Legújabb testamentum (Olvasói küldemény)

“Legújabb testamentum (Olvasói küldemény)” bejegyzéshez ozzászólás

  1. A fenti nemzeti-családi példánál és bizonyos, régen megkérdőjelezhetetlenül nobilis, de mára értékvesztetté nyilvánított külső körülményeknél leragadva, fontos megjegyezni, – úgymond, nehogy a fürdővízzel együtt a gyerek is ki legyen öntve az ablakon – hogy a Kali-Yuga meglovaglása, olyan kimagasló éleslátást igényel, ami egészen ritka. Ezért bizonyos fogódzkodók, iránymutatók szükségesek, melyre az egyik legkiválóbb példa László Andrásnak a Sacrum Imperium folyóirat 5-6. számában megjelent „Az ultradextrokonzervativitás viszonya a politikai és szociális naivitáshoz” című alapvető műve:
    „…maximalifikált céljaink megvalósításának az esélye megközelítőleg nulla, sőt, azt is tudjuk, hogy mindezen célok sokkal alászállítottabb kvázi-megfelelőinek az elérhetősége is közelebb van a lehetetlenhez, mint a valószínűtlenhez. Szó sem lehet arról, hogy valamiféle naiv illúzió delíriumában határoztuk volna meg céljainkat, de arról sem, hogy (…) feladnók azt (…).”
    „Céljaink tényleges célok, messzemenően nem maradnak meg a névlegesség szintjén. Minden külső és benső lehetőséget megragadva küzdeni szándékozunk célunk-céljaink megvalósításáért…”
    „Tudjuk, hogy voltaképpeni külső céljaink elérését illetően az esélyünk a semminek felel meg, és azt is, hogy az átmeneti célok sem igen valósulhatnak meg. Mi azonban mindezek dacára küzdeni akarunk és küzdeni is fogunk; egyáltalán nem azért, hogy elbukjunk harcunkban, hanem egyértelműen a győzelemért. Külsőleg annyit érünk el, amennyit elérünk, lehetőleg minél többet, ám lehet, hogy ez is alig fog különbözni a semmitől.”
    „Ma már alig-alig vannak megoldások – ha mégis, akkor azok is rossz félmegoldások: ezek közül a legjobb is nagyon rossz, de persze vannak ezeknél is sokkal rosszabbak. Mi mindezzel tisztában vagyunk, messzemenően inkább, mint (…) ellenségeink. Ezek naivnak és illuzórikusnak nevezik állásfoglalásunkat, pedig mi mindezzel tisztában vagyunk és – ugyanekkor – a győzelemért harcolunk.”
    Gyakorlatilag minden szavát idézni lehetne/kellene. Félreértés ne essék, László András sem írja itt azt, hogy a Kárpát-medence „teleszülése”, a magyar családok jogainak védelme a külső célok között szerepelne, de például mondta ezt az a Szálasi Ferenc, akiről László András több pozitív értékelést tett. Egy kvázi-jobboldali államvezetés révén megvalósuló, szabályozott népességnövekedés igenis pozitív alap lehetne a magyar gens és szellem számára.
    „A judeolatomokratikus „hazát” nem kell védeni, de a mi hazánkat és az én hazámat igen, függetlenül az egybeeséstől.” (László András)

