“Gyönyörteljes hallucináció elképzelni egy kezében tőrt szorongató szent nimbuszát. Egy lényt, aki embertelen villámot hoz létre, és a lehetetlenség utolsó paradoxonját. Elképzelhető egy ennél elragadóbb ambivalencia? Gyilkolni a szeretet összes áradatával, ajkadon Isten nevével.”
“Mindig szerettem a könnyeket, az ártatlanságot és a nihilizmust. Azokat a lényeket, akik tudják a mindet, és nem tudnak semmit. A gyermekeket és a lecsúszottakat.”
“Az egyik azért érzi lecsúszottnak magát, mert nem lett polgármester, a másik mert nem lett gazdagabb, stb. Ők tulajdonképen a lecsúszottság alsó határán vannak, mert az emberekkel, nem pedig az Istennel vívott harcban estek el.”
“Meghatározott lelkiállapot? De ki által? A világ által? Az nem létezik, csak a szolgák számára.”
“Boldogtalanságunk egyik forrása, hogy túl sok gyilkos vágyat fojtunk el magunkban. Hány “komplexustól” szabadulnánk meg, ha szabadjára engednénk romboló ösztöneinket! És mennyi egyéntől! Az emberek iránti undor a gyilkos hajlamok elfojtásából ered. Milyen nyitottak lehetnénk az emberiség felé, ha ha azonnal büntethetnénk mindazokat, akik beléptek undorunk és gyűlöletünk terébe! A meg nem ölt lények holttestét a lelkünkben hordjuk, és a bomlás áradásai alkotják embergyűlöletünket. Minden ember félresikerült hóhér.”
“Nietzsche mondja valahol: “A legsúlyosabb terhet keresve magadra leltél.””
E. M. Cioran
atyafipeca.hu 