Ez a könyv tényleg egyedülálló. Ebben a könyvben a pár soros, tömény megfogalmazások gyémánt-villám jogarként, könyörtelenül zúzzák szét az illúziókat a világról, Istenről, emberről, magamról. Bátor embereknek való, elszántaknak. Nem időtöltésre! A gyávák megrettennek tőle, és önvédelemből vagy nem értik, vagy ha értik is, igyekeznek minél előbb elfelejteni. A létbe-vetettség és az egyedülvalóság felismerésének megrázkódtatásához “kísérőzeneként” harci dobokként döngenek a sorok a könyvben. És az általam hajdan metaforaként értelmezett mondatok (pl. hogy a világ alászállása, elsötétedése már napról napra felismerhető) manapság a legszikárabb realizmussá válnak. A lét tragikus, de visszavezethető a forrásba, Önmagamba. Hogy “akkor” mi van, mi lesz, mi az ami van és van-e egyáltalán valami, ami van, azt szavak nem tudják megfogalmazni, csak körüljárni, de ebben a könyvben erre is kísérlet történik, a legmagasabb metafizikai színvonalon.
Ez a könyv tényleg egyedülálló. Ebben a könyvben a pár soros, tömény megfogalmazások gyémánt-villám jogarként, könyörtelenül zúzzák szét az illúziókat a világról, Istenről, emberről, magamról. Bátor embereknek való, elszántaknak. Nem időtöltésre! A gyávák megrettennek tőle, és önvédelemből vagy nem értik, vagy ha értik is, igyekeznek minél előbb elfelejteni. A létbe-vetettség és az egyedülvalóság felismerésének megrázkódtatásához “kísérőzeneként” harci dobokként döngenek a sorok a könyvben. És az általam hajdan metaforaként értelmezett mondatok (pl. hogy a világ alászállása, elsötétedése már napról napra felismerhető) manapság a legszikárabb realizmussá válnak. A lét tragikus, de visszavezethető a forrásba, Önmagamba. Hogy “akkor” mi van, mi lesz, mi az ami van és van-e egyáltalán valami, ami van, azt szavak nem tudják megfogalmazni, csak körüljárni, de ebben a könyvben erre is kísérlet történik, a legmagasabb metafizikai színvonalon.
Igen.
Ezen a könyvön nincs fogás.
Tökéletes és befejezett munka.
Zéró szentimentalizmus.
Szigorú mérce, emberfeletti mérce.