“Bizonyos emberek életében vannak olyan pillanatok, amikor úgy érzik, hogy minden bizonyosság meginog, minden fény kialszik, a szenvedélyek és érzelmek hangjai elhallgatnak, és elhallgat minden, ami létezésüket átlelkesítette és mozgatta. Miután az egyén így visszajut saját centrumába, meztelenül szembetalálja magát a problémák problémájával: Ki vagyok én? Ilyenkor majdnem mindig felbukkan azon érzés is, miszerint nemcsak az, amit a mindennapi életben csinálunk, hanem az is, amit a kultúra területén művelünk, alapjában véve csak szórakozás, a cél látszatának megteremtése, hogy legyen valamink, aminek révén nem kell elgondolkoznunk mélyen, aminek révén elleplezhetjük saját szemünk elől a centrális homályt, és így kivonhatjuk magunkat az egzisztenciális szorongás alól. Némelykor egy efféle krízis végzetes kimenetelű lehet. Más esetekben az ember reagál. Újra felbukkan egy állati erő impulzusa, amely nem akar meghalni, és elhárítja azt, ami egy ilyen élmény révén felvillant: elhiteti, hogy csak lidérces álomról, az elme lázas pillanatáról és az idegrendszer egyensúlyának felborulásáról van szó. És valamilyen új kompromisszumot hozunk létre, hogy ismét a „valóság” felé forduljunk…
Mások viszont állva maradnak. Valami új és visszavonhatatlan lép az életükbe. Arra törekednek, hogy szétzúzzák az őket bezárva tartó kört. Elszakadnak a hitektől, elszakadnak a reményektől. Szét akarják kergetni a ködöt, utat akarnak nyitni. Önmaguknak és önmagukban a lét megismerését keresik. És számukra nincs visszaút…
Jelen mű olvasója másutt nehezen találhatná meg a speciális tanítások ilyen bőségét, ilyen pontosan és világosan kifejtve. Azt már neki kell eldöntenie, hogy meddig szándékozik a csupán tájékozódás céljából történő olvasásra szorítkozni, és miután felfedezett egy korábban csak homályosan érzett magasabb elhivatottságot meddig szándékozik merni, tenni és hallgatni. Beavatási tanítás, hogy azok, akik benső, izzó komolysággal próbálkoznak, nemigen maradnak egyedül. Lehetséges tehát, hogy számukra az Urral való kapcsolat csak az első lépés lesz, amelyeket a megfelelő időben különböző horderejű további kapcsolatok követhetnek. Ezek az olvasók, miután elhagyták az egyik partot, noha még fogva tartják őket a „vizek”, már a másik felé tartanak…”
atyafipeca.hu 