    1. Ez kétségtelenül így van, de ez semmi szín alatt sem jelentheti azt, hogy erényt kovácsoljunk a magunk számára abból, hogy annak a vállát veregetjük buzgón és szaporán, akinek kevésbé szaros a cipője és ne legyenek illúzióink afelől, hogy szinte kivétel nélkül mindenki -akit a tűzhöz közel engednek- többé-kevésbé szaros lábbelivel rendelkezik.
      “Egy kvázi-jobboldali államvezetés révén megvalósuló, szabályozott népességnövekedés igenis pozitív alap lehetne a magyar gens és szellem számára.”
      Élhetnék egy kiegészítéssel? Miért ne így?
      “Egy kvázi-jobboldali államvezetés révén megvalósuló, szabályozott népességcsökkenés, igenis pozitív alap lehetne a magyar gens és szellem számára.”
      A fürdővíz és a gyerek példája egyébként szép példa, már csak azért is, mert ugyanez a veszély fenyegeti végső önmagamat is, ha netán óvatlanul belekerülne a kellemes lavórnyi lábvízbe.
      László András régebben igencsak erős vehemenciával kardoskodott bizonyos nézetek mellett, megpróbálva azokat a “külső világban” is meghonosítani, melyek mára szemlátomást szertefoszlottak. Mintha az “agg” László András az akkori “én hazámról” végérvényesen lemondott volna az ÉN HAZÁM, HÁZAM kedvéért. Mintha már László András csakis a végső erődöt védené. Az előadásaiból számomra ez derül ki.

      Manapság bizonyos körök próbálnak, nap, mint nap “cunci képeket” posztolni a királyságról, mint eszményről, mintha mindez bármilyen szinten is megvalósítható lenne. Esetükben ez nem más, mint romantikus és merő szentimentális merengés a múltba. Nos, ha ma napvilágot látna egy királyi kvalitásokkal rendelkező csecsemő, akkor az már a óvodában, de legkésőbb az általános iskolában elvérezne, de ha mégis -valami csoda folytán- eljutna azokba a szédítő magasságokba, ahová Vona Gáborunk eljutott, akkor a politika egyszerűen lefejezné. Ha nem, akkor a nép hurkolná a kötelet a nyakába. Hogy kik szenvednének a legjobban egy erős kezű király alatt? Hát persze, hogy a mostani királypártiak! 🙂 Tisztelet a kivételnek.
      Kissé eltértem a tárgytól…
      Lehetek egy kissé vulgáris? Egyszer egy málőr miatt mentőernyőt kellett nyitnom. Az eset nagyon kis magasságban történt. A mentőernyő kupolája úgy 6 méter magasan lobbant be és a frissen boronált szántásba szép lenyomatot hagytam magam után. Akkor az egy jó és reális döntés volt. Egy: volt egy megbízható, frissen áthajtott mentőernyőm. Kettő: Ippen volt még egy nyúlfarknyi időm és magasságom.
      Jelen esetben van egy 200 km per órás sebességgel, a föld felé zuhanó ejtőernyősünk akinek se magassága, se ideje, se mentőernyője. Egy dolgot azonban tehetünk. Talán. Lehúzhatjuk alsónadrágunkat, fejünk fölé tartván azt, hátha fékezőernyő gyanánt sikerül lefaragni 1 kilométernyit a 200-ból, abban a reményben, hogy a 199 kilométer per órás sebességünk nem fogja annyira rávulkanizáni az aszfaltot a csupasz valagunkra.
      Jelenleg a világ legnagyobb nyomorát a túlnépesedés jellemzi és milyen bizarr, hogy mindenki a saját családmodelljét vallja a legremekebbnek, magának a tökélynek. Nekem ezektől a remek családoktól a gyomrom fordul ki, melyek igen gyakran a létrontás melegágyai. Népességcsökkentés a MINŐSÉG javára? Ki tudna ma megállni és igenelni egy ilyen magas mércét? Jelenleg természetesen minőségtelenség is van és fogy is a magyar és mindenki sopánkodik. Hát én erre ezt mondom: Fogyjon hát el, ami fogyásra ítéltetett. Mert 1000 hülye végtelenül és mérhetetlenebbül kevesebbet ér 1 normálisnál és ezer hülyénél ezerszer több a semmi.
      Mindezek ellenére egyetértek Veled, de egyetértésem nem lehet ok arra, hogy a hitványt, ne nevezzem hitványnak.
      Végvári barátom! Mindenféle irónia és gúny nélkül… Voltál már megmozdulásokon, toltad már pártoknak a szekerét, részt vettél már közösségi élményekben, vetted már legközelebbi rokonaidat górcső alá? Ugye valami hiányzik belőlük, ami Benned meg van. “Borzalmas” dolog látni, hogy egykori bajtársak, barátok, ismerősök elmaradnak az ember mellől. Az ember kimegy egy vér-jobboldalink titulált rendezvényre és azt látja, hogy gyermeteg elmeháborodottak veszik körül és inkább elfogadná már kínjában Grubenstein Slomó vacsorameghívását, mert ő legalább a maga módján eredeti. Ismerős? Szóval valami van Benned, amivel ők nem rendelkeznek és nem is rendelkezhetnek. Az idők végén inkább koncentráljunk erre a mentőernyőre, ami már oly sokszor megbízhatóan működött, csak már nem emlékszel rá. Igen, valóban. Igazad van. A gyereket nem szabad kiönteni a fürdővízzel, de jó próbának tenni ki azt, ami hajlamos a leesésre, sőt néha még lökni is rajta egy kicsit. A világ már annyira szélsőségesen kifordult, hogy néha én még szélsőségesebben próbálom meg visszafordítani, amivel mindig egy picit túlfordítom. Az Olvasó meg nem tehet mást, ha kedves az élete, hogy mindig sorjáz rajta egy kicsit. 🙂
      Írta: Egy utolsó, nyomorult, gazfickó. Oly ritkán hallani ma ilyeneket! Mennyivel szebb világ köszöntene ránk maholnap, ha végre beismernénk, hogy nyomorult szélhámosok vagyunk, akik még a szart is képesek a legfinomabb smirglivel csiszolni és akik úton-útfélen beledugják a fejüket az inkább élni hurkába úgy, hogy azt a több mint életnek hazudják.

