAGamhoz vezető út, az egyed szintjén soha nincs lezárva, kiváltképp akkor nem, ha az egyedi, személyes megtapasztalásom útján ez az én életem része.

    A beavatás és a beavatódás végső soron mindig egyedi, belső tudati folyamat, mely nem csak intézményesített formában működhet. Sőt, ennek az intézményesítése már eleve egy lecsökkentebb létet jelent. Ha nem így lenne, akkor már a lehetőség szintjén is megfosztva lennék, például egy Vaskorban attól, hogy akár egy apróbb lépéssel is közelebb kerülhessek EGY-ÉN MAGamhoz. A szellemi út soha nem volt mennyiség, tömeg, és intézményesítés függvénye. Mindig az egyedinek, az egyéninek AZ EGY-ÉNihez való visszalátásának az Útjáról szól, arról, hogy kivétel nélkül minden emberi lénynek más és más út vezet önMAGához. Ez pedig azt is jelenti, hogy van akinek semmiféle dolga sincs a metafizikai értelemben vett önmagvalósítás szellemi ösvényeivel, és ezzel együtt is személyként, karakterként azt teljesíti majd be az EGY művében, amit be kell teljesítsen, az isteni szinten megálmodott, megírt színjáték egy adott színében. Végső soron minden színe, felvonása, karaktere, szereplője, színésze, nézője, díszlete, dramaturgja és rendezője eme drámának, eme játéknak, eme komédiának: ÉN VAGYOK. Senki sem született és senki sem hal meg ebben az értelemben, mert az egyedüli valóság Örökké-VALÓ, és aki ezen sorokat írja, az nem több de nem is kevesebb, mint az EGY-ÉN, az EGY egy karaktere, egy MÁSa, egy megnyilvánult személye.

    A Vaskor nem cél, hanem lehetőség a benne alászálló Isteni Tudatnak, mely ebben a korban is ugyanúgy az önMAGához való visszatalálás útját járja, mint más, összességében szellemileg sokkal emelkedettebb önMAGam köz-ÉP-PONT-jához lényegesen közelebb élő, teljesebb tudati valóságokban létező korszakokban.

  4. Természetesen nem ellentmondani akarok, de a „virtuális beavatás” körüli félreértéseket épp Evola és Guénon egyik levélváltásából lehet megérteni (ezért is furcsák a fentebbi megjegyzések Evolától). Most nem tudom előkeresni az adott szöveget, de itt épp a „papi funkcióról” volna szó. Tehát a transzmisszió nem feltétlenül kell, hogy összefüggjön egy individuum tudatos akciójával, itt magáról a funkció gyakorlásáról van szó. Az adott levelezésben Guénon utal arra, hogy maga a funkció nem egy adott individuum függvénye: kívülről úgy tűnhet, hogy ugyanarról van szó, de valójában már egész más individuumok vihetik tovább az adott funkciót.
    (És azt hiszem, ez nem is véletlenül függ össze a divatos „hollywood-i” klisékkel sem – már ha valaki figyelemmel követi a „filmipart” -, lévén az „álbeavatás” minden úton-módon előszeretettel majmolja és torzítja el az iniciáció mibenlétét, a leghatásosabban a filmvásznon, elég csak az ócska „szuperhősös” témákat említeni.)

  5. Bár igazából a centrifugás poszthoz szántam volna, de talán ide is illik…egy gyöngyszem a Current 93-tól, Horváth Róbert fordításában (1994),

    Nagy hatalmú Sátántól és Babilontól való származás
    (The Descent Of Long Satan And Babylon)

    Sokáig uralkodó Sátán és Babilon sétálnak
    Beszélgetnek a tűzről és a jégről
    Az erdőben lopakodó csendről
    És egy Krisztusról, ki kiperdült a világok köréből

    Sokáig uralkodó Sátán és Babilon
    Egy középpontjából kiszakított világon át mozog
    Átvágják magukat a rohanáson
    Az éjszakát éjszakát éjszakát éjszakát követik

    Mindent
    Akarnak akarnak akarnak akarnak akarnak akarnak
    Sokáig uralkodó Sátán és Babilon rohannak
    Száguldanak tova
    A dolgok középpontjától
    Távolodnak a Bensőtől

    Bennük sír a szél és
    Keresztültör ürességükön
    Pata a kövön
    Karom neki a Napnak
    Hová egy ismeretlen néz

    Hol kutassunk a nagy egészben
    Háton hordott kereszt, ó beszennyezett kereszt
    A csendbe vetett menydörgés
    Mivel csak a csendet hallják

    Nem hallják a szenvedést
    De Krisztus mindent lát
    A kisgyermekek zuhanását
    Kik a világ végezetéig fognak lepotyogni

    Sokáig uralkodó Sátán és Babilon még mindig rohan
    Keresztül egy üresen kongó univerzumon
    Habár a világ sötét árnyékot vet
    Tekints a szívedbe
    A sötétségbe(n)
    Tekints a szívedbe

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s