“Közeledik a lelepleződés órája, az óra, amikor hagyományaink – egyik a másik után – megannyi ruhadarabként hullnak le rólunk, mi pedig ott várjuk pucéran – kívül ruhátlanul, belül üresen – az utolsó ítéletet, lábunk előtt az ásító mélységgel és káosszal a fejünk felett.”
atyafipeca.hu 
Generációkon át rabszolgaságban, elnyomásban és agymosásban éltünk. Csak túlélni tanítottak, taníthattak. Nincs lehetőség hősi életre-halálra, hősi cselekedetekre, csak középszerűen folyni az árral, bármekkora fényeket is látott az ember. Csak az elnyomó rezsimek összeomlásakor nyílik lehetőség a szabad cselekvésre.
“Nincs lehetőség hősi életre-halálra, hősi cselekedetekre, csak középszerűen folyni az árral…”
Nincs és van. Egyáltalán nem kell folyni az árral. Az ár elmegy az ember mellett ha megáll. Az már más kérdés, hogy milyen nehéz dolog csak egy lépést is megtenni az árral szemben.
A teljesen szabad és mindentől eloldott cselekedet lehetősége mindig fenáll. Sőt, bizonyos szempontból napjainkban, a felbomlás korában sokkal nagyobb rá a lehetőség, mint (“annakelőtte”) egy zárt és kötött kasztrendszerben “volt”.
“Az ember csak azt tette, amit akart, csak azt akarta, amit tett.”
Jól fogalmaz, Atyafi 🙂 Stop