      “A tudás bajt hoz: akik a legtöbbet tudják,
      A legmélyebben gyászolják a végzetes igazságot.
      A tudás fája nem az életé.”
      Byron

  2. Nagyívű, nagyon mélyre világító, illetve igen messzire vivő gondolatok; hiba volna tagadni helytállóságukat és igazságtartalmukat, még ha nem is értem mindegyik álláspontot és még ha nem értem egyetlen elavult/elveszett külsődleges düledező féleredménynek való hátat fordítást se.
    Félreértés ne essék, a “tűzhöz közel engedettek” ripacsságához nem fér kétség, nyakig a pácban áll(unk)ok és semmiféle kovácsolt erényt sem vennék igénybe. Mondjuk Grubenstein Slomó vacsorameghívása érdekesen hangzik. 🙂
    Bízom benne, hogy László András nem revideálta kijelentéseit, a fent idézett utolsó gondolata egyébként a közelmúltban – 2013. júliusában – fogalmazódott meg ‘A jobboldaliság alapelvei’ könyv szerkesztésekor.

    “Azok az értéke, amelyekért síkra szállunk, vannak.” (J. Evola)

  3. Azon az értékek, amelyekért síkra szállunk, “nincsenek”.
    Ezen utóbbi is megállja a helyét, ugyanúgy igaz, sőt talán a csavar mentén még igazabbá válik.

  4. „Írta: Egy utolsó, nyomorult, gazfickó. Oly ritkán hallani ma ilyeneket! Mennyivel szebb világ köszöntene ránk maholnap, ha végre beismernénk, hogy nyomorult szélhámosok vagyunk, akik még a szart is képesek a legfinomabb smirglivel csiszolni és akik úton-útfélen beledugják a fejüket az inkább élni hurkába úgy, hogy azt a több mint életnek hazudják.”

    Hudrabancs vagyok, geregye, sőt iglinc. Ön itt a földkerekség legbűnösebb emberét látja, legbűnösebb, egyszersmind a legszerencsétlenebb, burján, én már sokszor gondoltam arra, hogy nevemet burjánra változtatom, pósfai burján jeszenő…

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s