A sápadt bűnöző: Raszkolnyikov (Alapos körültekintéssel és körbejárással értelmezendő)

“A sápadt bűnöző: Raszkolnyikov (Alapos körültekintéssel és körbejárással értelmezendő)” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. „Amit saját „öntudatunknak” hívunk, nem egyéb puszta folyamatnál. Tartalma napról napra változik, és ugyanúgy, mint a test tartalma egy oksági láncolat eredménye. Személyiségünk folytonosan elpusztul és megújul; nem létezik a világban sem „én”, sem bármi hasonló, és ez minden létezőre, pontosabban keletkezőre érvényes, legyenek azok emberek vagy istenek, e világban és a másikon. Pontosan úgy, ahogyan Plutarkhosz mondja: „Senki sem marad ugyanaz a személy, és nem is egyetlen személy… Érzékeink, mivel nem ismerjük a valóságot, elhitetik velünk, hogy ami lenni látszik, az valóban van is.””

    „Mi az ami most és mindörökké szabad azoktól a korlátoktól, amelyeket az egyén fogalma (’én és enyém’; ’én vagyok a cselekvő’) eleve feltételez? A szabadság nem más, mint önmagunktól – az „én”-től és ennek minden ragaszkodásától – való megszabadulás. Csak az szabad az erényektől és a bűnöktől és azok minden végzetes követelményétől, aki soha nem vált valakivé; csak az lehet szabad, aki többé már nem valaki. (…) A jótól és rossztól való megszabadulás, ami lehetetlennek látszott, és lehetetlen is annak az embernek a számára, akit a szerint határozunk meg, amit cselekszik vagy gondol, és aki erre a kérdésre: „Kicsoda ez?”, így felel: „Én”, egyedül annak a számára lehetséges aki a Napkapuban a „Ki vagy?” kérdésre így tud megfelelni: ”Tenmagad”. Annak kell megszabadítania önmagát, aki magát béklyóba verte, és ez nem történhet másként, mint a „Te Az vagy” igazságának felismerése útján. (…) ezért van az, hogy az áldozásnál az áldozat bemutató azonosítja magát az áldozattal.”

    „Nem jelent pesszimizmust annak felismerése, hogy ami idegen az „Én”-től, az mind merő nyomorúság, aminthogy nem jelent optimizmust felismerni, hogy ahol nincsen „másik”, ott a szó szoros értemében nincs mitől félni. (…) Az amit egyesek az Upanisadok természetes optimizmusának neveznek, nem egyéb, mint az a bizonyosságuk, hogy a „vagyok” tudata, habár érvénytelen az „ez-és-ez vagyok” formájában, nagyon is érvényes, mint abszolút tudat, (…) Szent Pál szavaival: „Vivo autem iam non ego.””

    (Ananda K. Coomaraswamy)

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s