“Nem kell mondanom, hogy ha létezne egy ilyen csoport vezetője, egy olyan vezető, akinek magasabb tekintélyét felismerhetném, nem haboznék engedelmeskedni neki. Mindez ma nem létezik és nem láthatok hozzá, hogy a semmiből megteremtsem. (…)”
1964 (!)
“Tudom, hogy a fiatalok köreiben a könyveimnek sok olvasója van. Azonban fel kell tennünk a kérdést, hogy mely pontig értik meg teljesen, mivel ezek bizonyos “érettséget” követelnek meg -hogy úgy mondjuk azt, hogy “benőjön a fejük lágya”. (…) Tehát figyelnünk kell a könyvben tárgyalt problémák sajátos síkjára, továbbá számot kell vetnünk azzal, hogy az első jöttment nem becsülheti magát túl annyira, hogy azonosítsa magát a jelenkori embernek a könyv által megszólított, sajátos típusával. (…)”
“Másrészt, ha az antikonformizmusról és az úgynevezett polgári rendszer elvetéséről beszélünk, a fiataloknál nagyon gyakran következetlenséget fedeztem fel: miközben politikai és eszmei síkon a forradalmi magatartáshoz ragaszkodnak, az egyén gyakorlati életében lényegében túl gyakran oda jutnak, hogy kétségbeejtő módon behódolnak a megvetett polgári élet rutinjának (például megnősülnek, nyugodtan férjhez mennek, gyerekeket hoznak a világra), és így inkább szükségessé válik, hogy beilleszkedjenek a jelenlegi társadalomba, és így tovább. Őszintén szólva a beat hiteles típusa, noha silányabb, e tekintetben az én szememben koherensebbnek tűnik. És én nagyon nagyra értékelem a koherenciát. (..)”
“Először arra kell emlékeztetnem, hogy amikor tradícióról beszélek, valami mindannál sokkal eredetibbre, szélesebbre és csillapítatlanabbra hivatkozom, mint amit jelenleg tradicionálisnak tekintenek. Nagyon fontos ezt szem előtt tartanunk. Alapjában véve az, amire rámutatok, a hegygerinceket jelenti, de keveseknek adatik meg, hogy ott legyenek. (…)”
“A 19. század vége felé Nietzsche előre látta a Marcuse által vád alá helyezett fejlődés egyik szembeszökő vonását, amikor rövid, metsző gondolatokat szentelt az “utolsó embernek”: “közel a legmegvetésreméltóbb emberek ideje, akik már nem tudják megvetni saját magukat”, “a nyüzsgő és makacs rassz utolsó embereinek az ideje”, akik “ránk kacsintva azt mondják: feltaláltuk a boldogságot”, akik elhagyták “azt a vidéket, ahol az élet kemény”. (…)”
“És itt az a lényeg, hogy mindenben és mindenkor polgárellenesek legyünk: ne tűrjünk el semmiféle polgári kompromisszumot és konformizmust. Más időkben Ernst Jünger írta azokat a szavakat, amelyeket ma minden bizonnyal nem írna alá, mert ő, a sokszorosan kitüntetett harcos is normalizálódott és visszanevelődött: “Jobb bűnözőnek, mint polgárnak lenni.”
(Julius Evola: Meglovagolni a tigrist)
atyafipeca.hu 